|
|
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (1. rész)
|
1989. május 8., hétfő - A Magyar Tudományos Akadémia minden eddiginél nyitottabb közgyűlése kezdődött meg hétfőn az akadémia székházában. Az eddigi gyakorlattól eltérően a több mint 200 akadémikus mintegy 600 meghívottal, köztük a tudományos intézetek, országos hatáskörű szervek vezetőivel, az egyetemek rektoraival, a tudományos társaságok és szakszervezetek képviselőivel együtt tanácskozik az akadémia, a hazai tudományos kutatás megújulásáról, jövőjéről.
Berend T. Iván akadémikus elnök köszöntötte a a résztvevőket, köztük Straub F. Brunót, az Elnöki Tanács elnökét és Németh Miklóst, a Minisztertanács elnökét. Megnyitójában utalt arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a maga eszközeivel eddig is részt vállalt az ország sorsának formálásában, elsősorban a tudomány eredményeivel, illetve azok közvetítésével. Akadémiánk - mondotta a továbbiakban - az elmúlt években a szükséges változások és átalakulás egyik szószólója, a helyzet sürgető követelményeit fel nem ismerő politika bírálója volt. Szemben álltunk a ,80-as években követett restrikciós, egyensúlyzavarokat okozó gazdaságpolitikával. Nem tekintettük elfogadható vitaalapnak azt a ,,gazdasági-társadalmi kibontakozási programnak,, nevezett tervezetet, amellyel az MSZMP 1987 tavaszán fellépett. A radikális megújulást, s az ehhez szükséges fordulatot sürgettük. Vitában álltunk a rossz, energetika-centrikus beruházási stratégiát kifejező, a nyilvánosságot és ellenőrzést, a hatások és a következmények felmérését nélkülöző, a kormányzati döntéshozatali mechanizmus minden hibáját megtestesítő Bős-Nagymarosi vízlépcső ügyében. Véleméényünket, állásfoglalásainkat azonban gyakran figyelmen kívűl hagyták - mondotta az elnök. (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Magyar Tudományos Akadmia közgyűlése (2. rész)
|
Berend T. Iván ezután - a hagyományokhoz híven - akadémiai díjakat adott át. Az MTA Elnöksége ebben az évben az Akadémiai Aranyérmet Keresztury Dezső akadémikusnak ítélte oda a magyar irodalomtörténet jelentős alakjainak és korszakainak kutatásában elért kiemelkedő, tudományos eredményeiért, irodalom- és művészetnépszerűsítő munkásságáért, a kutató nemzedékek nevelése, valamint a tudományos és kulturális közélet, a magyar közművelődés érdekében kifejtett magas szintű tevékenységéért. Akadémiai díjat kapott Pomogáts Béla, az irodalomtudomány kandidátusa, az MTA Irodalomtudományi Intézete tudományos főmunkatársa a Transzilvánizmus című monográfiájáért; Galavics Géza, az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport osztályvezetője A török háboruk és a képzőművészet kapcsolatának vizsgálatáért, számos új dokumentum feltárásáért és újszerű metodika kidolgozásáért; Urbán Aladár, a történettudomány doktora, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Új és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszék egyetemi tanára, a ,,Batthyány Lajos miniszterelnöksége,, című 1986-ban megjelent művéért; Tarnóczy Tamás, a fizikai tudomány doktora, az MTA Természettudományi Kutatólaboratóriumok tudományos tanácsadója, Az Akusztika oktatásában és kutatásában, valamint az akusztikai tervezésben 50 év alatt végzett eredményes munkásságáért. Megosztott díjat kapott: Kovács Zoltán, a mezőgazdasági tudomány doktora, a Gyümölcstermesztési Fejlesztő Vállalat tudományos osztályvezetője, Kertész Zoltán, a biológiai tudomány és Matuz János, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, a Gabonatermesztési