|
|
 |
|
 |
Nemzeti csúcs
|
Csúcshoz vezetett az utóbbi hónapok politikai hegymenete: a
Népszabadság úgy értesült, hogy e hét végén nemzeti csúcstalálkozó
lesz. Ott lesz mindenki, "aki számít", s mindenki, akire számítanak
a magyar demokrácia elérésében.
A mára vitathatatlan politikai erőcentrummá vált kormány elnöke,
Németh Miklós előbb a politikai pártok, utóbb az érdekképviseleti
szervek, végül a parlamenti bizottságok vezetőivel találkozik.
Kockázat nélkül meg lehet jósolni, hogy ez önmagában is rendkívül
fontos fejlemény a közeli és távolabbi jövő formálásában. Hisz a
demokráciához vezető átmenet - ebben ma már senkinek sem lehet
kétsége - nehezen megközelíthető "magasságokat" célzó "kapaszkodás".
Olyan erőfeszítéseket kíván, amilyenekre szerencsésebb régiókban
jobb gazdaság és több nemzedéknyi idő adatott.
Ennek híján nekünk nincs más választásunk, mint az, hogy minden
demokratikus politikai erő összefogásával kicentizzük a mozgás
irányait. A gazdasági kényszerek és a lakossági tűrőképesség között
olyan szűk az ösvény, hogy a legkisebb hiba is az összeomlás
szakadékába, legalábbis a hosszú, kilátástalan válság mocsarába
taszíthatja az országot. Nemcsak a józanság létparancsa, hanem az
is, hogy a legkülönbözőbb politikai, gazdasági és társadalmi érdekek
vektorainak eredője a tényleges nemzeti haladás felé mutasson.
Elmúltak viszont azok az idők, amikor a "nemzeti érdekeket"
valamiféle elvont szempontok alapján egy kizárólagos hatalmi központ
szabta meg, feltétlen igazodást követelve. Ma már csak világos,
könnyen értelmezhető, hogy úgy mondjam, kézzelfogható elvek és
tettek körül lehet közmegegyezést teremteni. Ez, ha magától
értetődően egyben-másban alkalmazkodást, egymáshoz igazodást is
követel (mint minden együttműködés), kétségkívül önállóságukat és
sajátos mivoltukat megőrző különböző erők viszonyán alapul.
Kérdés tehát: milyen ez a viszony? Vicsorgó marakodás, kölcsönös
vádaskodás, kiszorítósdi? Hatalmi könyökpárbaj, taktikázó
intrikaparádé? Netán "ma neked, holnap nekem" elvű engedmények, vagy
az erősebb lapos kényszere előtti meghunyászkodás? E kemény jelzőket
sajnálatosan indokolják a távolabbi és egészen közeli múltunk egyes
történései. (folyt.)
1989. december 7., csütörtök 13:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nemzeti csúcs 2.
|
Tudom, alapvetően örülni kell. Végre, hogy több párt, többféle
érdekképviselet nyíltan vállalhatja nézeteinek, érdekeinek védelmét,
az ezek érvényesítéséért való politikai harcot. S az is természetes,
hogy e politikai harc nem angolkisasszonyok koraesti bájolgása,
hanem érvek és ellenérvek kemény csatája, amiben olykor nemcsak a
páncél horpad, hanem hús is szakad. (csont is törik
).
Ez már FÉLIG Európa. TELJESEN európaivá akkor válhatunk, ha
kitanuljuk a korszerűen civilizált harcmodorokat is. Nem egyszerűen a
fair play alapelveit, hanem a "balhorog" és a letaglózás, a
"jobbegyenes" és a lebunkózás közti különbséget. Hogy az előbbiek
hamarabb kitiltódjanak a ringből.
A hétvégi tanácskozásnak akkor lesz értelme, ha minden résztvevő
felméri: mennyi VALÓS ereje van, s azzal mit és hogyan kíván elérni.
Ebben is létparancs a józanság. Meg abban is, hogy a mégoly fontos
saját érdek, legyen az párté vagy másfajta tömörülésé, nem válhat a
"mindent vagy semmit" próbakövévé, mert akkor az érdekképviselet
egyeztetés helyett zilált tülekedéssé válhat.
Igazából a legtöbbünk azt reméli, hogy a nemzeti csúcstalálkozó
nem olyan kötélhúzás lesz, amelyben a bármely fél a másikat
kibillenti egyensúlyából. Most nem ez a tét. Bizonyos értelemben
pontosan az ellenkezője: olyan finom egyensúlyok kialakítása, amik
olykor egymást erősítve, máskor egymást ellentételezve, de
mindenképpen - biztonságot adnak az ország haladásához. A sok
elméleti óra próba után alighanem a hét végén lesz az első igazi
"gyakorlati foglalkozás" a két összevont tantárgyból, amit
deemokráciának és gazdasági túlélésnek hívnak. S közel a vizsga is.
Történelem tanár úr előre figyelmeztet: bukás esetén nincs
pótvizsga. Csak "korszakismétlés" van, rettenetesen felemelt
tandíjjal. (MTI-Press)
1989. december 7., csütörtök 13:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Az "Álljunk meg egy szóra" műsor vonatkozásában két észrevételt szeretnék tenni. Az egyik az, hogy sérti a fülemet, hogy a legutóbbi két-három évben nagyon elharapózott a felvállalom kifejezés. Már senki sem mondja, hogy vállalom, vagy elvállalom, ezt a felvállalom szót, szinte divatként sokszor nem odaillő alkalmakkor használják. Kérjük erről Grétsi tanár úr véleményét. A másik téma egy rendkívül zavaró jelenség, ami a mai nyilvánosság előtt való beszédben sajnos vezető politikusok és képzett szónokok esetében is, hogy a beszéd közti szüneteket ő hanggal tölti ki, ezt lassan ma már mindenki átveszi...
- Azt szeretném megkérdezni a TV2 programjától, hogy a horgász műsor, vagyis nem tudom a pontos címét, mikor lesz, mikor fogják adni, és hogy mi lesz benne. Amúgy nekem nagyon tetszik a TV2 műsora, ha lehet akkor mindig csak azt nézem."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|