Rendszerváltás és az MTI

	A kerekasztal és az élet (1.rész)
Varsó, 1989. február 13. (MTI-Panoráma) - ,,A történelem tanúsága szerint hiú remény abban bízni, hogy a demokráciát néhány kinyilatkoztatással be lehet vezetni, a demokratikus társadalom politikai harcokban, fájdalmak közepette születhet csak meg. S a demokráciát meg kell tanulni,, - mondta Alekszander Krawczuk professzor, lengyel kulturális miniszter, az ókori történelem kiváló ismerője és népszerűsítője a lengyel televízióban. Hogy Karawczuknak mennyire igaza van, azt természetesen igazából a jövő dönti el, de már most is látszik, hogy a demokrácia előszobájaként is felfogható kerekasztal mellett is egyfajta közös tanulás folyik: a másik fél érvei, indítékai és szándékai tiszteletének tanulása. A kerekasztal nyitó ülése után megtartott három bizottsági és egy albizottsági ülés tanúsága szerint a demokrácia igazi játékszabályai iránt mintha a hatalom, a kormány képviselői mutatnának nagyobb hajlandóságot . A három bizottságban, ahol a gazdasági reformról, a szakszervezeti pluralizmusról és a politikai reformokról adták elő a felek elképzeléseiket, a kormány képviselői vázolták fel komplexebben, a távlatokba mutatóan álláspontjukat, mindenekelőtt a három részterület szoros összefüggését hangsúlyozva, míg a ,,Szolidaritás,, - ugyancsak némileg érthető módon - mindenütt saját szervezetének legalizálásához, mint első és legfontosabb lépéshez tért vissza, azaz görcsösen igyekezett vigyázni: nehogy a szóba kerülű óriási mennyiségű, megoldásra váró feladat között ,,elvesszen,, a számára első számú cél. A kerekasztal eddigi tanácskozásaiból az is kiderült, hogy a ,,Szolidaritás,, a szakszervezeti pluralizmussal foglalkozó bizottságban aligha lesz hajlandó kompromisszumra, azaz a ,,Szolidaritás,, egyszeri és az 1981-es struktúrájában, mint országos szakszervezetet jogaiba visszahelyező legalizálását hajlandó csak elfogadni. Szerinte nem lehet szó semilyen átmeneti időszakról, a munkahelyeken kezdendő alulról építkezésről. (folyt.) 1989. február 13., hétfő 12:17
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A kerekasztal és az élet (2.rész)
A reformokban azonban Walesáék készek egy - a későbbi ,,teljes,, demokráciát megelőző - átmeneti időszakot elfogadni és az azonnali változásokat csak annyiban tartják sürgősnek, amennyiben az a ,,Szolidaritás,, visszatérését elősegíti. De sem e téren, sem a gazdasági reformok esetében nem mutatnak készséget közös felelősségvállalásra, amit a kormány igen óvatosan, de azért világosan szeretne kierőszakolni a legalizálásért cserébe. Sőt néhány érzékeny területen kifejezetten visszautasító magatartást tanúsítanak Walesáék: nem kérnek a reformkormányzással járó felelősségből, húzódoznak egy közös választási platformról is megegyezni, s méginkább szeretnék elkerülni a reform megvalósításával járó társadalmi nehézségek ódiumát. Ez az, ami az egyébként igen sokszor a kormány elképzeléseivel egybecsengő, az össztársadalmi érdekekre hivatkozó ,,közmegegyezési retorikában,, némi kételyt ébreszt a megfigyelőben. Mert míg mindenki számára világos kell legyen, és valószínűleg világos is, hogy az ellenzék először a LEMP monopóliumát akarja megtörni, utána - bármit mond is erről ma - a teljes hatalom megszerzésére fog törekedni. Némi rossz előérzetre adhat okot az a kendőzetlen igyekezet is , amellyel a ,,Szolidaritás,, önmagát egyre inkább a lengyel társadalom egésze képviselőjének állítja be a hatalommal szemben - azaz a másik fél monopólimával a saját monopóliumát állítja szembe. A ,,Szolidaritás,, 1981-ben megismert illemkódexét idézi az az elegancia, ahogyan Sila-Nowicki ügyvédet, a szervezet egykori tanácsadóját, a kerekasztal 57-ik résztvevőjét kitagadták, mert a ,,Szolidaritás,, irányvonalával meg nem egyező saját politikát folytatott és belépett az államtanács mellett működő konzultatív tanácsba,, - Onyszkiewicz szavaival. A kizárólagosság érzéséből eredő erő megnyilvánulása volt, ahogyan egy nemzetközi sajtóértekezleten Geremek professzor rendre utasította a tiszteletlen hangért a független egyetemesita szövetség egyik kérdezőjét, nem is beszélve arról, amikor a kormányfőt és a másik szakszervezet, az OPZZ vezetőjét a Szolidaritás egyik közgazdásza egyszerően ,,primitivnek,, nevezte. 1981 szellemét idézte Onyszkiewicz kijelentése arról, hogy a költségvetési deficit csökkentését a rendőrség és a katonaság kiadásainak mérséklésével lehetne enyhíteni. (folyt) 1989. február 13., hétfő 13:00
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A kerekasztal és az élet (3.rész)
Válaszképpen az érintett tárcák csak arra emlékeztettek, hogy a lengyel belügy kiadásai éppen fele annak az összegnek, amit az állam a tej ártámogatására költ. A dolog érdekessége, hogy maga a Szejm egyik bizottsága január végén visszautasította a kormány által a belügy számára előirányzott költségvetési keretet, mert azt a növekvő bűnözés és a romló közbiztonság miatt kevésnek találta a bünüldöző munka mai színvonala fenntartásához is,,. Vagyis egyelőre úgy tűnik, hogy az 1980, vagy 81-es asztalokat mára ugyan a lengyel hatalom lekerekítette, de a mai ellenzék, a mai ,,Szolidaritás,, még mindig eléggé négyszögletesen gondolkodik; nem tud szabadulni a régi beidegződéstől: az asztalnak két oldala van, egyik oldalán a társadalom, a másikon ,,elnyomói,, ülnek. Egy kerekasztalnál - márpedig ez kerek - nincs értelme helycseréről gondolkodni. A demokráciát és a politikai pluralizmus játékszabályait persze minden résztvőnek tanulnia kell, nem csak a ,,Szolidaritásnak,,. Némi értelmezési zavarok tapasztalhatók voltak a három koalíciós partner és a törvényes szakszervezetek berkeiben is. Néhányan úgy érzékelték, már meg is kezdődött a választási harc, a leendő parlamenti mandátumok elosztása, elérkezett a követelések és ígéretek ideje. Roman Malinowski a Szejm és a Parasztpárt elnöke pártja tagjai előtt beszélve igyekezett meggyőzni a hevesebb vérmérsékletűeket: nem attól függ, mit sikerül elérni a pértnak a parasztok érdekében, hogy azt a párt milyen hangosan követeli, hanem attól, mennyire képes érveivel meggyőzni az ellentétes érdekű társadalmi csoportokat, társadalmi erőket. A kerekasztal tehát nem csak a demokrácia eszméjének, de a pluralizmus szó igazi tartalma megértésének is első nagy prábája lehet. Az 57 résztvevő vizsgája jelentős mértékben előre vetítheti: hogyan is fog az életben megvalósulni a pluralizmus, miként jelenik majd meg a gyárakban, a földeken, a parlamentben, az egész lengyel társadalomban. +++ Zsebesi Zsolt (Varsó),MTI-Panoráma 1989. február 13., hétfő 13:17
Vissza » A hírhez kapcsolódik »