Kutatóintézet tudományos osztályvezetői, a növénynemesítésben elért eredményeikért, új eredeti tudományos módszerek kidolgozásáért és alkalmazásáért, valamint eredményes saját kutató-alkotó tevékenységükért. Sziklavári János, a műszaki tudomány doktora, a Borsodi Vaskohászati Tröszt főtanácsadója a hosszú idő óta kifejtett eredményes tudományos, iparfejlesztő és oktató-nevelő tevékenységén belül a legkorszerűbb tudományos elvek gyakorlatba történő átültetéséért, és sikeres megvalósításáért. (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (3. rész)
|
Bernáth Gábor, a kémiai tudomány doktora, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti vegytani intézet tanszékvezető egyetemi tanára a ciklusos vegyületek sztereókémiájának vizsgálatában és a vegyületek biológiai tesztelésében elért kiemelkedő eredményeiért. Megosztott díjban részesült: Somogyi Béla, a biológiai tudomány doktora, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézete egyetemi tanára, Szőllősi János és ifj. Szabó Gábor, a biológiai tudomány kandidátusai, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézete egyetemi adjunktusai, Tron Lajos, a biológiai tudomány doktora, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Orvosbiológiai Ciklotron Laboratóriumának igazgatója, Matkó János, a biológiai tudomány kandidátusa, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézete egyetemi adjunktusa, a biológiai strukturák molekuláris szintű dinamikája és funkciója közötti kapcsolat vizsgálatával nyert új összefüggések feltárásáért. Madarász Tibor, az állam- és jogtudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Államigazgatási Jogi Tanszék egyetemi tanára az államigazgatási jogterületén végzett kiemelkedő eredményes munkájáért. Megosztott díjat kapott: Varga Péter, a műszaki tudomány doktora, a Földtani Hivatal elnökhelyettese, Bartha Gábor, a műszaki tudomány kandidátusa, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet tudományos osztályvezetője, Bodri Bertalan, a műszaki tudomány kandidátusa, az ELTE Geofizikai Tanszék tudományos főmunkatársa, Mentes Gyula, a műszaki tudomány kandidátusa, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet tudományos osztályveztője a földi ár-apály és a Föld belső szerkezetének kapcsolatára, valamint a Hold és néhány más bolygó ár-apályára vonatkozó gyakorlati és elméleti eredményeikért. Ugyancsak megosztott díjban részesült: Andó Györgyi, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének tudományos munkatársa, Benczúr András, a matematikai tudomány kandidátusa, az ELTE Számítóközpont igazgatóhelyettese, Füledi Zoltán, a matematikai tudomány kandidátusa, az MTA Matematikai Kutató Intézete tudományos főmunkatársa, (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:25
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (4. rész)
|
Hannák László, a matematikai tudomány kandidátusa, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete tudományos osztályvezetője, Heppes Aladár, a matematikai tudomány kandidátusa, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa, Katona Gyula, a matematikai tudomány doktora, az MTA Matematikai Kutató Intézete tudományos osztályvezetője, Remzső Tibor, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete tudományos osztályveztő helyettese az adatbáziskezelés elméleti és előremutató gyakorlati megoldásaiért folytatott, nemzetközi szinten elismert és egymáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési tevékenységükért. Az Akadémiai Újságírói Díjat ebben az évben Kőrösi Józsefnek a Valóság című folyóirat főszerkesztőjének és Juhász Árpádnak, a Magyar Televízió Művelődési Főszerkesztősége főszerkesztő-helyettesének ítálte oda az elnökség. Ez után Németh Miklós a kormány nevében köszöntötte a közgyűlés résztvevőit. (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (5. rész)
