|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Választási közvélemény-kutatás
"...egy Szegeden
végzett rögtönzött felmérés. Nem tudományos módon készült, nem
reprezentatív mintán, tehát országos következtetéseket nem
vonhatunk le belőle, de mégis elárul valamit a közhangulatból. -
Molnár Máté szegedi jelentését hallják:
- Még hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, de Szegeden egyre
többen tudják: hamarosan országgyűlési képviselő-választás lesz a
felsővárosi kerületben.
Apró Antalnak nincs pótképviselője, így lemondása miatt 90 napon
belül meg kell választani az új képviselőt. Míg a népfront-
bizottság azzal foglalkozott, hogy magát az ügyben illetéktelennek
nyilvánítva másra hárítsa az ebből következő feladatokat, addig a
Fidesz rögtönzött közvélemény-kutatást tartott. Több mint 200
lakásba csöngettek be, megkérdezni, hogy az időközi választáson
melyik szervezet jelöltjét támogatnák.
A 208 értékelhető válasz közelítő százalékos megoszlása a
következő: az MSZMP-t támogatná 8 százalék, a KISZ-t fél százalék,
azaz egyetlen egy szavazat, a Hazafias Népfrontot 7 százalék. A
hivatalosnak nevezhető szervezetek így összesen 15 és fél százalék
támogatást kaptak. A Magyar Demokrata Fórumot támogatná a
megkérdezettek 20 százaléka, a Fideszt 14 százaléka, a Szabad
Demokraták Szövetségét 5 és fél százaléka, a Független
Kisgazdapártot 4 százalék, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot
2 százalék. Ez összesen 45 és fél százalék, nagyjából háromszorosa
a hivatalosnak nevezhető szervezetek támogatásának. Független
politikai csoporthoz nem tartozó jelöltre szavazna 6 százalék...."
|
|
|
|
|
|
|
Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben
|
München, 1989. december 23. (SZER, A munka világa) - Hajnal László Gábor írása következik: - A fegyencek, rabok kizsákmányolása nem mai keletű és még kevésbé kommunista találmány. Az viszont tény, hogy napjainkban a szocialistának nevezett országokban szigoró következetességgel a bűntetés súlyosbítása gyanánt alkalmazzák a kötelező munkát. Elsősorban nem a dolgoztatásuk tűnt helytelennek, sokkal inkább a hozzáfűzött magyarázat elgondolkodtató miszerint, a nevelésük érdekében kell hasznos cselekvésre bírni őket, mert már a börtönök atyja John Howard is azt hangoztatta a XVIII. század végén: "tedd szorgalmasakká az embereket és becsületesek lesznek". Szépen csengő kijelentés ez, csupán az a baj vele, hogy nehezen megvalósítható óhaj marad, hiszen a munka kényszer jellegének érzete nem pusztán a börtönben kezdődik, de a naplopás általában az elítéléséhez vezet és a fegyintézetbe kerülve már nincs húzódozás, tessék-lássék pecsmegelés. Érdekes körforgás ez és ha a magyarországi helyzetet vizsgáljuk, rögtön szembeötlik az a kérdőjel, hazánkban a rabnak joga, vagy kötelessége a munkavégzés? Egy 1946-os rendelettel kezdetét vette a kényszermunka intézménye és 1949 óta börtönvállalatok is, a tervgazdálkodás általános szabályai szerint, a tervutasításoknak megfelelően dolgoztatnak - következésképpen a cél nem a nevelés, sokkal inkább a termelés. Hogy mit kapnak ezért cserébe? Évtizedeken át főleg találgatni lehetett és a szabadulók elbeszéléseire hagyatkozni atekintetben, hogy mennyi induló tőkével kezdhetnek új életet. A Gyorsuló idő sorozatban 1987-ben napvilágot látott: Szervezett dilemmánk a börtön című kötetében Lukács Tibor, pendítgeti a problémákat - de túl sok ismeretlen adatot nem közöl. Annál több tényt lelhetünk a Figyelő ez év november 23-iki számában olvasható elemzésben, Hajnóczy Árpád közlései szerint, idézünk: "A magyar bűntetés-végrehajtás vállalatai 9 ipari és 3 agár célgazdaság, tavaly 4,4 milliárd forint értéket termelt, amelyből a nyereség összege elérte a 307 milliót. A költségvetési támogatás 1988-ban 2 milliárd 376 millió forint volt és a társadalombiztosításra pedig 110 millió forint áramlott vissza.
