|
|
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája (1. rész)
|
1989. február 24., péntek - Pénteken az MSZMP Budapesti Bizottságának Politikai, Propaganda és Művelődési központjában megkezdődött a termelőszövetkezetek kétnapos rendkívüli konferenciája. A tanácskozáson részt vesznek a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a tsz területi szövetségek és a tsz-ek meghívott vezetői, elnökei. Ott volt Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter.
A tanácskozást Eleki János, a TOT főtitkára nyitotta meg. Emlékeztetett rá, hogy a termelőszövetkezeti közvélemény sürgetésére hívták össze a tanácskozást, amelyen megoldást keresnek a mozgalomban és a gazdaságban mutatkozó gondokra, és tárgyalnak az érdekképviseleti munka megújításáról. Vitaindító előadást Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke tartott. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 09:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája (2. rész)
|
Bevezetőben szólt arról, hogy a tsz-ek helyzete több mint fél évtizede folyamatosan romlik. Több száz gazdaság válsággal küszködik, a bizonytalanság mindenütt fokozódik, és késnek a folyamat megállításához szükséges intézkedések. A tsz-ek legutóbbi, V. kongresszusa határozatának zöme nem valósult meg. Az okokat elemezve több évtizeddel korábbra tekintett vissza, kifejtve: az 1968-as reformokig az MSZMP agrárpolitikája nagyrészt ideológikus töltésű volt, és korszerűtlen kolhoz-mintát követett. Az akkori hivatalos vonal megvalósítása a hagyományos paraszti életforma feláldozásával járt együtt, és ehhez a párt az érintettek jelentős részének együttműködését csak utólag szerezte meg. ,,Felülről,,, politikai döntéssel indult a kollektivizálás, amely túlhangsúlyozta a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő lehetőségeket, és túlságos volt a buzgalom a tsz-ek egyesítésénél, összevonásánál. Időközben folyamatosan kikapcsolódtak a piaci erők a gazdasági életből, monopóliumok telepedtek rá a mezőgazdasági termelőkre, és fékezte a szabad gazdálkodás érvényesülését a mesterségesen kialakított, torzító árrendszer. Elhalványodtak a szövetkezeti tulajdon és a tsz-ek működési elveinek sajátos jegyei, és mindez hosszú távon is befolyásolta az eredményességet. A továbbiakban megállapította: elvitathatatlan, hogy 1956-tól az agrárpolitikára mindvégig jelentős hatást gyakoroltak a reformeszmék és a pragmatikus gondolatok egyaránt. A legutóbbi 30 év agrárpolitikájának története - az eszmék szintjén - egyfelől a dogmatikus ideológia, másfelől a reformeszmékre támaszkodó szakszerűség küzdelmeként fogható föl. Az előadó foglalkozott azokkal a gazdasági sikerekkel is, amelyek - részben - az agrárpolitika helyes elméleti alapjaiból következtek. Sikerült az ésszerűségnek és a nép gondolkodásának, lelkületének is megfelelő szövetkezeti modellt választanunk; ez lett a társadalmasított mezőgazdaság egyik alapformája. Viszonylag korán megszűnt a népgazdaságnak ebben az ágában a direkt tervutasítás, szerepet kapott az anyagi ösztönzés. Fontos mérföldkő volt az tsz-törvénynek az a passzusa, amely kinyilvánította: a tsz-ek és az állami vállalatok jogilag egyenlőek. Az agrárpolitika szerepet juttatott a különféle tulajdonformáknak, a kollektív és egyéni vállalkozásoknak. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 10:25
|
Vissza »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája (3. rész)
|