|
A Minisztertanács elnöke üdvözölte a közgyűlés résztvevőit. Előljáróban gratulált a kitüntetett tudóso knak, külön is köszöntötte Keresztury Dezső akadémikust az Akadémiai Aranyérem elnyerése alkalmából. - Országépítő, de most talán jobb kifejezés, hogy országmentő küzdelmünkben nagyon nehéz szakaszban vagyunk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy páratlan, egyedülálló történelmi szituációba kerültünk: hallatlanúl súlyos örökséggel - hatalmas adóssággal, értékválsággal, krónikus társadalmi feszültségekkel - terhelten most egyszerre kell megoldanunk a piacgazdaság építését és egy valódi demokráciába való békés átmenetet. Ennek megoldására átvehető történelmi recept nincs. Egyébként sincs szükségünk olyan receptre, amelyet külső hatalmak írnak fel számunkra. Ebbe eddig mindig belebetegedtünk. Most útunkat szabadon választhatjuk. Saját nemzeti értékeinkre, kulturális hagyományainkra, történelmi utunk tapasztalatára támaszkodva kell megtalálnunk a magyarság jövőjét garantáló formációt - mondotta felszólalása bevezető részében. - Erre az útra csak a tudományos megalapozottság, a politikai felelősség és a mérlegelő arányérzék mentén találhatunk rá. A jelszóverseny, a kívánság listák benyujtása, a reformretorika és a szociális demagógia csak zsákutcába vihet. A stratégiai cél átfogó társadalmi-gazdasági modernizáció. Ez modellváltást igényel, amelyben a tudománynak valóban húzó ágazattá kell válnia. A kormányzat a tudománypolitikai feladatokat ebben a stratégiai szemléletben értelmezi. E stratégia-szemléletben nyilvánvaló tény és a jó másfélévtizedes pangás egyértelműen bizonyítja: az 1948 után - a háborus fenyegetettségre hivatkozva, a sztálinizmus ideológiai kényszerének nyomása alatt, vitákkal, konfliktusokkal, feszültségekkel és bizonyos mértékig erőszakkal - bevezetett szocializmus-modell tartalékai kimerűltek. Ma még van válaszút, de ha tovább haladunk az eddigi nyomvonalon, végleg zsákutcába kerülünk - fejtette ki a Minisztertanács elnöke. A továbbiakban így folytatta: - Napjainkra egyértelműen kiderűlt e modell alaphibája: elhanyagolja az embert, nem igazán segíti az alkotó, nagy egyéniségek formálódását és kibontakozását, mert semmibe veszi az egyének, a kisközösségek motívumait; a termelési tényezők rövid távu kihasználására épűl és mindezek következtében nem hordozza magában a megújulás képességét. Erőszakos fenntartása rombolná a társadalmi viszonyokat, felélné az alkotó energiák maradékát, részleges javítgatása nem képes megoldani, hanem csak elmélyítené az alaproblémákat. Ez törvényszerűen társadalmi ellenállást vált ki, s ez ideológiai-hatalmi kényszerrel nem fojtható el. (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (6. rész)
|
