|
|
 |
|
 |
Erdélyi menekültek között - Szófiában (1. rész)
|
Szófia, 1989. január 26. csütörtök (MTI-tud) - Immár négy és fél hónapja, hogy szófiai nagykövetségünkön menedéket kapott 12 erdélyi magyar menekült, akik - mint a BTA bolgár hírügynökség szeptember 24-én este kiadott négy soros hírében fogalmazott - ,,kifejezésre juttatták azt a kívánságukat, hogy Magyarországon éljenek,,. Az MTI tudósítójának ehhez akkor annyit tehetett hozzá, hogy ,,a 12 magyar között van - kiskorú gyermekével - egy fiatal anya, akinek a férje már Magyarországon él. Kívülük három házaspár tartozik a csoportba, összesen három gyerekkel, valamint egy felnőtt fiú. Valamennyiüknek rokonaik élnek Magyarországon,,.
Nos, ez most már kiegészíthető azzal, hogy egy gyermektelen
házaspár Kovászna megyei; hogy a többiek Kolozs megyeiek, s a
felnőtt fiú, az egyik fiatalasszony öccse; hogy az egyik kolozsi
házaspárnak egy, a másiknak két gyermeke van; hogy az egész társaság
életkora a 19 évet, ha eléri. Csak ketten vannak túl a harmincon és
a négy gyerek közül kettő iskoláskorú.
Úgy nyilatkoznak, hogy nem kalandvágyból menekültek el
szülőföldjükről, ahol egyikük, másikuk sokszobás családi házat
hagyott, de ahol mégis kilátástalannak érezték életüket. Mert a
buldózerek a legnagyobb családi házakat is le tudják rombolni. Az
asszonyok nem jutottak munkához. Emellett nem elég a 30 kilogramm
személyenkénti búzaadag egy évre - már annak, aki a szövetkezetben
dolgozik, ugyanis családtagra már nem adnak -, vagy a hetenkénti két
kenyér. Nem elég a jegyes hús, amelyért este kell beállni a sorba,
ha kapni akar reggel az ember; sem a fél vaj egy hónapra egy
embernek. Nagyon elég volt viszont közben azt olvasni az újságokból,
azt hallani a rádióból, televízióból, hogy Romániában milyen magas
az életszínvonal, milyen csodálatosan is élnek a
Ceausescu-korszakban az emberek.
De a mindezeken túli, és mindezeknél nagyobb kilátástalanságot
az jelentette, hogy úgy érezték, úgy tapasztalták: nem vállalhatják
nyugodtan magyarságukat, nem nevelhetik magyarnak gyermekeiket - már
ha azt akarják, hogy vigyék is valamire. Márpedig - mint az egyik
fiatalasszony e sorok írójának dacosan mondta - előttük az élet, és
kezdeni szeretnének vele valamit.
(folyt.)
1989. január 26., csütörtök 20:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
- Csak azt akarom mondani, ha március 1-vel bevezetik a vízdíjat a bérlakásokba, anélkül, hogy vízórát szerelnének fel, akkor éjjel-nappal folyassuk a vizet, hogy hadd folyjon a víz minél több.
- Nagykanizsa , 12-405: Már egyszer telefonáltunk. Január 9-én játszottunk a Torpedó telefonos játékban. És hallottuk, hogy postán küldik a nyereményt. De mi január 9. óta, a visszahívás óta nem kaptunk semmilyen értesítést. Lehetséges-e hogy ilyen hosszú idő után nem érkezett meg a posta a 4000 Ft-os nyereménnyel. Takács Jenőné, Nagykanizsa, Néphadsereg u.l.
- Héder Barnának üzenem, hogy nagyon műsorvezető és meg szeretném tudni, mikor lesz legközelebb.
- 873-437. Szojka Kornélné, Csörsz u.5.: Nagyon örülnék, ha az Incze Zsuzsa, azt hiszem ő intézi az öregeknek a sorsát, hogy mit csinálnak velem. 85 éves vagyok és rendkívül sokat kellemetlenkednek a házgondnok. Én nagyon szeretném, ha a Csörsz u.5. III.e. 2. Szojka. Nagyon örülnék, hogy ha kijönne az aki intézi az öregeknek a panaszát, mert azt hiszik, hogyha valaki 85 éves, akkor azzal akármit lehet csinálni és ki lehet használni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|