Rendszerváltás és az MTI

	Lengyelország a kerekasztal előtt (1.rész)
1989. február 6. (MTI-Panoráma) - A közelmúlt gyakorlatában gyökerező jelen létező szocializmusának tagadása az egyetlen kohéziós erő, amely közös platformja lehet az össznépi lengyel vitának, azaz még mindig nem a jövő társadalmi, gazdasági és politikai modelljének kirajzolódó képe. Csak a változások elkerülhetetlen szükségszerűségébe vetett közös hit az, ami a közös, kerek asztalhoz ülteti hétfőn a lengyel társadalom legkülönfélébb világnézeti és politikai irányzatainak képviselőit. Az immár szimbólum értékűvé nőtt kerekasztal valódi tartalmát tekintve éppen nem a nemzeti egységet, hanem e nemzeti egység hiányát jeleníti meg, már önmagában azzal, hogy célul tűzi ki a közmegegyezés kimunkálását a hogyan tovább legalapvetőbb kérdéseiben. Eme össztársadalminak szánt érdekegyeztetés, amelynek valamennyi résztvevője által deklarált célja ,,Lengyelország megmentése,,, valójában az első jelentős lépés lesz a hatalom újraelosztása felé. A feladat tehát nem más, mint új arányok kialakítása a hatalmat eddig gyakorlók és az abból eddig kirekesztettek között. Csak ezen alapelv kölcsönös elfogadása tette lehetővé a kerekasztal megkezdését, azaz a kompromisszum, amelynek lényege: a hatalomból eddig nem részesülők lemondanak a teljes hatalomra tartott igényükről és a hatalom gyakorlói a hatalom kizárólagos monopóliumáról. A Lengyel Egyesült Munkáspárt és a kerekasztalnál is helyet foglaló szövetségesei, akik önmmagukat előszeretettel nevezik a ,,lengyel baloldal,, képviselőinek, alighanem minimális célként e baloldal politikai hatalmának megőrzését tűzték ki, míg a kerekasztal ,,másik oldalán,, helyet foglalók egyelőre megelégedni látszanának a LEMP egyeduralmának felszámolásával, e monopólium széles koalícióra váltásával. A baloldali koalíció politikai vezető szerepének megőrzése a LEMP szemszögéből az ország további szocialista fejlődésének zálogát jelenti, míg a másik oldal számára a legális, intézményes lehetőségek létrejöttét e fejlődési irány befolyásolására, beleértve természetesen az irány megváltoztatását is. E minimális konszenzus létrejötte tehát egyáltalán nem fog sem idilli, sem egy statikus állapothoz vezetni. Sokkal inkább arra lesz alkalmas, hogy nyíltan, nyilvánosan, vagy ha úgy tetszik alkotmányosan és törvényesen szabja meg a minden bizonnyal folytatódó politikai harc kereteit, játékszabályait. Ezzel természetesen mindenki tisztában van és a kerekasztal valamennyi részvevői látják a veszélyeket is. (folyt) 1989. február 6., hétfő 12:41
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Lengyelország a kerekasztal előtt (2.rész)
A létező, vagy inkább ma még csak formálódó lengyel baloldal számára a kerekasztal és főleg a kerekasztal utáni időszak nem jelent mást, mint óriási politikai felelősséget az ország megtartására a társadalmi-gazdasági fejlődés baloldali irányzatai mellett, a ma egyre nehezebben deffinálható, de szocialista úton. Mindezt a kerekasztal utáni korszakban immár nem a szocialista modellt tagadók ,,egyszerű elnyomásával,, hanem a velük folytatott mindennapos, mindenre kiterjedő, nyílt politikai harcban, remélhetőleg a parlamenti demokráció civilizált körülményei között. Hogy a kerekasztal mellett mennyire a hatalom kérdéséről lesz szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az az éles vita, amely mindkét táborban az utóbbi hetekben kibontakozott a politikai és a szakszervezeti pluralizmus, de lényegében maga a hatalom kérdése körül. Az ellenzék, a ,,Szolidaritás,, köreiben árulónak bélyegzik a szélsőségesek Walesát, amiért a hatalom megragadására való törekvés helyett megelégedni látszik a hatalom megosztásával, míg a másik oldalon a hatalom megosztását egyenértékűnek tartják a