|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Németh Miklós Moszkvában
"A szovjet vezetés
általában és Gorbacsov különösen áldását adta a Magyarországon
végbe menő változásokra, beleértve a politikai reformokat is. A
lényeget tekintve ilyen értelemben számolt be a Ferihegyi
repülőtéren Németh Miklós kormányfő moszkvai tárgyalásairól... ...kétségtelen, hogy Hruscsov és Brezsnyev, illetve másrészt Gorbacsov
közé nem lehet egyszerűen egyenlőségjelet tenni, de eléggé
nyilvánvaló, hogy a megnyugtató szavak önmagukban édeskeveset
mondanak.
A magyarországi politikai átalakulás folyamata még éppen csak
kezdetét vette, és bizonyosra vehetjük, hogy számos nehéz próba
kíséri majd további kifejlődését. És egyúttal ezek lesznek a
szovjet vezetés, illetve Gorbacsov próbái, amelyeken a mostani
megnyugtatónak szánt állásfoglalás igazi hitelét is le lehet majd
mérni."
|
|
|
|
|
|
|
Vita az MSZMP-n belül
|
(Fodor György) London, 1989. február 19.(BBC, Panoráma) - A magyar kommunista párton, azaz az MSZMP-n belül vita folyik a liberálisabbak és a konzervatívok között azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az 1956- os forradalmat a sztálinizmus elleni népfelkelésnek ismerjék el, vagy pedig továbbra is ellenforradalomnak tekintsék. Ismeretes, hogy a párt történelmi albizottsága felkelésnek nyilvánította az eseményeket. A Magyarország sorsáért több mint négy évtizede felelős kommunista pártnak szembe kell néznie a válósággal. A szembesülés pillanata pedig éppen egy olyan időszakban érkezett el, amikor az eredmények mutatószámai gyászosabbak, mint valaha. Az utóbbi tíz évben a nemzetgazdaság olyan veszteségeket szenvedett, amelyeknek értéke megegyezik az ország második világháborús anyagi veszteségével. A lakosság egyötöde a szegénységi szinten vagy az alatt él. Ez a csődkép is része annak az 1956-ról szóló, két nappal ezelőtt közzétett jelentésnek, amely leszögezi: a pártvezetőség döntő módon hozzájárult az ilyen helyzet kialakulásához azáltal, hogy nem volt hajlandó tudomásul venni azokat a problémákat, amelyekkel mindenképpen szembesülnie kellett volna. De mi köze van mindennek 1956-hoz? A jelentés nem .szorítkozik csupán az akkori események elemzésére, hanem átfogó képet ad az egypárti uralomra épülő elavult ideológia által vezérelt és minden bírálathoz ellenségesen viszonyuló kormányzási rendszerről is, amely a stabilitás nevében ragaszkodott a hatalomhoz. Ha az 1956-os felkelés az ilyen rendszer elleni lázadás volt, s ha Magyarország jelenlegi politikai erjedése ennek a rendszernek a békés megváltoztatását célozza, akkor nyilvánvaló összefüggés van 1956 újraértékelése és a kommunista párton belül folyó jelenlegi küzdelem között. Az egész ügynek természetesen mély érzelmi töltete is van. Igazságtételt követelnek a felkelés után kivégzett, és jeltelen sírokban nyugvó százak hozzátartozói. Azok a százezrek, amelyek emigrációba kényszerültek, vagy otthon voltak kitéve üldöztetésnek, követelik annak nyilvános elismerését, hogy jogtalanul szenvedtek. Az ilyen követelések Magyarországon jóval nagyobb súllyal bírnak, mint sok más országban, s a kommunista párt ezek teljesítése nélkül soha sem szerezheti vissza az elvesztett bizalmat. Az utóbbi egy év során létrehozott nem kommunista politikai csoportok rátapintottak ennek az ügynek a döntő fontosságára, s ettől tették függővé a kommunistákkal való együttműködésüket. A kommunista párt reformista szárnya is tisztában van azzal, hogy programja elválaszthatatlan 56 újraértékelésétől. Véleményük szerint - amint ez a most közzétett jelentésből is nyilvánvaló - mindez együtt jár a szocializmus uralkodó párthoz kötött koncepciójának újjáértékelésével is. A reformisták, akik a Központi Bizottság múlt heti plénumán kieszközölték az egypártrendszer elhagyására vonatkozó döntés meghozatalát, Nagy Imre akkori miniszterelnök által 1953-ban elindított reformprogramjában látják saját gyökereiket. Mint a jelentés leszögezi: Nagy Imre erőfeszítései a pártvezetőség ellenállásába ütköztek egy olyan időszakban, amikor a magyar társadalom többsége már elutasította a szocializmus sztálini modelljét. Kádár János pártvezetése idején a sztálini modellt később lényegesen módosították, elsősorban a mezőgazdasági politika terén, és nagyobb figyelmet szenteltek az életszínvonalnak. A magyar társadalom közelebb került ugyan a politikai hatalomhoz, de számos létfontosságú területen nem változott a helyzet, s amikor 1973 után elmélyült a válság, visszatértek a sztálini politika elemei, és ismét az erő hatalma jutott kifejezésre. A felgyülemlett problémákkal most szembesülni kell. A jelentés lényege, hogy most a felszínre került az, amit 1956-ban elfojtottak. +++
1989. február 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- 368-788 a gyógyszerárakhoz szeretnék hozzászólni. Szerintem helytelen az ármegállapítás, mert akinek szívpanasza van az UPANTIL gyógyszernek olyan magas az ára, hogy az már borzasztó. Akinek infarktusa volt és kapja a RIPANTIL gyógyszert, még az sem olyan magas áron van, mint ez a gyógyszer. -
Bakos László 778-695: Dr. Váradi úr azt mondta a Napzártában, hogy már a gyógyszertárakban már megoldott a sorbanállás. Ezt visszautasítom, mert nézzenek körül a gyógyszertárakban, és meglátják, hogy a gyógyszerészek vagy ennyire tapasztalanok, vagy már egyenesen szabotálnak, olyan lassan dolgoznak.
- 667-o39 Illyés Károly: nem tudom miért csodálkoznak a magas gyógyszerfogyasztáson, akkor amikor élvonalban vagyunk a komoly szívbetegségekben. Hiszen ha valaki nem beteg, biztosan nem szed gyógyszert. Én magam vagy 15 féle gyógyszert kell, hogy szedjek.
- 32o-3o2 Dr. Lakatos Andorné: a Napzártában hallgatom a riportot Dr. Matejke Zsuzsa főgyógyszerésszel. Annyi lenne a megjegyzésem, hogy azoknak, akiknek krónikus betegség miatt kell hosszabb távon szedni valamilyen gyógyszert, miért kell többször elmenni az orvoshoz, hogy felírja a gyógyszert. Legalább ezeknek miért nem adják háromszori ismétléssel a recepteket?"
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Ennek jegyében itt is követeltem a munkásőrség feloszlatását, a fegyveres testületek politikamentességét. A gyűlés igen jó hangulatban ért véget. A besúgó itt is jelen volt, gondosan leadta napi operatív információs jelentését. Most már teljesen feleslegesen, mert az eseményről a napi sajtó is beszámolt. Igaz, hogy a jelentésért nyilván felvette a díjazást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|