- A kormány a társadalomban és a gazdaságban a tudás - és technológia - intenzív fejlődési pályájának kiépítését, és versenygazdaság kifejlesztését tekinti céljának. Ebben az összefüggésben kulcskérdés a szellemi munka, az értelmiség szerepének felértékelése - mutatott rá Németh Miklós. - A világban a történelem eddigi legnagyobb technológia váltása kezdődött meg. Mi még - sok más országgal együtt - ennek küszöbe előtt állunk. Ahhoz, hogy a világtörténelmi technikaváltás küszöbét át tudjuk lépni, át kell alakítani az egész tulajdonosi termelési és szervezési rendszert. A tudás, a tudomány, a módosuló tartalmu és szervezetű oktatás és a kultúra szerepének növelésével az értékteremtést új területekre kell áthelyezni. Olyan társadalmi-politikai viszonyokat kell teremteni, amelyekben az értékek között meghatározó szerepet kap a teljesítmény, a vállalkozás, a verseny, az erkölcsi tisztaság, az autonóm közösségek szerepe és felelősségvállalása. Vagyis valódi demokrációval kell teret nyitni annak, hogy a társadalomban önfejlődés útján végbe mehessen az új modellhez tartozó új értékrend kialakítása - hangsúlyozta a miniszterelnök. A tudománypolitika új helyének keresésével kapcsolatban arra a nemzeti szempontra hívta fel a figyelmet, hogy kellő önbizalom és hit nélkül nem leszünk képesek megoldani feladatainkat. - Higyjünk a költőnek: egy népnél sem vagyunk alábbvalók Kis nemzet vagyunk ugyan, és lélekszámunkat tekintve azok is maradunk, s naggyá, ismertté csak a teljesítményen, így a tudományos eredményeken keresztűl lehetünk. A magyar tudomány sikerei a jogállamiság, a külpolitikai hídszerep mellett további közeledést és kapcsokat jelentenének Európához, a világhoz és emellett erősítik a nemzet önbizalmát - hangoztatta Németh Miklós. A továbbiakban kifejtette: - Sajnos nálunk a tudománypolitika szocialista hagyománya hosszú ideig a központi és egyéb tervek jelentőségének eltúlzásán, gyakran kézivezérlésen, személyi összefonódásokon alapult. A Magyar Tudományos Akadémia 1949-es államosítása gyámkodást eredményezett. A direkt politikai bevatkozás torzította a tudományos értékrendet. Én azt mondom: soha nem szabad gátolni a tudományos értékek autonóm érvényesülését, bízni kell a tudományos műhelyek értékítéletében. Politikai szándékok nem köthetik guzsba a tudományt. Csak így szárnyalhat a szellem, csak így érvényesülhet a tiszta erkölcsiség, az igazi tudós éltető eleme. Soha többé ne forduljon elő, hogy nemzetközi értékű tudományos kutatási eredmények ne váljanak publikussá és értéktelen, pillanatnyi politikai célokat igazoló, színvonaltalan termékek lássanak napvilágot. (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (7. rész)
|
- Sokan kérdezik azt is, olyan gazdagok vagyunk, hogy megengedhetjük azt a luxust, hogy nem költünk eleget a tudományra? Nem vagyunk ilyen gazdagok Szegények vagyunk, de nem lehetünk olyan szegények, hogy a tudományon takarékoskodjunk. Ennek a felismerésnek legalább jelét igyekeztünk adni azzal, hogy az ország kinzó, súlyosan fenyegető gazdasági gondjai között is idén megállítottuk a tudományos költségvetés évek óta tartó csökkenését és rendeztük a minősítettek anyagi helyzetét. - A tudományos kutatás irányítása nemcsak az önálló autónom akadémiának és az egyetemeknek, de a mezőgazdasági, az ipari és a többi tárcának is feladata. A tudomány és a tudományirányítás azonban nem egyszerűen tárcakérdés. Ösztönözni kívánjuk a tárcák vezetésétől függetlenül kialakítandó vállalati kutatócsoportokat is. Mindenki előtt ismeretes, hogy Magyarországon ennek már a két világháboru között is meg voltak az alapjai. Gondoljunk csak gyógyszergyáraink, vagy a Tungsram világhírű kutatólaboratóriumaira. A nyugati országokban pedig közismert, hogy a kutatás egy jelentős része helyileg is a vezető vállalatoknál, az ő finanszirozásukkal és természetesen kormánytámogatással történik - emelte ki a Minisztertanács elnöke. - A Magyar Tudományos Akadémia - amelyet a múltszázadi reformszellem hívott életre - 164 éves története során progresszív szerepet töltött be. Fényes csillag maradt akkor is, amikor a magyar történelemre vaksötét éjszaka borult és az előrelendülés időszakában mindig a haladó erők szövetségét kereste és alakította ki. Biztató, hogy az akadémia ezt a nemes történelmi hagyományt folytatja, most is reformokat kezdeményező erő, amely vállalja a politikában szerveződő reformerők támaszának, segítőjének szerepét. Most, egy második reformkor kezdetén olyan gazdasági és társadalmi feladatok előtt állunk, amelyek a tudománytól is új erőfeszítéseket igényelnek. Új kutatási módszereket kell alkalmazni, a tudományos kutatás egészen új infrastruktúráját kell kiépíteni, a tudomány irányításának demokratikus elveken és teljesítmény orientáción alapuló módjait kell kifejleszteni. - A jövőben a kormány nem kíván szervezeti átalakítások pótcselekvéseivel beavatkozni az akadémia tevékenységébe. A kormányzat támogatja a tudomány autonóm szerveződésének jogát, a tudományos akadémia ilyen jellegű kezdeményezését. Ugyanakkor lényeges követelménynek tartom, hogy ezzel egyidejűleg erősödjön az egyetemek, a kutatóintézetek, a tanszékek autónomóniája, önállósága és belső demokratizmusa is. Csak így bontakozhat ki a tudomány szeretetére épülő versenyszellem, amely a tudományt előrelendíti. (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:36
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (8. rész)
|
- A kormányzat kiemelt politikai kérdésként kezeli Magyarország mind határozottabb integrálódását Európa, illetve a világ kulturális és gazdasági fejlődésébe. A tudományoktól, a tudósoktól a kormányzat azt várja, hogy egyenként is, de mint műhelyek vezetői, irányítói is munkásságuk mércéjének a világszínvonalat tekintsék. Az egyéni becsvágynak találkoznia kell a nemzet érdekeivel. A nemzet érdeke pedig a korábbi elzárkózottságunk végleges felszámolása. Ennek érdekében az akadémia tagjai, az intézetek, tanszékek kutatói nem keveset tesznek. A kormányzat támogat minden olyan kezdeményezést, amely a hazai és külföldi kutatók, vagy kutatócsoportok együttmunkálkodását célozza, és minden olyan publikációs és ösztöndíjlehetőséget, amely Magyarországot a világ tudományosságával összeköti - mondotta a kormány elnöke. - A magyar társadalom európaisága nemcsak új alkotmányt, új törvényeket, piacgazdaságot és vegyestulajdoni szerkezetet, a civil társadalom újraéledését jelenti, hanem a tudomány új elvekhez igazodó társadalmi elhelyezését is. Ez az új elhelyezés a tudományos műhelyek autonómiáját és a kutatói szabadságot kell, hogy jelentse a nemzeti újjászületés és a modellváltás érdekében. Új szakaszt kell nyitni a politikai és tudomány viszonyában - hangoztatta a miniszterelnök és rámutatott: az állami támogatás olyan célszerű módját kell kialakítani, amely nemcsak a nemzet érdekeit tükrözi, hanem kifejezi a nemzet megbecsülését is. - Csak a nemzeti újjászületés vágya foghat egységbe bennünket. Úgy tünik, hogy a mindennapi élet nyugalma, rendje megbomlott, a régi értékekbe és ideálokba vetett hit megrendült. Ez szükségszerű, de én látom a bomlás mögött a fejlődő, előretörésre készülő, új értékeket és új szintézist kereső társadalmi erőket is. Eltökélt szándékom, hogy ezekkel az erőkkel szövetekezzek. Mindazokkal, akikben megvan a bátorság, az elszántság, az erő és a felkészültség a magyar történelem sorsfordító szakaszában a reformok útjának végig járására - hangoztatta végezetül Németh Miklós. (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (9. rész) - Berend/1.
