Rendszerváltás és az MTI

	Rushdie-ügy - TASZSZ-kommentár (1. rész)
Moszkva, 1989. március 2. csütörtök (TASZSZ/AP) - A Rushdie-ügy visszhangjával kapcsolatban ,,figyelmet érdemel, hogy a világsajtóban megjelent elemzések kizárólag fekete-fehérben láttatják a konfliktust: Irán kesztyűt dobott a Nyugatnak. Meglehet azonban, hogy Khomeini imámnak, Irán legfőbb vallási vezetőjének a Korán tanításai szerint nem volt más választása, mint hogy elítélje azt az embert, aki megsértette az iszlámot,, - állapítja meg kommentárjában a TASZSZ szovjet hírügynökség diplomáciai tudósítója. Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy nőnek az ellenséges érzelmek az iszlám világ és azok között, akik fellépnek Salman Rushdie védelmében. Ha ezt a folyamatot nem sikerül megfékezni, az ellenségeskedés súlyos politikai tényezővé válik, s negatív következményekkel járhat mind Irán, mind az ügyben valamilyen módon érintett nyugati országok számára. Valóságos veszéllyé válik, hogy megnehezedik bizonyos regionális konfliktusok rendezése, kárt szenved a kölcsönös megértésnek a nemzetközi színtéren az utóbbi időben teret nyerő légköre. Aligha fűződhet bárkinek is érdeke ahhoz, hogy az események ilyen fordulatot vegyenek - mutat rá a szovjet hírügynökség. Az adott esetben egy vallási vezető állásfoglalásáról van szó, hiszen az iráni kormány nem ítélte halálra Salman Rushdie-t. Ami pedig a fejére kitűzött vérdíjat illeti, arról, amennyire tudni lehet, az imám egyáltalán nem tett említést. Ráadásul az irániak - saját állításuk szerint - jó előre, még a könyv kiadása előtt figyelmeztették Londont, hogy a regény felzúdulást fog kelteni az iszlám világban, és a legélesebb reagálást fogja kiváltani - emlékeztet a TASZSZ. Mint ismeretes Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter felkérte Eduard Sevardnadzét, hogy teheráni látogatása során segítsen a konfliktus kiterjedésének megakadályozásában. A szovjet külügyminiszter két órát tárgyalt erről a kérdésről iráni kollegájával, Ali Akbar Velajatival és az iráni parlament elnökével, Hasemi Rafszandzsanival. A megbeszélések nyomán a szovjet félben az a benyomás alakult ki, hogy az iráni kormány őszintén érdekelt a konfliktus rendezésében, és úgy véli, hogy a Szovjetuniónak pozitív szerep juthat ebben. A szovjet-amerikai feszültség enyhülésében része volt annak a kölcsönösen elfogadott bölcs döntésnek is, hogy a felek elsősorban a közösen vallott álláspontokra összpontosítják a figyelmet, nem a nézeteltérésekre. Valószínű, hogy ez a felfogás az adott esetben is hasznosnak bizonyulna - állapítja meg a szovjet hírügynökség. (folyt.) 1989. március 2., csütörtök 13:51
Vissza » Folytatásokkal »