Rendszerváltás és az MTI

	Kelet-Európa jövője
Washington, 1989. március 1. (Amerika Hangja, Esti panoráma) - Nyugat-európai politikusok és akadémiai szakértők megegyezni látszanak abban, hogy a most folyó kelet-európai változások következtében a Szovjetunió elvesztheti egyes csatlós államai fölötti uralmát, és ezzel a kontinens hatalmi egyensúlya is eltolódhat. James Mockennak a New York Timesben megjelent cikkét Amerika Hangja "Ferences rendje", Dunai Ferenc és Katona Ferenc ismerteti, - A lengyel Szolidaritás szakszervezeti mozgalom újjáéledt. Magyarország óvatosan, szinte lábujjhegyen, de a többpártrendszer felé halad. Az európai megfigyelők ezt a kérdést teszik fel maguknak: vajon a merev ideológiai választóvonal nem adja-e át szerepét egy cseppfolyósabb és esetleg veszélyesebb elrendeződésnek? Érzékelve, hogy Kelet-Európa válhat várhatóan a századvég legnagyobb politikai problémájává, Nagy-Britannia és Franciaország megkettőzte diplomáciai erőfeszítéseit a térségben. De a különböző országok kormányilletékesei elismerik: egyedül Nyugat-Németország fejlesztett ki következetes Kelet-Európa politikát, az Ostpolitikot, melynek lényegét így fogalmazhatjuk meg: bátorítani és elősegíteni a kommunista országokban a reformokat, de elkerülni a fölfordulásokat. A Szovjetunió számos csatlós állama - optimista nyugati elképzelések szerint T Finnország státuszát érheti el -, vagyis egyes nemzetek, mint például Magyarország, óvatosan kicsúszhatnak a szovjet befolyás szférájából, és Ausztriával együtt semleges térséget alakíthatnak ki. Francois Mitterrand francia elnök megjósolta: ha a jelenlegi tendencia folytatódik még egy évtizedig, Kelet-Európa túllép a jaltai egyezmény keretein, de Kelet-Európa ezzel bizonytalan és kockázatos zónává válhat. Úgy vélem, mindannyian toboganba ültek, de nem tudják hol végződik a lesiklásuk. Valóban: Kelet-Európa háború utáni története tele van feszültségekkel és társadalmi robbanásokkal. A jelen helyzetre vonatkozóan Pozsgay Imre, a magyarországi pluralizmus szószólója ezt a kijelentést tette: "Kelet-Európa a világ legkiterjedtebb válságzónája." Ámbár Gorbacsov szovjet elnök tűri, sőt bátorítja a kelet-európai politikai kísérletezéseket, nyíltan kommunista- vagy szovjetellenes lázadás egy vagy több csatlósállamban fegyveres beavatkozást válthat ki, amely a Nyugat és a Kelet közti kapcsolatokat hosszú időre visszavetheti. Ezen kívül Gorbacsovnak a Szovjetunió nemzetgazdasága felélesztésére irányuló erőfeszítéseire hatalmas csapást mérne az, ha Magyarország és Lengyelország még merészebb kezdeményezései gazdasági káoszba fúlnának. E két ország ugyanis külföldi adósságterhek alatt roskadozik. Timothy Gardner Ash brit Kelet-Európa szakértő a következőképpen látja a helyzetet: ami Magyarországon és Lengyelországban történik, az túlmegy mindenki legmerészebb vágyán és elképzelésén, a politikai változások azonban gyorsabbak, mint a gazdaságpolitika tényleges bevezetése. Egyetlen nyugat-európai ország sem közelíti meg a nyugatnémetek aktív kelet-európai szerepét. Az elmúlt évtized folyamán Bonn céltudatosan egy közös, sűrű, gazdasági, emberi és kulturális hálózatot épített ki a kelet-európai országokkal - elsősorban Kelet-Németországgal. Aggodalmaskodó francia politikusok egy új kelet-európai rend körvonalait vélik fölfedezni, egy olyan új rendét, melyben a nyugatnémet gazdasági jelenlét egyre erősödik - míg a szovjet politikai és katonai dominálás gyöngül. Úgy látják a Német Szövetségi Köztársaságot, mint egy hatalmas hajót, amely eloldotta kötelékeit Nyugat-Európa kikötőjében, és lassan sodródik Közép- Európa ködös semlegességébe. Abban, hogy Helmut Kohl kancellár vonakodik kicserélni a NATO elöregedett kis hatótávolságú rakétáit, annak bizonyítékát látják, hogy hallgat Gorbacsovnak a közös Európai Házról szóló szirén- énekére. A félelmek középpontjában az áll, hogy a jaltai szerződés által meghatározott rend felbomlása a két Németország egyesülésével járhat - amely megváltoztatná a több mint négy évtizedes békét biztosító hatalmai egyensúlyt. Kari Kaiser egy bonni pártonkívüli külpolitikai szövetség igazgatója tudatában van ennek: - Ezek a lappangó gyanúk szörnyű problémát okoznak nekünk, németeknek. Az európai rend változóban van, és a többiek kezdik fölfedezni, hogy elégedettek voltak a status quo-val. Egy francia szakértő önkritikusan beszélt a francia kormányzat Ostpolitikjárói: - Van egy olyan érzésünk, hogy míg mi a nyolcvanas években nagyban politizáltunk - megbélyegeztük Jaruzelskit és a többit - azalatt a németek behatoltak a piacra és nagy profitot zsebeltek be, és mi most itt állunk mind politika, mind piac nélkül. A nyugatnémetek igyekezete, hogy pénzügyi segélyekkel fenntartsak a hatalmon lévő kommunista kormányok stabilitását, néha irritálja Washingtont is. Amerikai diplomaták Bonnal további összecsapásokat várnak, mivel a nyugatnémet kormáy a kommunista országokba irányuló "high tech" export-megszigorítások enyhítését követeli. Szövetségesei lecsillapítása érdekében Kohl kancellár a nyugatnémet Ostpolitik "európaivá szélesítéséről" beszél. Egy másik magasrangú bonni illetékes azonban nyíltabban és pontosabban fogalmazta meg a Kelet-Európára vonatkozó nyugatnémet külpolitikát: - Mi akarunk lenni az irányítók, de egy erős, egységes Kelet-Európát akarunk vezetni, nem kívánunk egyedül cselekedni - ,- idéz egy bonni hivatalos személyt a New York Times. @@XXEOFXX 1989. március 1., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »