|
|
|
|
- Vélemények Kádárról - 4. folyt.
|
- Kádár János halálának politikai jelentősége már nincsen. Nem mozdítja elő és nem hátráltatja azt a folyamatot, amelynek során a nemzet számot ad magának e hosszú ideig regnáló politikus történelmi szerepéről. Kádár múltjának egy része ma már tisztán áll a közvélemény előtt. Nyilvánvaló, hogy 1956-ban hazaárulást követett el, amikor nevét adta ahhoz, hogy idegen csapatok leverjék a forradalmat és megdöntsék a nép által elismert kormányt. Nyilvánvaló, hogy ígéreteit megszegve, nevét adta az újabbkori magyar történelem legvéresebb, leghosszabban tartó terrorjához. Kevésbé egyértelmű, kevésbé világos Kádár János szerepe az 1961 után kezdődő konszolidációs periódusban. Én is arra gondolok, hogy azért nem volna nehéz erről a korszakról számot adni, mert nem könnyű az elnyomó, a véreskezű Kádár alakját összeegyeztetni a paternalista, az atyáskodó Kádár alakjával. Ezt még csak meg lehetne oldani, ami igazán nehézséget okoz, az az, hogy megértsük, hogyan voltak kijelölve a konszolidációs politika korlátjai már az első pillanatban, már a november 4-ikei invázióban és az arra következő restaurációban. Ez azért okoz nehézségeket, mert nemcsak Kádár politikájának kritikáját kívánja meg, hanem egyben a konszolidációs korszak magyar közvéleményének önkritikáját is, hiszen olyasmiről van itt szó, amivel a magyar közvélemény évtizedeken keresztül nem nézett szembe, nem akart szembe nézni. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|