|
|
 |
|
 |
- Elhúnyt Kádár János - 1. folyt.
|
Az, hogy később az illegális kommunista párt vezetőségi tagja,
majd titkára lehetett, nem annyira érzelmeivel, mint inkább a párt
parányi voltával és jelentéktelenségével magyarázható. Kádár János
később, hatalma csúcsán is megmaradt középszerűnek. Egy Hruscsov,
vagy Tito nagyvonaluságának nyomait sem találjuk benne.
Ahhoz azonban mesterien értett, hogy ezt a középszerűséget
erényeként tüntesse fel. Az 1970-es évek Kádár Jánosa a munkásokat
értő - hiszen közülük való - a hatalmat megvető, szerény, elvtársai
és a kommunista eszme mellett kitartó nemzet atyjaként vonult be
sikerrel a közgondolkozásba. Kádár egyik sem volt.
19 éves korában csatlakozott a kommunista mozgalomhoz. Az azt
megelőző két év kivételével, amikor műszerészként dolgozott, soha,
semmi köze nem volt a munkássághoz. 1945 előtt azért nem, mert
illegális kommunistaként bújkált, utána azért nem mert kommunista
vezető volt. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy választó
kerületében még az 1970-es évek végén is munkásnak minősítse magát.
Viszont 1956 után százával végeztette ki - mint abból a bizonyos
névsorból ma már tudjuk - a munkásokat.
Kádár pártfunkcionárius volt. Kitanult szakma, vagy értelmiségi
foglalkozás hiányában soha nem rendelkezett olyan függetlenséggel,
hogy döntő pillanatokban, amikor nem értett egyet pártjával, azt
mondhatta volna: ezt nem teszem, megyek vissza dolgozni a szakmába.
Pedig legalább két olyan pillanat volt az életében, amikor a
tisztesség, az önbecsülés arra kötelezte volna, hogy nemet mondjon.
1954-ben, amikor kiszabadult a börtönből, nem vonult vissza, mint
sok más kommunista, hanem azonnal ahhoz a Rákosihoz ment vezető
állást kunyerálni, aki börtönbe záratta. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|