1989. december 23., szombat
|
Vissza »
|
|
- Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben - 1.folyt.
|
A helyzet az, hogy a bűntetés-végrahajtás valószínűleg a teljes foglalkoztatási kényszer miatt egyszerűen bérbe adja az elítéltek munkaerejét - bérlő pegig jócskán akad, nem rossz üzlet ez az állami vállalatoknak. Így jóval olcsóbban jutnak munkaerőhöz, bár az is igaz ez a munkaerő többnyire gyengén képzett és a termelésben alig-alig érdekelt. A börtönök forgalma évente körülbelül 40 ezer fő és ezek 92 százaléka végez fizikai munkát, javarészt alacsonyan kvalifikált tennivalókat kapnak. Labda és ágynemű varrás, géz és kötél készítés, de kerülhetnek bútorüzembe, konzervgyárba, gabona és gyümölcstermelésbe, állattenyésztésbe, vasműbe. Az idézett cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a rabkeresetből először is levonják a tartási díjat, naponként 47 forintot, aztán a 43 százalékos társadalombiztosítási járulékot, kifizetnek az elítéltnek 60 forintot és a többiből a bérként kapott 800-1200 forintos napi illetményből nyereség lesz. A börtönigazgatók évenként 300-400 ezer forint prémiumot is kaphatnak. Jövedelmező állás ez, s akik szóvá teszik, mint Tolnai Kálmán nyugalmazott ezredes, azokat sietve menesztik, fenyegetésekkel igyekeznek hallgatásra bírni a visszaélések fátylait lebegtetőket. Félreértés viszont ne essék. Nem a rács mögé került bűnözők fogadatlan prókátoraként mondogatjuk, hogy mily embertelen cselekedet a dolgoztatás. Széndékunk éppen az ellenkező, nem a kötelező munkavégzést vétózzuk, hanem az olyan robotoltatást, hogy a többéves szabadságvesztésüket letöltők is alig néhány ezer forinttal kerülnek utcára, amiből kénytelenek kihúzni az első fizetésükig. Nem véletlen, hogy a férfiaknál, hatvan, a nőknél 40 százalék volt visszaeső 1988-ban. A pálhalmi börtönben idén november 9-ikén több száz elítélt sztrájkkal tiltakozott az alacsony munkabérek miatt, hiszen a kézhez kapott 60 forintból még spájzolni is alig lehet, nem hogy takarékoskodni. Ha netán mégis bankbetétet váltanak azt a bűntetés-végrahajtás kezeli, de a kényszerűségből tartósan lekötött összeg kamatait nem a rabok kapják, annak lábakél.
1989. december 23., szombat
|
Vissza »
|
|
- Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben - 2.folyt.
|
Ez az igazi kiszolgáltatottság, a joggal pellengérre állítandó tisztességtelenség, ami persze a bő négy évtizeden át létező börtönorzságban nem egyedi eset. Az 1945-ös népbírósági ítéletek sokasodásától napjainkig sok százezren tapasztalhatták meg az internálások, kitelepítések borzalmait. Milliókat sápolhattak békekölcsönökkel, levonásokkal, kommunista műszakokkal, túlórákkal, normarendezésekkel, és most az ország lakosságát egyötödét kitevő nyugdíjasok kerülnek a megélhetés mezsgyéjére. Egy végig dolgozottt élet után kell nyomorogniuk. Mind gyakoribb eset, hogy az éhező, kitaszítottak, hajléktalanok, kisebb svindlik elkövetésére vetemednek, mert szeretnének a biztonságot jelentő börtönbe kerülni, ahol van étel, saját ágy. Az pedig oly mindegy, hogy éhbérért, rácsok mögött vagy azon innen kell dolgozniuk. +++
1989. december 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP Borsodból egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Csak így egyszerűen: Tamás vagyok. Azt szeretném megtudni, hogyan vélekednek önök azzal kapcsolatban, ami most már otthon is felröppent a rádióban, hogy nevezetesen szovjet részről nem kifogásolnák különösebben, ha Magyarország esetlegesen semleges országgá válhatna, annak ellenére, hogy továbbra is a Varsói Szerződés keretén belül maradna. Hát én úgy érzem, hogy ez egy nagy politikai fából vaskarika. Segítsenek ki, hogyha rosszul tudom, hiányos a politikai műveltségem esetleg, de én eddig úgy tudtam, hogy a semlegesség azt jelenti, hogy egy ország akkor semleges, hogyha nem tagja semmilyen katonai szervezetnek. Márpedig hogy lehet akkor Magyarország semleges, hogyha mégis tagja a Varsói Szerződésnek? Még akkor is, hogyha a Varsói Szerződés esetleg egy támadó farkasból, hogy így mondjam, átalakul egy védekező báránnyá, amiben azért hosszú távon én nem igen hiszek."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|