 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC:
Kisgazdapárti nézeteltérések
"Budapestről Sally Ackroyd arról
tudósít, hogy a Független Kisgazdapárt vezetésében komoly
nézeteltérések merültek fel. A párt vezetője bejelentette, hogy
négy tagot, köztük a párt politikai bizottságának két tagját
kizárták, amiért szembeszálltak a párt politikájával. Az említett
négy személy azonban visszautasította a kizárást, mondván, hogy a
döntés érvénytelen.
- A pártvezetőség szerint a négy párttag - Bába Iván, Légrádi
Tibor, Ravasz Károly és Jezsó István - figyelmen kívül hagyta a
politikai bizottság határozatait, és a párt politikájával
ellentétes tevékenységet folytatott. A Kisgazdapárt politikai
bizottságának tegnapi ülésén zárták ki őket. Heten a kizárás
mellett, öten ellene szavaztak és ketten tartózkodtak a
szavazástól."
|
|
|
|
|
|
 |
Folytatta tanácskozását a tsz-ek rendkívüli konferenciája (1. rész)
|
1989. február 25., szombat - A tsz-ek helyzetéről, a gazdálkodás feltételeiről és az érdekvédelem megújításáról tanácskozott az MSZMP Budapesti Bizottságának politikai, propaganda és művelődési központjában a tsz-ek rendkívüli konferenciája. A tanácskozás második napján megjelent Iványi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Ott volt Szabó István, a Politikai Bizottság tagja, a TOT elnöke.
A konferencián Eleki János, a TOT főtitkára arról beszélt, hogy
a termelőszövetkezetek milyen agrárpolitikát látnának szívesen,
milyen feltételek között tudnának kilábalni a jelenlegi nehéz
helyzetből. (folyt.köv.)
1989. február 25., szombat 09:22
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatta tanácskozását a tsz-ek rendkívüli konferenciája (2. rész)
|
Eleki János véleménye szerint az új agrárpolitikának az egyik
legfontosabb feladata az lenne, hogy segítse a piaci mechanizmusban
beágyazott agrárgazdaság létrehozását. A termelőket a szabályozó
rendszer - mechanikus vezérléssel - nem kényszerítheti továbbra is a
ráfizetés folyamatos ,,újratermelésére,,. A jelenlegi mechanizmus
felhajtóerői napjainkra kifáradtak, igazi távlatot csak a valós
piaci rendszer nyújthat. Az új agrárpolitika nem engedheti meg, hogy
fönnmaradjanak az árképzési rendszer ellentmondásai; az, hogy a
termelés gerincét adó alaptevékenység jövedelmezősége mindössze 5-6
százalék, miközben a pénz ,,ára,,, a kamat 20 százalék körüli. Ha
ezen a helyzeten rövid időn belül nem változtatnak, akkor a
növénytermesztés és az állattenyésztés súlyos leépülése várható. Az
agrárexportról szólva kifejtette, hogy - a tapasztalatok szerint - a
kivitelnél és a külpiaci értékesítésnél alkalmanként elszenvedett
hátrányokat a mai gyakorlat szívesen megosztja a termelőkkel, míg az
export eredményeiben a szövetkezetek közvetlenül nem érdekeltek. Ez
alapvető ellentmondást jelent és ellenérdekeltséget is szül. Egy
másik kérdésről szólva a főtitkár leszögezte: a lakosságban hamis
kényszerképzet él, az tudniillik, hogy a fogyasztói árak azért
emelkednek, mert a mezőgazdaság drágán termel. Rámutatott: a
gazdálkodók a termeléshez több mint kétharmados arányban külső
forrásokból szerzik be az eszközöket, így a mezőgazdasági árak
alakulásáért már régóta nem az agrár világa felelős.
A továbbiakban szólt arról, hogy az utóbbi időben végérvényesen
,,megfáradt,, agrárpolitika ,,terméke,, az is, hogy 150-200 tsz
manapság a gazdasági ellehetetlenülés helyzetében van. Akadozik a
vertikális integráció is; annak ellenére, hogy a Fehér Lajos nevéhez
fűződő agrárpolitika immár két évtizede létrehozta az
élelmiszergazdaság egységes irányítását. A szervezeti széttagoltság
és az ellenérdekeltség nagy fokú szektorális elkülönültséggel is
párosul, ami a bajok egyik forrása. Beszélt arról, hogy az
agrárpolitika megújításának folyamatában fölértékelődik a termelésre
alkalmas földnek a szerepe. Lehetővé kell tenni, hogy legyen ára,
forgalmi értéke, és hassanak rá a valóságos piaci viszonyok. Az
általa elképzelt gazdaságban a föld mint alapvető termelőeszköz a
forgalom tárgya és az új termelőiárképzés eleme lenne.
A főtitkár a szövetkezetpolitika alapvető kérdéseiről szólva így
vélekedett:
- Rövidesen el kell jutnunk odaáig, hogy a gyakorlatban a
szövetkezeti tag tényleges tulajdonába kerüljön az úgynevezett
oszthatatlan szövetkezeti tulajdon meghatározott része. (folyt.köv.)
1989. február 25., szombat 10:27
|
Vissza »
|
|
Folytatta tanácskozását a tsz-ek rendkívüli konferenciája (3. rész)
|
A későbbiek folyamán pedig teljes egésze; ez a mi
szövetkezetpolitikánk alapja. A szövetkezet életében létrejön az a
szövetkezeti tulajdon, ami nem más, mint a tagok tulajdonának
összessége. Kérnünk kell, hogy a készülő új alkotmány tartalmazza
ennek a szövetkezeti tulajdonformának, mint tagi tulajdonnak jogi
garanciáit. Az alkotmányos védelem alapján olyan új szövetkezeti
törvényt kell alkotni, amely a gazdálkodók házatáján csakis törvényi
szintű beavatkozást tesz lehetővé.
A TOT főtitkára foglalkozott az érdekképviselet megújulásának
szükségességével is. A TOT erős és egyértelműen gazdasági jellegű
érdekvédelemmel kíván foglalkozni. Koalíciós érdekképviselet
kialakítására törekszik, ám mindazokkal vitában van, akik nem a
szövetkezeten belül ajánlanak megújulási formákat. Nincs reális
alapja és a műszaki feltételek sem adottak egy új földosztásnak,
vagy egy farm tipusú mezőgazdaság kialakításának. Kizárólag a
szövetkezetek belső korszerűsítése lehet célravezető.
Az újonnan szerveződött érdekképviseletben - mint rámutatott -
továbbra is a szövetkezet és annak tulajdonosa, a szövetkezeti tag
kell, hogy a meghatározó legyen. A közös gazdaságok érdekképviseleti
rendszere egyébként sokszínű és többrétegű lenne, a munkához jó
partnerek lennének a szakmai szövetségek. Az, hogy miképpen sikerül
érvényesíteni a jövőben a szövetkezeti sajátosságokból is eredő
követelményeket, az - mint hangsúlyozta - nagy mértékben függ a
kormányzat fogadókészségétől, hozzáállásától. (folyt.köv.)
1989. február 25., szombat 10:28
|
Vissza »
|
|
Folytatódott a termelőszövetkezetek rendkivüli konferenciája (4. rész)
|
A vitában felszólalt Váncsa Jenő. Bevezetőben szólt arról, hogy
a nyolcvanas évek közepéig valóban ,,húzóágazatnak,, számított a
mezőgazdaság, ám az üzemi jövedelem már akkor sem volt megfelelő. A
gondok az elmúlt két-három évben erősödtek fel, ám hangsúlyozásukat
- a tömegkomunikáció részéről is - túlzottnak tartotta. Tavaly más
népgazdasági ágazatoknál jobban, négy százalékkal nőtt a
mezőgazdaság bruttó, s hat százalékkal nettó termelése, és az
agrártermelők jóvoltából 1,6 milliárd dollár értékű áru került
exportra, több mint 900 millió dolláros aktivum mellett. Ezek -
mondotta a miniszter - jó teljesítmények, amelyek alapján valóban
jobban el kell ismerni az agrártermelést. Utalt egy korábbi
beszédének fogadtatására, amiben a tavalyi mezőgazdasági
teljesítményeket értékelte a nyereség, illetve az üzemi jövedelem
oldaláról. Adatait - akkor - a TOT megkérdőjelezte azzal: a
számítottnál kisebb lesz a nyereség, a jövedelem. A miniszter most
azt mondta: a pénzügyi eredmény tavaly 24 milliárd forintot tett ki
a mezőgazdaságban és ez a prognosztizálttal összhangban van.
Mivel a konferencián többen is kifogásolták, hogy nemcsak a TOT,
de az ágazati vezetés sem tett eleget érdekvédelmi
kötelkezettségének, az ágazati kötődés követelményeinek, Váncsa Jenő
sorolta, hogy milyen kormányzati intézkedéseket kezdeményezett a
MÉM, részben a TOT-tal közösen. Zöldhitelt folyósítanak a
gazdaságoknak, a kereskedelmi bankok felvásárlási hitelkeretét -
soron kivül - 3-4 milliárd forinttal növelik, s az élelmiszeripar
felvásárlási lehetőségeit kedvezményes hitelekkel is segítik. A
kormány 3 százalékos kamatpreferenciát határozott el, és például a
gabona úgynevezett centrum árát 5 százalékkal emelik. A törekvés az,
hogy 1990-re 15-20 százalékkal növeljék a gabona felvásárlási árát.
Tájékoztatta a konferencia résztvevőit arról, hogy a
jövedelemtermelő képesség fokozására a kormányzat a jövőben állami
intézkedést tart szükségesnek az árképzésben, az adókedvezményeknél,
a kamatterhek csökkentésénél és vállalta, hogy szabaddá teszik a
bérezési gyakorlatot. Hangsúlyozta: csakis komplex megoldás jöhet
számításba, mert ha egyoldalúan csak az árak emelését szorgalmaznák
- mint ahogyan azt több felszólaló javasolta - úgy nem születne meg
a kivánt eredményt.
Kapcsolódva a konferencián felvetettekhez szólt arról, hogy az
agrárpolitikai tézisek kidolgozása után készül a kormány
megvalósítási programja. (folyt.köv.)
1989. február 25., szombat 14:16
|
Vissza »
|
|
Folytatódott a termelőszövetkezetek rendkívüli konferenciája (5. rész)
|
Ennek kidolgozásában a MÉM együttműködik a TOT-tal. Hangsúlyozta: az
MSzMP-nek elévülhetetlen érdemei vannak az agrárpolitika
alakításában, a magyar vidék, a falu felemelkedésében. Erre kell
építeni a jövő agrárpolitikáját.
A továbbiakban rámutatott: a fejlett országokhoz képest nálunk
az agrárgazdaságnak aránytalanul nagyobb a súlya, jelentősége, ami
részben fejlettségi szinvonalunkból, adottságainkból fakad. Mivel az
agrártermelés jövedelméből valamilyen formában 4,5 millió ember él,
az élelmiszergazdaság nemcsak a falu, hanem az egész ország
gazdasági felemelkedését alapvetően meghatározza. Kiemelte: az
agrártermelésben dolgozóknak, az abban érdekelteknek alapvető érdeke
a reform folytatása.
Mire tud vállalkozni a kormányzat - tette fel a kérdést. Az
újabb és a folyamatban lévő kormányzati döntéseknek sok tekintetben
kedvező a hatása az agrártermelésre, ám senki se higyje, hogy az
anyagi eszközök korlátlanul állnak majd a termelők rendelkezésére,
mivel ezek a források amúgyis szűkösek - mondta. A támogatást a
kormány fent kivánja tartani, s a miniszter kérte a TOT-ot, hogy
erre vonatkozóan mielőbb tegye meg javaslatátt. Váncsa Jenő lényeges
állásfoglalásokról, döntésekkről számolt be. A szektorok közötti
korlátokat le kivánják bontani, biztosítva a vagyon szabad mozgását,
a földdel együtt. Szükség van arra, hogy a magántermelés is
beépüljön az élelmiszergazdaság rendszerébe. Azokra a véleményekre
válaszolva, hogy sok tekintetben hátrányban vannak a nagyüzemi
termelők, elmondta: az eddiginél nagyobb lehetőséget kapnak és tágul
a gazdasági életben a mozgásterük. Egyetért azokkal a javaslatokkal,
hogy a sorsukkal, vagyonukkal a nagyüzemek maguk rendelkezzenek, s
az adott térségben a merev rendelkezések helyett az önkormányzat
legyen a meghatározó. A szövetkezeti törvényt ebben a szellemben
viszik a parlament elé.
Cél az is, hogy a kistermelők, magánvállalkozások a
nagyüzemekhez hasonló feltételekkel tevékenykedhessenek. Ez azt is
jelenti, hogy ne csak a rossz minőségű földekhez juthassanak hozzá.
A mezőgazdasági kormányzat véleménye szerint a jövőben döntsön az
üzem, a helyi önkormányzat arról, hogy milyen és mekkora
földterületet ad a háztáji termelőknek. A magánszemélyek
föld-tulajdon szerzését sem kivánják területileg korlátozni, ám nem
tekintenek el a művelési kötelezettség fenntartásától. (folyt.köv.)
1989. február 25., szombat 14:18
|
Vissza »
|
|
Folytatódott a termelőszövetkezetek rendkivüli konferenciája (6. rész)
|
Meg kell teremteni a lehetőséget arra is, hogy az állami föld annak
a tulajdonában kerüljön, aki azt kezeli.
Váncsa Jenő a továbbiakban hangsúlyozta: a kormány nem
szándékozik kezdeményezni semmiféle új érdekvédelmet, annak alulról
kell építkeznie. Az ágazati vezetés szerepe csökken a vállalati
gazdálkodásban, miközben nő a parlament jelentősége; a nagy ágazati
kérdésekben egyre inkább az országgyűlés fog dönteni, ennél fogva az
érdekképviselet szinterei is megváltoznak. Annál is inkább, mert az
egyes termelői körök érdekei is elkülönülnek, sőt egy-egy termelési
ágazaton belül sem tekinthetők egységesnek az érdekviszonyok. Mindez
nagyon érzékeny és sokoldalú érdekképviseletet tételez fel a
jövőben. Azt, hogy az érdekképviselet centruma hol legyen, milyen
szervezetnél, a gyakorlat fogja eldönteni.
Végezetül kifejezte meggyőződését: a szövetkezeti mozgalom a
magyar megújhodás, a reform szerves része. A mezőgazdasági üzemek
képesek arra, hogy a jövőben is a reformfolyamatok élén haladjanak -
mondta Váncsa Jenő. (folyt.köv.)
1989. február 25., szombat 14:19
|
Vissza »
|
|
Folytatta tanácskozását a tsz-ek rendkívüli konferenciája (7.)
|
A vitában általános igényként fogalmazódott meg: kerüljön
közelebb egymáshoz az alapanyagtermelés és a feldolgozás. Többen
javasolták, hogy a szövetkezetek hasznosítsák a kereskedelem
kihasználatlan raktárait, hűtőházait. Így nagyobb haszon maradna a
termelőknél. Sokan kifogásolták, hogy a feldolgozó és a kereskedelmi
vállalatok aránytalanul nagy hasznot fölöznek le, míg mások arra
hívták fel a figyelmet: a termelés gazdaságosságát a műszaki
színvonal fejlesztésével lehet javítani. Ellentmondás, hogy a
szövetkezeteknek alig van pénzük beruházásokra és esetenként
drágábban jutnak hozzá a hazai gépekhez, mint az
importszerkezetekhez. Sürgették, hogy tegyék szabadabbá a külföldi
technológiák beszerzését.
