Rendszerváltás és az MTI

	felcím: "A szövetkezet több, mint a társasági formák egyike" főcím: Dönthessenek végre az érintettek
Az utóbbi két évtized magyar sikerágazatát, az egy időben a világ élvonalához közelítő magyar mezőgazdaságot is elérte a válság. Hiába zárták a múlt évet több megyében is rekorderedménnyel a szövetkezetek, a pénzügyi helyzet romlik, a mezőgazdasági nagyüzemek nem elhanyagolható hányada saját erőből már az egyszerű újratermelésre sem képes. Vajon a tudomány is ilyen reménytelennek látja a mezőgazdasági szövetkezetek jövőjét - kérdeztük dr. Dómé Györgyné egyetemi tanártól, az ELTE szövetkezeti- és földjogi tanszékének vezetőjétől. - Induljunk ki a szövetkezet fogalmából. Véleményem szerint a szövetkezet olyan gazdasági szervezet, amelynek keretében a tőke, a tulajdon és a munka nem válik el egymástól, mind a hármat a tagok szolgáltatják, annak érdekében, hogy közös céljaik megvalósuljanak. Alapításkor a résztvevők döntenek a vagyoni hozzájárulás és a közös munkavégzés mértékéről, illetve az eredmény felosztásának módjáról. Közös gazdálkodást folytatnak, együtt viselik a kockázatot és részesednek az eredményben. - Mindez nagyon szépen hangzik, gondolom egybe is vág a szövetkezet klasszikus fogalmával és talán ilyen a dán szövetkezet... - Ilyennek kellene lennie a magyar szövetkezeteknek is, csakhogy erre a jelenlegi jogszabályok miatt nincs lehetőségük. A mai előírások ténylegesen bérmunkássá, alkalmazottá degradálják a tagokat. A jogalkotók hangsúlyozzák ugyan, hogy a cél a tag valódi tulajdonossá tétele, de ezt önmagában például a szövetkezeti törvény nem teszi lehetővé. Hiszen az nem szüntetheti meg a jövedelem, és bérgazdálkodás kötöttségeit, nem tudja megteremteni a nyereség felhasználásának, az alapképzésnek a szabadságát. Ezek nélkül pedig felesleges bizonygatni a szövetkezeteknek, hogy ők valódi tulajdonosok. (folyt.) 1989. február 28., kedd 12:44
Vissza »

	A szövetkezet 2.
Érdekes, hogy a 70-es évek végén, a 80-as évek elején úgy is sikeres, sőt világszínvonalú volt a szövetkezetek termelése és gazdálkodása, hogy nem hangsúlyoztuk ennyire az egyes tagok tulajdonosi mivoltát. Pedig ezt nemcsak hangsúlyozni kell, hanem meg is kell adni. Enélkül ugyanis nem igazán szövetkezet a szövetkezet. Ezért feltétlenül egyetértek a tagok valódi tulajdonossá tételével, és nem csak a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás érdekében. - Gondolja, hogy az utóbbi évtizedek tapasztalatai után még megnyerhető a parasztság bizalma? Csak egyetlen példa, amit a MÉM-ben hallottam: egy fiatal téesztag, aki az apja után örökölt 31 hold közösbe vitt föld után a szövetkezettől 5300 forint földjáradékot kap, az ugyanezen téesztől bérelt 2 hold földért 6000 forintot kell hogy fizessen. Az alternatív szervezetek nyilatkozataibólugyanakkor érezhető, hogy nő a nosztalgia a magángazdálkodás iránt. Igaz, a magyar történelem során alig néhány év volt az 1945-ös földosztás után, amikor a kisüzemi gazdálkodás volt az országra a jellemző. - Igen, mert a termelőszövetkezeti mozgalom már 1948-ban megindult. Az is tény, hogy tőke és eszköz hiányában véres-verejtékes, és kevéssé volt eredményes ezeknek a kisbirtokoknak a művelése. Pedig akkor még ötmillióan éltek a mezőgazdaságból. Ma kizárólag állattenyésztéssel, földműveléssel alig 140 ezer ember foglalkozik a nagyüzemekben. Ilyen körülmények között a farmergazdálkodásra való általános áttérés azért is nehézségbe ütközne, mert egyszerűen nem lennének meg a föld megművelésének tárgyi feltételei. - Ezek szerint ön nagyüzem párti? - Szerintem a nagyüzemesítő gazdaságpolitika eredetileg helyes volt. Hiba volt viszont a szövetkezetesítést ott is erőltetni, (például hegyközségek, Duna-Tisza köze) ahol annak a feltételei nem voltak meg. Jelenleg is szövetkezetpárti vagyok, de nem általánosságban "a szövetkezetet" támogatom, hanem a tagok önálló döntése alapján jól működő szövetkezeteket. Ha már a szövetkezetesítés során kényszer érvényesült, a parasztok valójában nem határozhattak saját sorsukról, legalább most maguk dönthessék el: fenntartják-e, vagy megszüntetik a szövetkezetet. Nagy hiba volna, ha valami ellen-nagyüzemi kampány során felülről diktálnák a szövetkezetek megszüntetését ( folyt.) 1989. február 28., kedd 12:46
Vissza »

