|
|
 |
|
 |
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 6. folyt.
|
- Ennek vannak hivatalos szervei ugye, a Központi Statisztikai
Hivatal, de ezt a legkülönfélébb társadalmi szervek és
szakszervezetek bevonásával szeretném - hogy úgy mondjam -
hitelesíttetni.
- Ennek és a társadalombiztosítási gondok megoldásának is
jelentős pénzügyi mozzanatai is lesznek. Hogyan gondolja az
együttműködést a pénzügyminiszteri és a munkaügyi tárcával?
- Hát így, hogy együttműködés, hogy az én feladatom a probléma
feltárása, az igény megfogalmazása, a pénz az ő kezükben van. Nagyon
sokszor eljátszották már itt az elmúlt másfél évben azt, hogy a
lakosság elérkezett tűrőképessége végső határáig. Aztán valahogy
mégiscsak kibírtuk. Azt hiszem, hogy az a feladatom, hogy a lakosság
testi, lelki, szociális egészségén munkálkodjam, ez a népjólét, és
fogalmazzam meg azokat az elvárásokat, amelyek ehhez szükségesek.
Ugyanakkor nagyon világosan kell látni, hogy a működésemhez rövid
távon látványos javulás nem fűződik, nem fog fűződni, hiszen egy
olyan örökséget kaptunk - nem mint kormány kaptuk ezt az örökséget,
hanem mint nemzet -, amely nagy-nagy negatívum, egy nagy adósság,
egy nagy gazdasági krízis.
Valahogy fel kell vállalnunk, közösen kell felvállalnunk az
örökséget, rá kell döbbennie a lakosságnak arra, hogy lehet, hogy a
régi kormány - régin nem is a most lelépőt, hanem a még régebbieket
értem - okozta mindezt a bajt, ami itt van. De nem adtuk meg a
lehetőséget a szavazáson arra, hogy ők hozzák helyre. Nekünk kell
helyrehozni, de mi mostmár nem az a régi kormány vagyunk, mi mostmár
egy legitim, a nép által választott kormány vagyunk, egy vérből
valók vagyunk - mondanám a Dzsungel könyve alapján - a lakosság és a
kormány összetartozunk, nem idegen test, idegen szerkezet, és egy
kicsit együtt fogunk sírni és együtt nevetni a végén. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|