hatalomról való lemondással. Itt kevésnek, ott soknak tartják a kompromisszumot. Itt is, ott is rendkívüli kongresszusért kiáltanak egyesek. A párt köreiben meglevő aggályt jól jellemezte a LEMP KB legutóbbi ülése, a törvényes szakszervezeti mozgalom, az OPZZ számos állásfoglalása. A LEMP-en belüli realista, vagy reform-szárny és a ,,szocializmusért aggódók,, közötti különbség leegyszerűsítve az, hogy az aggályoskodók nem tartják lehetségesnek a hatalom megőrzését a teljes demokrácia körülményei között, míg a reformerek a jelenlegi formációt látják veszélyesebbnek a hatalomranézve és bíznak abban, hogy éppen az új modellel menthető át a koalícióba tömörülő baloldal tényleges vezető szerepe. A két irányzat közötti ellentét ma áthidalhatatlannak látszik. A Polityka című lengyel hetilap legújabb száma ,,Lengyelország Nyina Andrejevnájának nevezi Stanislaw Kocioleket, aki még a 80-as évek elején is magas pártfunkciókat töltött be és a Zycie Literacki című lap hasábjain éles bírálatban részesítette az elmúlt hét év lengyel fejlődését, burkoltan, de helyenként nyíltan a szocializmus eszméjének elárulásával vádolva a LEMP jelenlegi vezetését. Ugyanebben a lapban a főszerkesztő glosszájában Lenint idézi: ,,A megszerzett hatalmat nem lehet visszaadni,,. Ugyanez a szerző másutt a lengyel gyárak kiárusításával vádolja Mieczylsaw Rakowski kormányfőt nszk-beli tárgyalásai után.(folyt) 1989. február 6., hétfő 12:53
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Lengyelország a kerekasztal előtt (3.rész)
Hozzáteszi: ,,Gomulka valószinűleg forog a sírjában,,. A vádakat Rakowski élesen utasította vissza televíziós beszédében, de persze nehéz a vágtató infláció, a krónikus áruhiány, a változatlanul nehéz életkörülmények között harcba szállni a reformpolitikát ,,a munkásérdekek háttérbe szorulásával,, azonosító, demagóg jelszavakkal, jöjjenek azok akár a párt balszárnyáról, vagy a pozícióit féltő hivatalos szakszervezetektől. A nézetek változatlanul mély ellentétét tükrözte a LEMP szombaton véget ért háromnapos elméleti és ideológiai országos konferenciája is, amelyet Marian Orzechowski, a LEMP KB PB tagja, a KB ideológiai titkára kompromisszum jelleggel igyekezett összefoglalni. Nagy nyomatékkal figyelmeztetett - ,,az ellenőrzött politikai pluralizmus szükségességének elismerése,, mellett - arra, hogy Lengyelországban megjelentek azok a politikai erők, amelyek nem csak a hatalom megosztására, de megszerzésére is törekednek. ,,Egyelőre a Lemp kezében van a válasz: Lengyelország a szocialista fejlődés útján halad-e tovább,,. Az elméleti konferencia nem szabadulhatott a konkrét, napi politikai problémák nyomása alól és a Lengyel Egyesült Munkáspártot a dolgozák pártjának nevezi, amely elsősorban a munkásosztály érdekeit képviseli és ezért nem tudja elfogadni a munkanélküliséget, mint a termelékenység növekedésének, vagy a szerkezeti átalakításnak a következményét. A tulajdonformák csak olyan pluralizmusát hajlandó megtűrni, amelyben ,,garantált, hogy a magánkezdeményezés nem degenerálódik spekulációvá és megszűnik a jó munka kizsákmányolása a rossz munka által,,. A parlamenti demokráciát széles politikai hatáskörrel bíró elnöki rendszerrel együtt tartja megvalósítandónak. Mint realitással számol azzal, hogy a LEMP tagságának fele hívő katolikus. A hétfőn kezdődő kerekasztal 56, vagy 60 résztvevőjének tehát igen sok mondanivalója lesz egymásnak. Nem tudni két, négy, vagy hat hétig tart-e majd a vita, vagy esetleg több forduló lesz. Az út azonban rögösnek, bonyolultnak tűnik a megegyezésig, amit mi sem bizonyít jobban, mint az: eddig úgy hírlik a tárgyalásokról, 7 szóvivő tájékoztatja majd a közvéleményt.+++ Zsebesi zsolt (Varsó),MTI-Panoráma 1989. február 6., hétfő 13:11
Vissza » A hírhez kapcsolódik »