Szabó István így folytatta: agrárgazdaságunk progresszív vonásai leginkább 1966-1973 között, a gazdasági mechanizmus reformfolyamatának menetében erősödtek meg. Az 1973-as esztendőt követő visszarendeződés sem tudta hatástalanítani ezt az erőgyűjtést. Egészen az 1980-as évek derekáig tartott az a lendület, amelyet abban az 5-6 évben vettünk föl. A sokáig lappangó bajok a felszínen csak ezután jelentkeztek a mezőgazdaságban, a tsz-ekben. A nemzeti termékelőállítás és a fogyasztás közötti egyensúlyhiány, az állam nagyarányú eladósodása következtében egyre erőteljesebb kormányzati törekvés lett a mezőgazdaság teherviselésének, aktív devizatermelésének erőltetett növelése. A vitathatatlanul javításra szoruló nemzetközi versenyképesség fokozására és a hatékonyság kikényszerítésére alkalmazott fiskális módszerek, az egyre fokozódó közvetett és közvetlen elvonások, továbbá a terheket növelő egyéb intézkedések egy ideig ugyan kiváltottak eredményeket is; ezt követően azonban egyre inkább bebizonyosodott: a terhek növekedése, a jövedelem nagyarányú elvonása és újraelosztása immár el nem viselhető következményekkel jár. Leállt a fejlesztés és a termékbővítés, és a működtetett tőke megtérülése mélyen az elvárható szint alá süllyedt. Gyakorlatilag megszűnt a termelők értékesítési biztonsága. A tsz-eket súlyos zavarba hozták a hitelforrás-szűkítő intézkedések, az állandósuló pénzügyi zavarok. Összességében is az egyszerű vagy csak a szűkített újratermelés vált a gazdálkodás jellemzőjévé, és manapság, lassan-lassan immár a túlélés is teljesítménynek számít. Noha az érdekképviseleti szervezet e folyamatok jellegét és a végső kifejletet időben fölismerte, tevékenysége azok megfékezésében erőtlennek bizonyult, erős ellenállásba ütközött, és eszközei sem bizonyultak elegendőnek. Mindezek után a TOT elnöke úgy ítélte meg, hogy a több évtizedes és kétségtelenül figyelemreméltó sikereket is fölmutató agrárpolitika betöltötte történelmi és gyakorlati szerepét. Az új követelmények súlya alatt minden amellett szól, hogy új, radikálisan megújított agrárpolitikát kell kialakítani. A koncepciók most formálódnak a tudományos, politikai és igazgatási műhelyekben. A kimunkálást késlelteti a gazdasági modellváltás vontatottsága és rendezetlen kérdéseinek nagy száma. Sokan érzik úgy, hogy a politika túl hosszasan foglalkozik az új szocializmus-modell elvi kérdéseivel, míg a gazdaság, így az agrárgazdaság mély válságjelenségeinek felszámolásával eddig nem tudott megbirkózni. Kijelentette: elvárható, hogy a kormányzat ennek a jó adottságú ágazatnak a gondjait legalább olyan fokon kezelje, mint a válságágazatokét, a bányászatét, a kohászatét és más ipari ágazatokét. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 10:31
|
Vissza »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája (4. rész)
|
Megnyugtatónak tartotta, hogy az MSZMP KB nyilvánosságra hozta az agrárpolitika megújítására hozott javaslatait, így most a konferencián mód nyílik arra, hogy igényeket fogalmazzanak meg, ösztönzést adjanak és hasznosítható gondolatokat továbbítsanak az új agrárpolitika végső kimunkálásához. Feltette a kérdést: milyen típusú agrárpolitikára van szükségünk? Személyes véleményét mondotta el - egyúttal a TOT elnökség álláspontját is tolmácsolva - : olyanra, amely az úgynevezett gondoskodó állami modelltől elszakadva összhangban van a demokratikus jogállami berendezkedéssel, és illeszkedik a szabályozott piacgazdasági környezetbe. Az új agrárpolitikának fel kell szabadítania és a gazdálkodás fő szervező erejévé kell tennie a piac, méghozzá az áru-, a tőke- és a munkaerőpiac szunnyadó erőit. A szabályozásnak elsősorban a pályát kell kijelölnie a gazdasági élet növekvő számú szereplői számára, s verseny- és esélyegyenlőséget kell teremtenie, fenntartania. Mindez feltételezi a monopolhelyzetek szigorú tilalmát, s azt, hogy nagyobb érdekeltsége legyen a termelőknek az agrárexportban is, ideértve a közvetlen piaci szereplés lehetőségét. Meg kell szabadítani az agrárgazdaságot a kötöttségektől, a piaci értékítélettől elszakadt diktált áraktól és a volt gazdasági mechanizmus tovább élő külkereskedelmi tilalmaitól. A versenyben a tsz-eknek nyitottaknak kell lenniük, azért is, mert éppen ez a termelői kör a kihívott. Vállalni és követelni is kell az esélyegyenlőséget, a szektorsemlegességet a kisüzemi formák, a magánvállalkozások és a visszaállított