|
|
 |
|
 |
Nosztalgia és lecke Pekingben (1. rész)
|
1989. március 1. (MTI-Press) - ,,Emlékeim a régi Pekingből,, - ez volt a címe annak a pár évvel ezelőtt vetített kínai filmnek, amely egy kislány szemén keresztül idézte vissza a hajdani császárvárost, s amely szép sikert hozott Pekingnek a nemzetközi fesztiválokon. George Bush a frissensült amerikai elnök és felesége, Barbara nem filmszalagon, hanem agyában őrizte Peking régebbi képeit. Bush volt a hetvenes évek közepén, még a diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt, az amerikai összekötő iroda vezetője, s arról volt híres, hogy - kedvtelésből, a Pekingben élő külföldiek körében máig ható divatként - maga is taposta a pedált a pekingi sugárutakat és hutungokat (sikátorokat) ellepő biciklista-áradatban.
Nem is volt aztán meglepő, hogy a kínai házigazdák a ,,Repülő
galamb,, márkanevet viselő kerékpárral kedveskedtek a liaison office
egykori vezetőjének. Ez azonban még nem minden. A kínaiak csaknem
felülmúlhatatlanok a protokollban. Előkerítették Bush egykori
teniszpartnerét, mi több borbélyát. A Bush házaspárt szállító
kocsikonvoj a repülőtérről a városba vezető úton - minden szabályt
felrúgva - megállhatott a Tienanmen téren, s Bush még régi barátait
is felfedezni vélte a tömegben. Az idillt az sem zavarta, hogy
némelyek a tömegben morogtak: lekésik az ebédet, ami persze egy
kínai számára még az amerikai elnöki látogatásnál is fontosabb.
De mit jelképezhetett az a pár texasi bőrcsizma, amely Li Peng
miniszterelnöknek jutott az elnöki ajándéktárgyak közül. Talán arra
az ugyancsak Texasból származó kalapra utaltak, amely Teng
Hsziao-ping fején díszelgett a hetvenes évek végén, amikor még
miniszterelnök-helyettesként az Egyesült Államokban járt. Li Peng
csak a csízmán díszítését furcsállotta - kínai zászlót pingált az
ismeretlen mester a lábbeli elejére - a politikai allúziót, ha
eszébe is jutott, nem említette.
Peking és Washington viszonya is más ma már. Ha a hetvenes évek
Kína és a Nyugat lázas egymásra találásának évtizede volt, a
nyolcvanas évek már a ,,visszahajlás,, ideje, a Szovjetunióval és a
kelet-európai országokkal való kapcsolatépítés évtizede. Kína egy
időben már-már az Egyesült Államok szövetségesének tünt, s ebből a
helyzetből táncolt vissza. A Szovjetunióval most úgy normalizálja
viszonyát, hogy már eleve visszautasítja a szövetségesi köteléket.
Az eredmény ugyanaz: Kína áll a háromszög egyik csúcsán, ha súlya ma
még nem is mérhető a másik kettőéhez. (folyt.)
1989. március 1., szerda 11:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|