A különféle kedezményes hitelek, kamatpreferenciák ideig-óráig
segítik csak a nehéz helyzetben lévő gazdaságok továbbélését, a
gondokat azonban alapvetően nem oldják meg - hangsúlyozták többen
is. Olyan pénzügyi helyzetet kell teremteni, amelyben a termelők
nemcsak megélnek, hanem tartalékolásra is képesek, alkalmazkodva az
agrártermelés sajátosságaihoz. Többen kifogásolták, hogy miközben a
kormány hangsúlyozza az agrárkivitel jelentőségét gazdasági
életünkben, a támogatás mértéke lényegesen alacsonyabb az európai
átlagnál. Ilyen körülmények között nehéz helytállni a világpiaci
versenyben. A közvéleményben hibásan jelenik meg az a vélemény -
mutattak rá a felszólalók -, hogy az agrártermelők okolhatók a
túlságosan magas piaci árakért. Ezt a ,,vádat,, a hozzászólók
elutasították arra hivatkozva, hogy aránytalanul magas árakon jutnak
hozzá a felhasznált ipari alapanyagokhoz, gépekhez. A szélesre nyílt
agrárolló nem teszi lehetővé számukra, hogy az árak alakulására
nagyobb, a fogyasztók szempontjából kedvező hatást gyakoroljanak.
A konferencia második napján is élesen vetődtek fel az
érdekvédelem kérdései. A TOT hibája - mondták többen -, hogy a
testület a mezőgazdaságra hátrányos intézkedések meghozatal előtt
nyilvánosan nem hallatta a hangját. Olyan érdekképviseletre van
szükség, amely méltó partnere a politikai és gazdasági szerveknek.
Javasolták, hogy a TOT tevékenységének megújítására dolgozzon ki
programot, azt vitassa meg a tagsággal, utána pedig gondoskodjék a
végrehajtás folyamatosságáról. Az új programban kapjanak nagyobb
hangsúlyt a tsz-ek közös vállalatai, mivel azok eddig az
érdekvédelem perifériájára szorultak. A mezőgazdasági kamara - mint
új érdekvédelmi szervezet - megalakításával a felszólalók egy része
nem értett egyet. Mások azt hangsúlyozták, hogy az tsz-tagságnak
önálló társadalombiztosításra van szüksége, mivel ezen a téren is
hátrányban vannak más ágazatok dolgozóihoz viszonyítva. (folyt.)
1989. február 25., szombat 15:10
|
Vissza »
|
|
Folytatta tanácskozását a tsz-ek rendkívüli konferenciája (8. rész)
|
Szabó István zárszavában ismételten aláhúzta: megtört a
termelőszövetkezetek fejlődésének lendülete, ám teljesítményük még
így is figyelemre méltó. Ahhoz, hogy ismét az élénkülés következzék
be, az agrárpolitika megújítására is szükség van. Az erről indított
vita tovább folytatódik, és hozzájárul majd a végső álláspont
kialakításához. A közös gazdaságok termelni akarnak - szögezte le -,
és kérte a kormányt, hogy legyen következetesebb a
kereskedelmi-külkereskedelmi munka irányításában. A konferencián
egységes volt az álláspont abban - fejtette ki -, hogy a reformot
folytatni kell. Ennek része egyébként az előrelépés a
tulajdonviszonyok alakításánál, ami az agrártermelésben nagyobb
érdekeltséget is jelent. Halaszthatatlannak tartotta az
érdekképviselet megújítását azért is, mert a többdimenziójú hatalom
körülményei között az érdekképviselet monopóliuma amúgy sem tartható
fenn. Hangsúlyozta, hogy a TOT tárgyalni kíván más társadalmi
szervezetekkel.
Utalt arra: a tanácskozáson többen is azon az állásponton
voltak, hogy a termelőszövetkezetek soron következő kongresszusának
időpontját előbbre kell hozni. Ezzel az elnök egyetértett, és a
későbbiekben a tanácskozás határozott is arról, hogy a szövetkezetek
országos kongresszusát egy éven belül meg kell tartani. (folyt.köv.)