|
Az ülés további részében Berend T. Iván bevezető előadásában elmondta: az idei közgyűlés középpontjába a hazai tudományos kutatás és az akadémia jövőjét állították. Az akadémiának kötelessége magával foglalkoznia, hogy valóban egyik fő tényező lehessen a nemzeti újjászületésben. A kutatás érdekében szót emelve első rendű nemzeti ügyért lépnek fel. Gazdasági és társadalmi sorskérdéseink a tudomány nélkül megoldhatatlanok. A hazai kutatási eredmények, s a nemzetközi tudományosság megismerése, közvetítése révén kívánják elősegíteni a gazdasági kibontakozást. A következő hetekben az akadémia elnöksége nevében a tudományos kutatás stratégiájának átértékelését javasolja a kormánynak - hangsúlyozta. A továbbiakban kifejtette: szükséges, hogy a válságágazatok, vállalatok szubvencionálásának leépítésével egyidőben fokozatosan nagyobb összegeket juttassanak kutatás céljaira. A következő évtizedben reálértékben 15 százalékkal, az egyetemeken 20 százalékkal kellene növelni a ráfordítást. Felhívta a figyelmet, hogy a pénzügyi és művelődési tárca megkérdőjelezi: indokolt-e az önálló kutatóintézeti rendszer. Javasolta: a közgyűlés emelje fel szavát az ellen, hogy a hazai tudomány nehezen jóvátehető kárt szenvedjen rövid távú költségvetési szempontok és rosszul értelmezett egyetemi érdekek nevében. A tudományos kutatás finanszírozásához szükséges pénznek csupán egyharmadáát igénylik az állami költségvetésből, a másik harmadát a kutató bázisok szerződéses munkából eredő bevételeiből, harmadik harmadát külföldi forrásokból fedeznék. Elgondolásaik reális alapja kutatási eredményeik, kutatóik nemzetközi elismerése, amely közrejátszik abban, hogy világbanki pályázataikat mindig méltányolták, a világbankkal folytatott legutóbbi tárgyalásaik további finanszírozási lehetőséget ígérnek. Külföldi akadémiákkal és tudományos tanácsokkal fennálló szerződéses kapcsolataikat hasznosítva közös vállalkozással igyekeznek mozgósítani külföldi forrásokat - mondotta. Példaként említette, hogy létrehozzák a magyar-amerikai posztgraduális központot, amely önmagában is elősegítheti az egyetemi és kutatóintézeti tudományos infrastruktúra megújítását. A társadalmi-politikai folyamatok megkövetelik a tudományos kutatás helyének, intézményes feltételeinek, demokratikus szervezeti kereteinek újragondolását és a szükséges átalakítások törvénybe foglalását - mutatott rá az akadémia elnöke az akadémiai törvény koncepciótervezetéről szólva. A magyar tudományos közösség olyan intézményét kívánják ezzel megújítva megszilárdítani, amely az ország előtt álló gazdasági-társadalmi feladatokhoz a leghatásosabban tud hozzájárulni. (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:42
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (10. rész) - Berend/2.
|
Ennek értelmében szükséges, hogy az akadémia visszanyerje régi közjogi státusát, autonóm köztestületi jellegét, fenntartsa kutatóintézeteik hálózatát, a kezelésében levő vagyon tulajdonosa legyen, ugyanakkor országos alapkutatási feladatai teljesítéséhez továbbiakban is költségvetési támogatást élvezne. Terveik szerint folytatják az akadémiai kutatóhálózat és az egyetemek összekapcsolását, intézményes részt vállalnak a posztgraduális képzés kiépítésében - emelte ki Berend T. Iván. Az autonóm köztestületi státus helyreállításához hozzátartozik - mondotta -, hogy jóvátegyenek olyan sérelmeket, amelyeket éppen az autonómia korlátozottsága, hiánya miatt a jogsértő külső intervenciók okoztak. Ajánlotta a közgyűlésnek, hogy az elnökség javaslatának megfelelően visszamenő hatállyal állítsák helyre az 1949-ben visszaminősített, a koncepciós perekben elítélt, s az akadémiáról kizárt