|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Választási közvélemény-kutatás
"...egy Szegeden
végzett rögtönzött felmérés. Nem tudományos módon készült, nem
reprezentatív mintán, tehát országos következtetéseket nem
vonhatunk le belőle, de mégis elárul valamit a közhangulatból. -
Molnár Máté szegedi jelentését hallják:
- Még hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, de Szegeden egyre
többen tudják: hamarosan országgyűlési képviselő-választás lesz a
felsővárosi kerületben.
Apró Antalnak nincs pótképviselője, így lemondása miatt 90 napon
belül meg kell választani az új képviselőt. Míg a népfront-
bizottság azzal foglalkozott, hogy magát az ügyben illetéktelennek
nyilvánítva másra hárítsa az ebből következő feladatokat, addig a
Fidesz rögtönzött közvélemény-kutatást tartott. Több mint 200
lakásba csöngettek be, megkérdezni, hogy az időközi választáson
melyik szervezet jelöltjét támogatnák.
A 208 értékelhető válasz közelítő százalékos megoszlása a
következő: az MSZMP-t támogatná 8 százalék, a KISZ-t fél százalék,
azaz egyetlen egy szavazat, a Hazafias Népfrontot 7 százalék. A
hivatalosnak nevezhető szervezetek így összesen 15 és fél százalék
támogatást kaptak. A Magyar Demokrata Fórumot támogatná a
megkérdezettek 20 százaléka, a Fideszt 14 százaléka, a Szabad
Demokraták Szövetségét 5 és fél százaléka, a Független
Kisgazdapártot 4 százalék, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot
2 százalék. Ez összesen 45 és fél százalék, nagyjából háromszorosa
a hivatalosnak nevezhető szervezetek támogatásának. Független
politikai csoporthoz nem tartozó jelöltre szavazna 6 százalék...."
|
|
|
|
|
|
|
Tájékoztatjuk a szerkesztőségeket, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából mától kezdve folyamatosan adunk a nők helyzetével, társadalmi szerepével foglalkozó írásokat különböző országokból, illetve egy-egy érdekesebb személyről készített portrét. Szabványkép a nőkről (1.rész)
|
1989. március 1. (MTI-Panoráma) Nem mindennapi témát vizsgált meg a minap az európai közösségek női tájékoztató szolgálata. Nevezetesen: mi a nő helye a televizióban, a tizenkét tagállam képernyőin. A kutatók több éves munkája mindenre kiterjedt: attól kezdve, hogy miként jelenik meg a nő (a férfihez képest) a képernyőn, egészen addig, milyen karrier vár a gyengébb nem képviselőire, ha a televiziót választják élethivatásul. Az eredmény aligha nevezhető meglepetésnek, de azért lehangoló. Ami a nőkről rajzolt tévé-képet illeti, arra vonatkozólag Gabriel Thoveron tanulmánya a hivatkozási alap. Ez úgy készült, hogy képmagnóra vették a közösség tíz országában (a később csatlakozott Portugáliát és Spanyolországot nem számítva) valamennyi országban egy ,,összetett héten,, este 6 és éjfél között sugárzott műsorokat (vagyis az egyik hét hétfőjén, a második keddjén, stb. rögzítették a különböző országokban a programot). Az így tárolt 462 órányi anyagból 480 tévéhírdetést, 77 hírműsort és 29 tévé-sorozat-epizódot elemeztek részletesebben. Nos, a rögzített tévéhíradókat lepörgetve a kutatók hamar megállapíthatták, hogy jóval kevesebb a női bemondó, műsorvezető, mint a férfi. Az átlag: hat férfira jut a gyengébb nem egy képviselője. Érdekes módon a női tévéújságírókról mintegy robotportrét lehetett rajzolni: általában fiatalabbak, mint férfi pályatársaik, szinte mind rövid vagy középhosszú, diszkrét frizurát visel, sminkjük kerüli a feltűnést, ruhájuk komoly, és egyikük sem visel szemüveget (a férfi kollegák egyharmada pislant ki intelligenciát kölcsönző lencsék mögül). A híreknek alig 1,4 százaléka foglalkozik speciális női témákkal, s a riportalanyoknak mindössze 16 százaléka nő. A híreket illusztráló képanyag 6 százalékában főszereplők a nők - és 75 százalékában a férfiak. (folyt.)
1989. március 1., szerda 11:12
|
Vissza »
|
|
A nő a (nyugat-európai) tévében sem ember? (2.rész)
|
Fordított a helyzet a hírdetéseket illetően, amelyeket nyolc országban vizsgálták (Belgiumban és Dániában ugyanis nem szerepelt hírdetés a műsoron). Itt a nők viszik a primet, az NSZK-ban és Görögországban például a hírdetési idő 68 százaléka az övék, csak Írországban jutott több idő a férfiakra. A hirdetések 40 százaléka élelmiszert, 27 százaléka tisztító-szereket, higiéniai és szépségápoló cikkeket reklámoz. A nők 22 százaléka bemutatott, 49 százaléka megkóstolt, 8 százaléka vásárolt vagy hallgatott valamit - viszont a kisérőszöveget általában (Írországban 94, Luxemburgban 72 százalékos arányban) férfiak mondták. A férfiak tanácsolnak, a nők vásárolnak. A nők hallgatnak, vagy ha megszólalnak, a férfiakhoz beszélnek, a férfiak rendszerint egymással társalognak. Nem érdektelen az sem, milyen szerepben láthatók a nők ezeken a reklámfilmecskéken. 43 százalékuk otthonában tesz-vesz, alig 18 százalékuk látható a munkahelyén. Az otthon bemutatott hölgyek 40 százaléka háziasszony, 19 százaléka feleség, 17 százaléka anya, 30 százalékuk felnőtt, 60 százalékuk fiatal nő. A nők státusa és a reklámozott áruk közötti kapcsolat is statisztikailag érzékeltethető: 24 százalék kerül ki a gyengébb nem középosztálybeli, 16 százalék a felső-középosztálybeli képviselői közül, ők főleg higiéniai és szépségápolási cikkeket ajánlgattak. Az élelmiszer-reklámoknál néha feltűntek jobb helyzetben levő munkásasszonyok - de ez ritkaság volt. Elegáns, raffinált dámák igyekeznek rábeszélni a nézőt gépkocsik, kölnik, ruhák és szeszes italok beszerzésére, polgár-asszonyok kínálják az üdítőket, édességeket, tisztítószereket, diszkrét asszonyok a bébi- és gyerekcuccokat, élelmiszereket. Sajátos módon a tévefilm-sorozatok epizódjai is párhuzamos megállapításokra nyújtottak módot. Noha az elemzett 29 epizódban sok nő szerepelt és elég nagy műsoridőben, jellemző, hogy míg a férfi szereplők 45 százaléka a munkával összefüggésben jelent meg a képernyőn, a nők 17 százalékáról volt csak elmondható ugyanez. Ezzel szemben a nők műsoridejük 34 százalékában tűntek fel erotikus, szerelmi összefüggésben, a férfiaknál ez az arány csak 7 százalék volt. A férfi közéletet él, a nő családit - az ellenkezője, állapítja meg a tanulmány szerzője, afféle anyáknapi kivétel: a nő megnyer egy versenyt vagy felfedezi egy producer, aztán az élet visszatér megszokott tévé medrébe. (folyt.)
1989. március 1., szerda 11:13
|
Vissza »
|
|
A nő a (nyugat-európai) tévében sem ember? (3.rész)
|
A televiziónál egyelőre a nőkről alkotott közhely uralkodik a műsorban, s a férfiak uralkodnak a műsorkészítő apparátusokban. A jelentés szerzői több értekezletet szerveztek annak megvitatására, miként lehetne változtatni ezen a helyzeten. A meghívók címzettjei általában a férfi vezetők voltak - de a tényleges résztvevők nagy többsége a nők közül került ki. Az elfoglalt férfiak Nyugat-Európában sem érnek rá mindennel foglalkozni. Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma
1989. március 1., szerda 11:14
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP Borsodból egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Csak így egyszerűen: Tamás vagyok. Azt szeretném megtudni, hogyan vélekednek önök azzal kapcsolatban, ami most már otthon is felröppent a rádióban, hogy nevezetesen szovjet részről nem kifogásolnák különösebben, ha Magyarország esetlegesen semleges országgá válhatna, annak ellenére, hogy továbbra is a Varsói Szerződés keretén belül maradna. Hát én úgy érzem, hogy ez egy nagy politikai fából vaskarika. Segítsenek ki, hogyha rosszul tudom, hiányos a politikai műveltségem esetleg, de én eddig úgy tudtam, hogy a semlegesség azt jelenti, hogy egy ország akkor semleges, hogyha nem tagja semmilyen katonai szervezetnek. Márpedig hogy lehet akkor Magyarország semleges, hogyha mégis tagja a Varsói Szerződésnek? Még akkor is, hogyha a Varsói Szerződés esetleg egy támadó farkasból, hogy így mondjam, átalakul egy védekező báránnyá, amiben azért hosszú távon én nem igen hiszek."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|