1989. február 25., szombat 15:18
|
Vissza »
|
|
Folytatta tanácskozását a tsz-ek rendkívüli konferenciája (9. rész)
|
Ezután Lehoczki Mihály, a TOT titkára terjesztette elő a
konferencia állásfoglalását. Ebben kifejezésre jutott, hogy a magyar
szövetkezeti mozgalom a szövetkezeti parasztság a megújulás, a
következtesen végrehajtott reformok elkötelezett híve. A
szövetkezeti parasztság magáénak tudja és érzi a szövetkezeteket, a
szövetkezeti mozgalmat, és boldogulását a jövőben is e szervezeti
formától, a jövedelmező agrártermeléstől várja. Igényli, hogy a
szövetkezetek valóban önállóak legyenek, és erősödjék a tagi,
tulajdonosi önrendelkezés és érdekeltség. Igényli továbbá azt is,
hogy a magyar agrár- és szövetkezetpolitika alakításában véleménye
meghatározó legyen. A szövetkezetek hazánk jelenlegi nehéz gazdasági
helyzetében vállalják az arányos teherviselést, viszont
visszautasítják azokat a torzulásokat, amelyek az utóbbi években a
nemzeti jövedelem elosztásában, a szövetkezeti és paraszti
jövedelmek lemaradásában és a közös vagyon kényszerű felélésében
nyilvánultak meg.
A konferencia - mint írja az állásfoglalás - egyértelműen
kifejezésre juttatta: a szövetkezeti parasztság összefogást keres a
társadalom legjobb erőivel, a munkásokkal, az értelmiséggel, hazánk
javát akaró honfitársainkkal.
Az állásfoglalás kimondja egyebek között, hogy meg kell állítani
a paraszti munka leértékelődésének folyamatát és azonos feltételeket
kell teremteni a piaci versenyben. Új földtörvény kidolgozására van
szükség. A szövetkezetpolitika megújulásával kapcsolatos feladatokat
is sorolja a határozat. Ezek szerint a szövetkezetpolitika
megújulásának fő iránya az, hogy a szövetkezetekben kibontakozzék a
teljes körű tulajdonosi önállóság, autonómia. Követelményként
fogalmazódott meg: az állampolgárok szövetkezési szabadságát, ann ak
formáit - az Alkotmány és a szövetkezeti törvény keretei között -
csak maguk a szövetkezetek szabályozhassák. Fontos, hogy
szövetkezeti oszthatatlan közös alapok működtetése az önkormányzat,
a tagság hatáskörébe kerüljön.
A szövetkezetek érdekképviseleti rendszerének továbbfejlesztését
elodázhatatlannak tartja az állásfoglalás, amely hangsúlyozza: a
jogállamiság fejlődése nyújthat garanciát a szövetkezeti és tagi
érdekek képviseletére és védelmére. A konferencia az állásfoglalást
- módosításokkal - elfogadta. (MTI)
1989. február 25., szombat 15:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Tegnap hallottuk, hogy a bánáti farsangról lesz valamilyen műsor, nem tudtuk megjegyezni mikor és a mai műsorismertetést nem hallottuk, nagyon szeretném kérni, hogy ha lehet hivjanak vissza 06-26-66 427
- 46/32-3o3 Miskolc: dr Oláh Andor előadása elhangzott-e már, mert most jöttem haza és szerettem volna meghallgatni.
- Nagy Szilvia 331-659: Az állatkiállitás hol és mikor mettől-meddig tart. Kérem, hogy tessék visszahivni.
- Horváth Mihály: Tisztelem és becsülöm, nagyon szépen beszélnek a TV2-esen, minden elismerésem önöknek, csak az a nagy kérésem, hogy ne használjanak annyi idegen szót. Mert sajnos az ember mondjuk ha nyugdijas és sokan vagyunk ilyenek nem ismerjük ezeket az idegen szavakat, és önöktől elvárjuk azt és azt hiszem meg is követelhetjük, hogy magyarul szépen tanitsanak minket időseket, kozepkoruakat és a fiatalokat is."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|