tagtársaik akadémiai tagságát. Úgyszintén rehabilitálják mindazokat, akik az ország elhagyása miatt 1949-50-ben veszítették el akadémiai tagságukat. Szolgáltassanak elégtételt a Tanácsköztársaságban betöltött szerepük miatt az akadémia tagjai sorából kizárt személyeknek is: nyilvánítsák tagságukat folyamatosnak haláluk bekövetkeztéig. Láng István akadémikus, az akadémia főtitkára beszámolójában a magyar tudomány alkotó, valamint hazai és nemzetközi versenyképességéről, perspektívájáról beszélt. Elmondta egyebek között, hogy jelentős szellemi és anyagi erőket összpontosítanak a társadalomtudományi kutatásokra. Kutatóik részletesen elemzik például más országok stabilizációs-, foglalkoztatási-, válságkezelési politikájának módszereit és hatékonyságát azzal a céllal, hogy a tanulságokat országunkban hasznosíthassák. Vizsgálják az Európai Gazdasági Közösség 1992-ben megvalósuló integerációjának várható hatásait, a KGST megújításának lehetőségeit, a közép- és kelet-európai reformfolyamatokat, különös tekintettel a Szovjetunióban folyó változásokra. A világgazdaságban végbemenő globális műszaki-gazdasági változások feltárásán, értelmezésén és előrejelzésén is munkálkodnak. Az egyetemek és az akadémia kapcsolatáról szólva rámutatott: alaptalan az a vélemény, amely szerint az akadémia monopolhelyzetre törekszik az egyetemekkel szemben, miként az egyetemek sem kívánnak monopolhelyzetre szert tenni a tudományos kutatás területén. Mindkét intézményrendszernek a magyar tudományosság egészét kell szolgálnia. (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:44
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (11. rész) - Láng/1.
|
Az autonóm akadémia és az autonóm egyetemek szövetsége és koalíciója jelentős szellemi erőt képvisel. Az országban bárhol folyó tudományos kutatás segítése és felkarolása az akadémia egyik fontos feladata, de ezt csak az egyetemekkel közösen teljesítheti - hangsúlyozta. Az öt tudományegyetem és az akadémia nemrég kötött együttműködési megállapodása kiterjed a kutatási kooperációra, a kutatási infrastruktúra közös fejlesztésére és használatára - tette hozzá. A továbbiakban beszámolt az Országos Tudományos Kutatási Alapról folytatott társadalmi vita tapasztalatairól. Elmondta, hogy távlatilag is szükség van olyan pályáztatásos és versenyeztetéses eljáráson alapuló központi pénzforrásra, amely ugyan nem helyettesíti a kutatóhelyek alapellátását, de jelentős támogatást nyújt az alapkutatások folytatásához. Az OTKA Bizottság azt kéri az akadémia közgyűlésétől, hogy - a társadalmi viták megállapításaira is tekintettel - javasolja a kormánynak: az OTKA működése folytatódjék a 90-es évek első felében is. A kormány járuljon hozzá, hogy 1989 végén meghirdethessék az 1991-1994 időszakra szóló új nyilvános pályázatot. Utalt arra, hogy a jövőben a költségvetésből az eddigieknél kevesebb pénzt kívánnak juttatni tudományos kutatásokra, és felmerült az OTKA esetleges megszüntetésének gondolata is. Ítélje meg a közgyűlés - mondotta a főtitkár - szükséges-e az OTKA a jövőben vagy sem? Ez a kérdés az érdekeltek véleménye, s ne kizárólagosan pénzügypolitikai megfontolások alapján dőljön el. Javasolta, hogy a költségvetési reform koncepciójának a tudományos kutatásra vonatkozó részét véleményezzék az illetékes tudományos testületi szervek és érdekvédelmi szervezetek. Beszéde ttovábbi részében kitért arra is, hogy szükséges azoknak a társadalomtudományi kutatóknak a szakmai rehabilitációja, akiknek 1973-ban politikai állásfoglalás alapján, az akadémia főtitkárának utasítására korábbi munkaviszonyát megszüntették, illetve új, de nem kutatói munkakört ajánlottak fel. (folyt.köv.)
