Rendszerváltás és az MTI

	Nehéz kezdésről - illúziók nélkül (2. rész)
Viszont a Hofburgból,, a pusztába kiáltott,, , amikor a Nyugatot arra szólongatta, hogy a Varsói Szerződés egyoldalú gesztusait viszonozza azokban a fegyverfajtákban, ahol ő van fölényben. Stephan J. Ledogar, az amerikai küldöttségvezető talált pozitívumokat azokban a tárgyalásokban, amelyek 1973 óta folytak a közép-európai haderők és fegyverezet kölcsönös csökkentéséről és amelyeket ezév februárjában teljes részvétlenség mellett zártak. Megemlítette, hogy a 12 teljes jogú részvevő megismertette egymással biztonsági és fegyverzetellenőrzési elképzeléseit, tisztázta a hagyományos leszerelés feltételrendszerét, egy dolgot azonban nem említett: a NATO kezdettől fogva ,,kiegyensúlyozott,, csökkentést akart, ami értelemszerűen kiegyensúlyozatlan csökkentést takart, eleve beprogramozva az ,,MBFR,, kudarcát. Másfél évtized alatt a Varsói Szerződés hozzászokott ahhoz, hogy szimbólikus nagyságrendben ugyan, de a maga részéről kétszer-háromszor akkora csökkentéseket ajánljon fel, mint amit a másik féltől elvárt. Nem tudott olyan messze menni az engedményekben, hogy a NATO belemenjen egy megállapodásba. Utóbbi a bécsi utátalálkozón sem adta hozzájárulását ahhoz, hogy tárgyalási témák legyenek olyan erőtényezők, ahol máris nyugati fölény van vagy készül. Ezért tehát Bécs egyik nagy kérdőjele mindjárt az indulás pillanatában, hogy a hagyományos fegyveres erőkkel foglalkozó tárgyalások mellett létrejönnek-e azok a járulékos tárgyalófórumok, amelyek tényleges kiegyensúlyozottságot teremthetnek Európa erőterében. Egyáltalán kérdés, hogy ha a Varsói Szerződés egyoldalú csökkentéseket, korlátozásokat, defenziv átszervezéseket hajt végre, nem gondolják-e Brüsszelben és Washingtonban, hogy amit tárgyalások nélkül el lehet érni, arról felesleges tárgyalni? Francia katonapolitikusok azért dicsérik az egyoldalú VSZ-intézkedéseket, mert azok elősegítik ,,Kelet-Európa emancipálódását,, , - miközben természetesen ,,a nyugati közvélemény éberségének elaltatására,, is szolgálnak. Londonban azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió ,,gazdasági nehézségei megoldásának biztosít elsőbbséget,, , ezért szánta rá magát egyoldalú intézkedésekre, úgymond erényt csinálva a szükségből. Az új politikai gondolkodás még nemigen hatotta át a jelek szerint azokat, akik a fegyverzetcsökkentési tárgyalásokban az egyoldalú katonai előnyszerzés legtetszetősebb és legolcsóbb lehetőségét, az ideológiai összecsapások kedvező terepét látják. (folyt.köv.) 1989. március 14., kedd 14:00
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »