|
|
 |
|
 |
A gazdaság megítélése Nyugaton
|
München, 1989. február 7. (SZER, Világhíradó) - A Központi
Bizottság tagjait pénteki döntésükben nemcsak az az
erkölcsi és politikai felelősség terheli, amelyre a 16 független
szervezet közös nyilatkozata felhívja a figyelmet, hanem
áttételesen gazdasági felelősség is.
Hogy milyen jellegű az a politikai stabilitás, amelyben a nyugati
pénzintézetek megvívnak, arról Vadász János és Völgyes Iván
politológus beszélget:
- Grósz Károly a közelmúltban mint tudjuk, Svájcban járt,
Davosban részt vett a Világgazdasági Fórum idei ülésén. És az ott
tartott beszédében - amelynek azt hiszem Sorsunk Európa volt a címe
- célzásokat tett arra, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények, a
bankok, az ország hitelezői, tehát mindazok a tényezők, amelyektől
oly sok függ, ezek politikai stabilitást, politikai konszolidációt
remélnek Magyarországon. Illetve az ország megítélését, ami annyira
fontos, ettől teszik függővé.
Még világosabb formában beszélt erről, vagy sugallta ezt a
kormányfő Németh Miklós egyik legutóbbi beszédében mondván, hogy
egy politikai destabilizálódás, amit ő nagyon ügyesen az MSZMP
vezető szerepének elvesztésével kötött össze, egy ilyen
destabilizálódás, gazdasági összeomlást, nemzeti katasztrófát
idézne elő, illetve így reagálna rá a nemzetközi pénzvilág is.
Tehát ezek a kijelentések valahogy az sugallják, hogy a vezető
szerepet, a párt vezető szerepét meg kell őrizni, vagy legalábbis
kímélni kell a jelenlegi helyzetben, mert különben nagy baj lesz,
mert különben a nemzetközi megítélés szerint is az alternatíva a
katasztrófa, az özönvíz.
Mi a véleményed erről?
- Talán ott kezdeném, hogy aki ezeket a véleményeket így
próbálta sugallani, az nagyon félreérti a nyugati tőke és a tőkés
vállalatok vezetőinek és a kormányoknak a véleményét.
Az igazság az, hogy a stabilitást a nyugati tőkés világ vezető
gazdasági személyei csupán úgy értik, hogy ez a stabilitás csak
akkor jöhet, ha egy társadalmi konszenzuson álló, alapvető
konszenzus alapján álló legitim kormány van hatalmon. Tehát a
stabilitás csak akkor képzelhető el, hogyha ez a pluralitás,
pluralizmus egy demokratizmus jegyében van, ennek az alapján lehet
csupán stabilitás és akkor lehet igazából szó arról, hogy gazdasági
segély, együttműködés és ehhez hasonló dolgok.
Ezt szeretném kihangsúlyozni mégegyszer. Tehát hogy mindenfajta
visszafelé lépést, az amerikai, nyugati vezető tőkés körök úgy
vennének, mint visszalépést a reformtól. Nemcsak a gazdasági, hanem
a politikai reformtól, s bármely nagy tettek tennének le a
gazdasági reform terén, egy politikai visszalépés mindent
hátráltatna.
- Tehát éppen az úgynevezett visszarendezést tekintenék
destabilizáló lépésnek.
- Teljesen. +++
1989. február 7., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|