1989. május 8., hétfő 13:47
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (12. rész)
|
Az akadémiai vezetők előadásait követően délután hozzászólásokkal folytatta munkáját a közgyűlés. Legtöbben az akadémiai törvény tervezetéről fejtették ki véleményüket. Valamennyien egyetértettek abban: a készülő kodifikáció is mutatja, hogy megnőtt az akadémia súlya, közéleti szerepe, úgymond felnőtté lett a magyar tudomány. Váradi András, a TDDSZ képviselője - a független szakszervezet álláspontját tolmácsolva - kifejtette: a törvény mellett már az új alkotmánynak garantálnia kell a tudományos kutatás teljes szabadságát. Hozzátette: az Akadémia kapjon kompetenciát minden tudományos kérdésben. Több hozzászóló kitért arra is: kinek a felügyelete alá tartozzék a jövőben az Akadémia, hiszen a tervezet erre vonatkozóan három változatot jelöl meg, s így még kérdéses, hogy az országgyűlés, a kormány, vagy esetleg a majdani köztársasági elnök gondozza-e legfelső szinten az MTA ügyeit. A vitában szóba került az egyetemek és az akadémiai intézetek viszonya, a partneri kapcsolat megteremtésének fontossága. Többen hangoztatták: célszerű lenne hazánkban is visszaadni az egyetemeknek az alapkutatás és a tudományos minősítés jogát. E témában ugyanakkor nem volt megkerülhető a magyar oktatásügy jelenlegi mostoha helyzete, különösen a műszaki szakemberképzés elmaradása a nemzetközi színvonaltól. Ez utóbbi kérdéskör kapcsán a hozzászólók sürgették a kutatási és oktatási műszerpark mielőbbi fejlesztését. Kosáry Domokos a koncepciós perek felülvizsgálatára kiküldött bizottságra vonatkozóan tett javaslatot az igazságügyi tárcának, illetve személy szerint Kulcsár Kálmán miniszternek, akadémiai tagtársának. Fontosnak ítélte kiindulópontként annak pontos meghatározását, hogy mit tekintenek koncepciós pernek. Ezen túl pedig elengedhetetlennek vélte, hogy valóban olyan bizottság végezze a munkát, amely egyaránt élvezi a szakma és a társadalom bizalmát, hiszen csak így tisztázható végérvényesen ez a még napjainkban is számos feszültséget okozó kérdés. Szentágothai János ugyancsak indítvánnyal fordult a közgyűlés résztvevőihez. Felvetette: a jövőben valamennyi áltudományos hírre reagáljon az MTA adott területen illetékes kutatócsoportja. Mindezt annak okán javasolta az akadémikus, mert véleménye szerint hazánkban is mindinkább terjed az irracionalizmus, a tudománytalanság, a gyógyítás terén pedig számos olyan szer jelent meg, amely nem állja ki a tudományos megméretés próbáját. (MTI)
1989. május 8., hétfő 19:12
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Az "Álljunk meg egy szóra" műsor vonatkozásában két észrevételt szeretnék tenni. Az egyik az, hogy sérti a fülemet, hogy a legutóbbi két-három évben nagyon elharapózott a felvállalom kifejezés. Már senki sem mondja, hogy vállalom, vagy elvállalom, ezt a felvállalom szót, szinte divatként sokszor nem odaillő alkalmakkor használják. Kérjük erről Grétsi tanár úr véleményét. A másik téma egy rendkívül zavaró jelenség, ami a mai nyilvánosság előtt való beszédben sajnos vezető politikusok és képzett szónokok esetében is, hogy a beszéd közti szüneteket ő hanggal tölti ki, ezt lassan ma már mindenki átveszi...
- Azt szeretném megkérdezni a TV2 programjától, hogy a horgász műsor, vagyis nem tudom a pontos címét, mikor lesz, mikor fogják adni, és hogy mi lesz benne. Amúgy nekem nagyon tetszik a TV2 műsora, ha lehet akkor mindig csak azt nézem."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|