	A szövetkezet 3.
- Szükség van arra, hogy az alkotmány hitet tegyen a vállalkozás szabadsága mellett? - A szövetkezet nem egyszerűen a társasági formák egyike, ezért feltétlenül ki kellene mondani az alkotmányban a szövetkezés szabadságát is. A gazdasági társaságokba a szabad, fölös társadalmi tőkét tömörítik, elsődlegesen a minél nagyobb haszonszerzés céljából. A szövetkezet azonban nemcsak vállalkozás. Bizonyos formáira, például a lakásszövetkezetekre pedig nem is mindig jellemző a nyereségérdekeltség. A szövetkezet a vállalkozáson túl a tagság érdekvédelmi, érdekegyeztető, érdekképviseleti szerve is. Épp ezért úgy vélem, hogy a szövetkezet fennmaradásának, például egy falu életképességének a megtartása érdekében akkor is van létjogosultsága, ha nem ér el nyereséget, ha "csak" a tagjai megélhetését biztosítja. - De ezek a tagok aligha fogják magukénak érezni a mai formájú szövetkezeteket, hisz a tagok még egy részvénytársaságban is sokkal inkább tulajdonosok. - Valóban vannak, akik szerint a szövetkezeteket részvénytársasággá kellene átalakítani. Ha a döntést magukra a szövetkezetekre bízzuk, vagy ha a részvénytársaság és a szövetkezet működésének pénzügyi feltételeit a jogszabályok azonos módon szabják meg - a kisszövetkezetektől eltekintve -, nagyon kevés szövetkezet fog átalakulni, mezőgazdasági tsz pedig lehet, hogy egyáltalán nem. Más a helyzet akkor, ha a társaságok pénzügyi szabályozása kedvezőbb lesz. Ez azonban a kinyilvánított verseny- és szektorsemlegesség, az egyenlő esélyek durva megsértése lenne. Ami a tulajdonossá tevést illeti, én is híve vagyok annak, hogy a szövetkezeti tulajdonnak a tagok által meghatározott részét részjegyesítsék. A szövetkezeti közös tulajdon egy részét pedig úgy kellene részjegyesíteni, hogy abból a szövetkezet minden aktív és nyugdíjas tagja egyaránt részesüljön, például a közös gazdaságban ledolgozott munkaidő és vagyoni hozzájárulás arányában. (folyt.) 1989. február 28., kedd 12:47
Vissza »

	A szövetkezet 4.
- Csakhogy hiába teszi lehetővé a szövetkezeti törvény a földek kiadását, szétosztását a tagok között, ha a törvényes szerzési maximum 6000 négyzetméter, illetve kedvezőtlen adottságú területeken 3 hektár. - Ez így van. Magyarországon a kisvállalkozások bevezetése, azaz 1981 óta bárki, bármilyen foglalkozást választhat, csak éppen földműveléssel nem foglalkozhat. A törvény által meghatározott nagyságú földterület legfeljebb kiegészítő jövedelem szerzésére alkalmas, de egy család megélhetését semmiképpen nem biztosítja. Szóval jövedelempótlékot ad, egzisztenciát nem. Kívánatos lenne ezért - s ezt már sok éve mondjuk - a földforgalom felszabadítása, az, hogy ne kössük meg a tulajdonos kezét. Gondolom - s ez a KB ülés anyagából is nyilvánvaló -, hogy a módosított földtörvény azt meg is teszi. (MTI-Press) 1989. február 28., kedd 12:48
Vissza » A hírhez kapcsolódik »