társasági formák tekintetében egyaránt. Ám tiltakozni kell, ha mások a versenytárs kizárásával kívánnak célba érni. Szabó István ezután a gazdálkodást fékező néhány helytelen gyakorlatot tett szóvá; például azt, hogy túlhaladottak a földhasznosítás kötöttségei. Egy más téma kapcsán vitába szállt azokkal, akik a kisüzemet és az egyéni vállalkozást tartják egyedül üdvözítőnek. A nagyüzemi jellegű korszerű gazdálkodási modell a szövetkezeti mezőgazdaság meghatározó részében visszafordíthatatlan, egy részében azonban lehetséges alternatíva, hiszen van olyan terület az országban, ahol a gazdálkodóknak saját érdekük más formák választása. Ezt azonban nem vezérelhetik szubjektív szempontok, csakis a piacgazdasági folyamatok. Megelégedéssel könyvelhetjük el - mondotta -, hogy a parasztság mai örökösei, utódai a tsz-eket zömmel történelmi jussukként fogadják el és sajátjuknak tekintik. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 10:39
|
Vissza »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája (5. rész)
|
A gazdálkodó szervezeti formák közül a szövetkezetek őrizték meg a legtöbb vállalkozói értéket, átmentve a tulajdonosi felelősségérzetet, és talán legtovább tudták távoltartani maguktól legsúlyosabb társadalmi betegségünket, a közönyt és az igénytelenséget. A szövetkezetek ezután is joggal kérnek helyet a gazdálkodó szervezetek újjáalakuló rendszerében, s a torzító vonásoktól megszabadulva, eredeti lényegüket visszanyerve a piacgazdasági viszonyok között jó eséllyel szerepelhetnek. Az elnök foglalkozott a szövetkezeti tulajdonnal kapcsolatos kérdésekkel. Kifejtette, hogy valamiféle új földosztásnak, forradalmi tulajdonrendezésnek nálunk nincs realitása. Olyan viszonyokban vagyunk érdekeltek - mint állampolgárok és mint tsz-tagok -, amelyben a föld, mint értékkategória, a forgalom tárgya lehet, a vagyon részeként kezelhető és el is idegeníthető. A szövetkezeti tulajdon oszthatatlanságát illetően a rendező elv az lehet, hogy a szövetkezeti tagok vagyona a tagoké, éspedig azoké az aktív, illetve nyugdíjas, járadékos tagoké, akik most a szövetkezetekben vannak. Szabó István a továbbiakban arról szólt, hogy a szövetkezeti érdekképviselet eddig részt vehetett a döntések előkészítésében, és ennek ,,ellentételeként,, részt vállalt a végrehajtás segítésében, illetve a döntések elfogadtatásában. Ezt a szerepet jelölte ki számára a politikai rendszer belső működési logikája és gyakorlata. Ez azonban már nem elégíti ki a gazdálkodók igényeit; a TOT-ot kritikák érték, amelyeket nem lehet elutasítani. Az érdekképviselet eddigi gyakorlatát a politikai fejlődés is túlhaladta, és bár kétségkívül eredmények is születtek, a továbbiakban az érdekképviselet monopoliuma nem tartható fenn. Az új helyzetben már csakis az érdekeltek, a képviseletek dönthetik el, hogy meg kívánják-e újítani szervezetüket és annak milyen szerepet szánnak. Kifejezte meggyőződését: a demokratikus jogállam viszonyai között, az érdekpluralizmus keretei között a meglévő érdekképviseleti szervezetek képesek a megújulásra. A jelenlegi szervezetekkel szemben nem adott nagyobb esélyt egy mezőgazdasági kamarának vagy az érdekképviseletre önként vállalkozó más formációnak. A TOT-nak eltökélt szándéka: új szerepet fog felvállalni, és válaszol mindarra a kihívásra, ami az érdekképviseletet érte. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 10:46
|
Vissza »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája (6. rész)
|
Mivé lesznek falvaink, milyen sors vár az ott élőkre, ha tovább folytatódik a mezőgazdasági termelés gazdasági ellehetetlenülése - tették fel a kérdést a vitában felszólalók. Megállapították: a kiszámíthatatlan módon változó, rövid távú érdekeket szolgáló szabályozórendszer, a növekvő elvonások, az ésszerűtlen támogatáspolitika következtében az egyébként nemzetközi színvonalon termelő, és fejlett, európai szintű élelmiszerellátást biztosító ágazat már nem képes önmaga fenntartására. Ezért olyan szervezett piaci, ár-, bér-, adó- és támogatási rendszer kialakítását tartják szükségesnek, amely elősegíti a gazdaságok talpraállását, jövedelemtermelő képességük javítását, s biztosítja a tagság megélhetését. Elmondták: megértik az ország gondjait, de nem tudják elfogadni az 50-es évek padlássöpréséhez hasonlító pénzügyi politikát. Sokan szóltak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gondjairól, és ezzel összefüggésben a támogatáspolitika változtatásának szükségességéről. Szorgalmazták: ne a végtermékek előállítását támogassák, hanem az erre szánt összegeket a szántóföld nagysága és minősége szerint osszák szét - járadék formájában - az átlagosnál rosszabb feltételek mellett gazdálkodók között. Ez egyben utat nyitna a szerkezetátalakításhoz is, amelyet a támogatások jelenlegi gyakorlata nemhogy ösztönöz, hanem inkább akadályoz. Papp László, a harsányi termelőszövetkezet elnökhelyettese azt sürgette, hogy az elmaradott térségek felzárkóztatását, infrastruktúrájának fejlesztését, a feldolgozóipari kapacitások bővítését az alapanyagtermeléssel arányosan biztosítsa a költségvetés. Egyben azt is javasolta, hogy a nehéz helyzetben lévő termelőszövetkezetek adósságterheit legalább részben engedjék el vagy függesszék fel, mint ahogy arra az iparban a közelmúltban már számos példa volt. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 16:05
|
Vissza »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (7. rész)
|
A vitában felszólalt Németh Miklós. Bevezetőben utalt arra, hogy Közép-Kelet-Európa népei - köztük a magyarok - mindig különös érzékenységgel és élénkséggel reagálták az agrárpolitikára. Társadalmunk, közéletünk gyorsuló mozgásban van - mondta. - Politikai, társadalmi, gazdasági viszonyaink minden területére kiterjed a reform követelése. Helyenként öngerjesztő és ezért nehezen kontrollálható folyamatok is kibontakoznak. Nem nélkülözhető tehát a szilárd bázis és a magabiztos erő, ami a szélsőségekre is hajlamos mozgási energiákat jól meghatározható centrum köré csoportosítja. Célom, hogy a kormány politikai aktivitását a reformcentrum irányvonala mentén fejtse ki, s eköré szervezze a különböző társadalmi, politikai intézmények, szervezetek reform iránt elkötelezett erőit. Ez kifejeződik egy olyan szándékban is, hogy a kormány azokban a rétegekben keresi társadalmi bázisát, amelyek elkötelezettjei a reformnak, s ugyanakkor minden szélsőséges, az erők megosztását eredményező politikai eszközt elutasítanak. Ezen a bázison kívánjuk kapcsolatainkat építeni a társadalmi és a tömegszervezetekkel és az alternatív erőkkel is - mutatott rá a miniszterelnök, majd azt hangsúlyozta: eddig minden tanácskozás kivétel nélkül arra a következtetésre jutott, hogy - a reformfolyamatokkal összhangban - elodázhatatlan az agrárpolitika megújítása. A továbbiakban szólt arról, hogy az MSZMP agrárpolitikáját az utóbbi időben számos kritika érte, sőt egyes alternatív szervezetek már annak teljes tagadásáig is eljutottak. - Kevés dolog van manapság, amely nem kiált megújulásért. Ez érhető. Az viszont nem, hogy szinte semmi nincs - se érték, se eredmény, se tett, se hit -, amit valamilyen oldalról és valamilyen szándékkal meg ne tagadnának. Pedig konzerválni nemcsak elavult nézeteket, módszereket lehet, hanem már kiküzdött értékeket is. S ez utóbbiakat nemcsak lehet, de érdemes is. Ebben az értelemben a konzervatizmus nem bűn, hanem értékmentő és értékhordozó magatartás. Az elmúlt évtizedek során ugyanis létrejöttek azok a pillérek - a szövetkezeti és állami nagyüzemek, a nagyüzemekkel együttműködő háztáji-, kis- és magángazdaságok, a többszektorú élelmiszerfeldolgozás - amelyek alkalmasak arra, hogy a megújhodás bázisát alkossák. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 16:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (8. rész)
|
Manapság sokan vannak, akik szelet vetnek. Holott magot kellene. Persze magvetők is vannak, csak ők csendben végzik dolgukat. Olykor meg is róják őket a hangosak, mondván: a vidéki tömeg csendes, nem politizál Pedig nagyon is politizál Csak mások az értékei és más a célrendszere. Nem az, ami a frissen támadt politikai hullámverés tajtékos habjain kicsapódik. A ,,csendes tömegnek" markáns politikai akarata van, de nem hangoskodik. Szilárd talajt akar érezni a lába alatt, és biztonságos jövőt látni maga előtt. Megújulást akar, de nem felfordulást. A politikai szárnyalások - az elfojtások és a kötelező egyformaság megszűnését követő tobzódó sokszínűség - idején nekünk rájuk kell támaszkodnunk, rájuk akik két lábukat erősen megvetve mindig is a földön álltak. S ha mozdultak, akkor is a földön jártak. Pedig viharos erejű történelmi szelek az utóbbi évtizedekben is többször nekiveselkedtek, hogy megforgassák és kitépjék a mélyben kapaszkodó gyökereiket. De nem sikerült És ez ad reményt arra, hogy a földhöz, táptalajához kötődő magyar paraszt és az ivadékaiból lett agrárértelmiség a jövő egyik záloga marad. Én látom bennük a jövő igéretét De vajon ők is látják-e bennünk saját jövőjük biztosítékát? - tette fel a kérdést, amelyet egy továbbival is megtoldott: Mit kell tennünk ahhoz, hogy a kérdésre a válasz határozott ,,igen,, legyen? Ismét ki kell alakítanunk az új, hosszabb távra szóló, eredményesen működő agrárpolitikát. Tapasztaljuk és megelégedve nyugtázzuk, hogy az agrárpolitikáért több - alakulóban lévő - társadalmi erő is felelősséget érez. Nem lenne helyes, ha az agrárpolitika megújítása a politikai, hatalmi harcok eszközévé válna. Céllá kell emelni, aminek elérését a politikai törekvéseknek szolgálniuk kell. Nem alaptalan a kérdés: lehet-e és szabad-e az átfogó gazdaságpolitikai koncepció mellett külön ágazati koncepciókat kidolgozni. Olyat nyivánvalóan nem, amely a sajátosságok és sajátos érdekek túlhangsúlyozásával és sajátos eszközök, preferenciák alkalmazásával keresztezi az átfogó koncepció cél- és eszközrendszerét. De olyat igen, amely az átfogó stratégia céljaihoz igazodva megfogalmazza az ágazat eredményes működését szolgáló feladatokat és felrajzolja a perspektivákat. Ezután az 1949 utáni erőszakos kollektivizálásról szólt, amely - mint mondta -, a magyar falu mindennapi életének organikus szövedékét pusztította el, s letarolta a közösségi intézményeket. Kuláküldözés címén az 50-es években az egész parasztság ellen hadjáratot folytattak. (folyt. köv.)
1989. február 24., péntek 16:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (9. rész)
|
Még nem tudjuk az elitéltek, a sorsüldözöttek, az internáltak, a megbüntettek pontos számát, de az minden bizonnyal a milliót közelíti. Az önkényuralom nem tűrte el a tőle független, magyar talajból táplálkozó politikai szerveződéseket. Ezért a központi hatalom túlsúlyának biztosítása érdekében minden politikai önszerveződést megtört és elpusztította azokat a gazdasági szervezeteket, amelyek a falut alkotó energiával táplálták. Szomorú bizonysága volt ez annak: lehet itt Kánaán, de sivatag is Nem volt töretlen a kollektivizálás után végbement mezőgazdasági fellendülés. Ellenlökéseket kapott még a 70-es évek első felében is, a háztáji termelés visszafogásával, a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységének korlátozásával, az összevonások újabb kampányával. Aztán mégis megoldást jelentett, a háztáji, az integrált kisgazdaság, valamint a nagyüzemi termelés kompromisszuma és az iparszerű termelési rendszereket működtető vállalkozás. A magyar parasztság, a magyar falu sok történelmi próbát kiállt. Túlélt megaláztatást, üldözést, túlélte a kollektivizálási hullámok erőszakosságait, túlélte a jogkorlátozó és diszkriminatív intézkedéseket. A parasztság a sok szenvedés után úgy békült meg sorsával, hogy fokozatosan kézbe vette annak irányítását. Van erre ésszerű magyarázat? Biztos, hogy a rejtély mögött a falu családi hagyományait is megtalálhatjuk. A magyar faluban a társadalom még mindig sokkal erősebben anyajogú, mint ahogy azt a felületes szemlélő hinné. A családi döntésekben az anyák szava sokszor meghatározó. Józanságuk és emberségük tiszteletet parancsoló. A beosztó, takarékos életmód prózai oka is sokszor abban rejlik, hogy otthon a pénzt ,,az asszony kezeli,,. Az asszonyok, az anyák munkája, a közösségeket összefogó, a férfit, ,,az embert,, okos megértéssel irányító szerepe nélkül a falusi élet megújulása kizárt. A konferenciát foglalkoztató egyik kérdésről így vélekedett: Magyarországon a reformról gondolkodva csaknem minden területen beleütközünk a tulajdonviszonyok és a tulajdonformák kérdésébe. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy a valódi tulajdonos, az igazi gazda nincs megszemélyesítve társadalmunkban. Emiatt hiányzik az igazi tulajdonosi érdekeltség és magatartás, elmarad a reálisan elérhető eredmény. Ma már világos: az agrárszférában sincs előrelépés tulajdonreform nélkül. A nézetek és megoldási javallatok szélsőségesek. A ,,minden úgy jó, ahogy van,, - szemlélettől az új földosztás követeléséig terjed a skála. Így biztos nem jó, ahogy van, de hogy új földosztás kellene? (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 16:52
|
Vissza »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (10.rész)
|
Kinek a földjét osztanák itt föl és kinek adnák oda? Nem osztani kell a földet, hanem jövedelmezően megművelni. Jelszavunk egykor az volt: a föld azé, aki megműveli. Legyen most új jelszavunk: a föld azé legyen, aki a legeredményesebben tudja megművelni Nem merev tulajdonosi struktúra kell, hanem verseny, mobilitás, vállalkozási szabadság és lehetőség Ezt csak egy új földpolitika mozdíthatja elő, amely nem ideológiai dogmákra, hanem gazdasági törvényszerűségekre épít. A gazdasági törvényszerűségek pedig azt követelik, hogy a realitásokra támaszkodó, rugalmas egyensúly jöjjön létre a picai viszonyok és az állami szerepvállalás között. Egyértelműen stratégiai kérdésnek ítélte a miniszterelnök a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalati struktúrájának alakulását. - De ebből nem az következik - mondta -, hogy valamilyen elvi vagy politikai megfontolás alapján el kellene dönteni: a vegyes tulajdonú piacgazdaságban milyen súlya legyen az állami, a szövetkezeti és a magántulajdonnak, vagy milyen legyen a nagyüzemek, a kisüzemek vagy a társas vállalkozások aránya. A mai többszektorú és formagazdag mezőgazdaság jó alapot és lehetőséget ad a piachoz rugalmasan alkalmazkodó vállalkozói szerveződésekhez. A politikai vagy a kormányzati hatalom nem akar felülről beavatkozni üzemi ügyekbe. Nem fogjuk erővel fenntartani a nagyüzemeket, de nem is gondoljuk, hogy csak a kis- és középüzemek üdvözítőek. Egyik irányba sem gyakorolunk nyomást. Az alkalmazkodást kívánjuk elősegíteni a piacai viszonyokhoz. Ez éppúgy megnyilvánulhat tőkekoncentrációban, fúziókban, mint regionális és helyi decentralizációban, akár a nagyüzemek keretein belül is. Így folytatta: - Tudom, hogy Önöket most a stratégiai és koncepcionális kérdések mellett - ha lehet - még élénkebben foglalkoztatják a gazdaságaik jelenét és közvetlen jövőjét befolyásoló szabályozók és intézkedések. A hitelszűke, a magas kamatok, a soknak tartott elvonás, a kevésnek tartott és csökkenő támogatás, a nyíló agrárolló, a veszteséges üzemek nagy száma. Ezek miatt erős, helyenként éles bírálat éri a kormányzatot. A bírálatoknak többnyire van alapja, de sokszor nincs igaza. Magam is úgy látom, hogy az alkalmazott eszközök vagy mértékek egy része kifejezetten célját tévesztett. Amit tudunk, azon változtatunk, s ebben segít a bírálat. De a nehezményezett intézkedések nagy részét olyan körülmények kényszerítik ki, amelyeken vagy nem tudunk, vagy amiken nem is szabad változtatni. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 16:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (12. rész)
|
Kevesebb szó esik viszont a községek, a falusi előljáróságok, a kicsiny egyházi gyülekezetek, presbitériumok autonómiájáról. Pedig ez volt az igazi organikus, közösségmegtartó és közösségszervező erő. Hangsúlyozta, hogy a magyar falun új vállalkozási magatartás kell. Az új agrárpolitikát egy belülről is megújuló embertípusra kell alapoznunk, aki szövetkezve és társulva, erős, vállalkozó szervezeteket kifejlesztve bocsátkozik bele abba a konkurrenciaharcba, amely a mezőgazdasági termékek piacán folyik, itthon és a külvilágban. Merre halad majd a magyar falu a 90-es években? Nem hiszem, hogy csak az elsorvadás vagy a várossá válás alternatívája létezne - mondotta. - Mint mindig, most is van harmadik út, az arany középút: ez pedig a városi élettel egyenértékű - ahhoz nem mindenben hasonlító - életminőség perspektivája, amely felhasználja a modern kor civilizációs vívmányait. Olyan képtelenséget is olvastam valahol, hogy a magyar falu önmagától megszűnik egyszer. Falusi gyerekként nőttem fel, ezért ettől a gondolattól érzelmi alapon is irtózom, de az ésszerű megfontolás is azt mondatja velem, hogy a falvak mesterséges elsorvasztásának politikai gyakorlatát egyszersmindenkorra fel kell számolni. A magyar falvak helyzete nagyon különböző, ezért a sokszínű fejlődés természetes perspektívának tűnik. Remélem azonban, hogy ezeknek az alternatíváknak közös iránya lesz: a magyar falu olyan önálló, életképes társadalmi egységgé válik, amelyet falusi polgárok laknak. A tulajdoni és a gazdálkodási szervezeti formák gazdag változatossága alakul ki, amelyek megegyeznek abban, hogy innovatívok, vállalkozók, emberközpontú szervezetek, s amelyek egyszerre környezetvédők és közösségteremtők is. A megvalósítás egyetlen biztosítéka: a falusi ember, aki mindig szerette hazáját. Éppúgy ragaszkodott a földhöz, a tájhoz, a szokásokhoz, a hagyományokhoz, a népviselethez, mint a közös énekléshez, a vigasságokhoz, a tánchoz. Ez a hazaszeretet most is érezhető a haza sorsáért érzett aggódásban, a tettrekészségben, a segítő ösztönökben. A falusi ember a fontos dolgokat tudja. Maga kíván berendezkedni falvaiban, saját szokásai és törvényei szerint. Bízom benne, hogy mint annyiszor a magyar történelem során, most is nemzetmegtartó erőként dönt, és cselekszik, mondta befejezésül. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 17:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (11. rész)
|
Amin nem tudunk, az a külső és belső pénzügyi egyensúly javításának követelményéből fakad, amin nem szabad, az a hatékonyság növelésének kényszere, a differenciálódás réme és igérete. Nem tudunk lemondani a támogatások csökkentéséről, de fokozatosan javítani akarjuk a hitelezést, és enyhíteni a kamatterheket. Minél inkább sikerül törekvéseinket a valósághoz igazítva megfogalmazni, annál jobban el tudjuk kerülni, hogy állandóan módosítsuk céljainkat, és eszközeinket. Csak így felelhetünk meg annak a teljesen jogos várakozásnak, hogy a kormányzat magatartása kiszámíható, a szabályozás pedig a lehetséges mértékben stabil legyen. Az agrárpolitika megújításának is fontos feltétele a gazdasági és a politikai reformok egysége, ami most csak a helyi önkormányzat megerősödésével lehetséges. Az 1971-es tanácstörvény eredeti szándéka a direkt-utasításos rendszer felszámolása volt a közigazgatásban, a települések önállóságának és a tanácsok önkormányzati jellegének növelésével. A törvény azonban számos olyan féket is tartalmazott, amely lehetővé tette, hogy eredeti céljával ellentétben centralizációs folyamatok bontakozzanak ki a 70-es években. Így a törvény történelmi sorsa kísértetiesen emlékeztet az 1968-as gazdasági reforméra. A magyar faluban az anyagi gyarapodás, az életmódváltozások jelei kétségtelenek. Ezzel azonban a falusi lakosság nem ,,fizethető ki,,. Igénye van arra, hogy a falusi hatalmi-politikai viszonyok átalakításával bővítsék a falu szűkös mozgásterét, oldják a falusi zárt világot. A jelenlegi falusi önigazgatás csak jelentéktelen dolgokban, apró-cseprő ügyekben dönt. Ezért van szükség életerős falusi önkormányzatra, amely érdemi kérdésekben dönt, és amelyet csak az tehet organikussá, ha a lakosság öntevékeny szervezetei, fórumai, klubjai veszik körül, és támogatják. Ehhez szövetséget kell kötni a falusi értelmiséggel az iskolai, a közművelődési tevékenység, a szociális munka megszervezésében és vezetésében. A miniszterelnök Eötvös Józsefet idézte: ,,Szilárd alapon nyugvó községi élet az egyedüli eszköz, mely az egyén elszigetelt állását a roppant államhatalom irányában megszünteti, anélkül, hogy az állam fönnállása veszélyeztetnék. Ha az egyes községekben elég tért nyitunk ezer meg ezer embernek szereplésre, csak akkor várhatni, hogy mindenki megfeleljen szerepének,,. Most a falusi önkormányzat feladatai sokrétűek - mondotta. Dolgozzunk közösen azon, hogy országunk a közeli jövőben az autonóm közösségek hazája legyen. Hiszen ezek az autonómiák tartottak meg bennünket magyaroknak, az elmúlt ezer évben. A történeti munkák sokat foglalkoznak a vármegyék autonómiájával, a szabad királyi városokkal, Erdély autonómiájával. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 17:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája (13. rész)
|
A szövetkezeti tagság örömmel értesült arról, hogy az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az agrárpolitika megújításának kérdéseivel foglalkozott - mondták a felszólalók. Fontosnak ítélték, hogy az új agrárpolitikában kapjon nagyobb hangsúlyt, s egyben törvényi, alkotmányos garanciákat is a szövetkezeti önállóság. A központi keresetszabályozás megszüntetésével utalják teljes egészében a szövetkezeti önkormányzat hatáskörébe a belső érdekeltségi viszonyok alakítását. A többség egyetértett azzal, hogy új alapokra kell helyezni a tulajdonviszonyokat, ám arra is felhívták a figyelmet, hogy a parasztság nem új földosztást akar; a tagság alapvetően a nagyüzemi termelés fenntartásában, versenyképességének javításában érdekelt. Ezért más formákat kell keresni a tulajdonosi érdek erősítésére. Egyik lehetséges megoldásként a közös vagyon bizonyos hányadának megszemélyesítését, részjegyesítését említették. Volt, aki szerint ennek mikéntjéről most még korai vitázni, mert a termelőszövetkezetek jó része még tisztességes munkabért sem tud fizetni, nemhogy osztalékra, részesedésre telne. Abban viszont, hogy a földnek legyen forgalmi értéke - s ez az árakban is jelenjen meg - nem volt nézetkülönbség a résztvevők között. Eltérő vélemények hangzottak el az érdekvédelmi tevékenység megújításáról. Egyesek szerint a meglévő szervezeti kereteket kell új tartalommal megtölteni, mások amellett szóltak, hogy a TOT koalíciós alapon, szövetségi formában működjék a jövőben. Többen megfogalmazták: a TOT-nak párbeszédet kell kezdeményeznie a különféle társadalmi szervezetekkel, s együtt kell működnie a Parlament agrárfrakciójával. Igényként merült fel, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekképviseleti szerve önállóan, teljes jogú tagként vegyen részt az Országos Érdekegyeztető Tanács munkájában, s általában is vétójoga legyen a tagságát érintő legfontosabb kérdésekben. Az érdekérvényesítés végső eszközének, a sztrájknak az alkalmazásáról megoszlottak a vélemények. Gyulai Lajos, a kunszentmártoni szövetkezet elnöke a munkabeszüntetések ellen szólt, de - mint mondta -, végső esetben azt elképzelhetőnek tartja, hogy a termékek néhány napos visszatartásával igyekezzenek érvényt szerezni jogos követeléseiknek. (folyt. köv.)
1989. február 24., péntek 17:55
|
Vissza »
|
|
A tsz-ek rendkivüli konferenciája (14. rész)
|
Nagy Tamás, a gyáli Szabadság TSz elnöke a Termelőszövetkezetek Pest Megyei Szövetségének megbízásából javaslatot tett az érdekképviseleti munka megújításásra. Ezek szerint az érdekvédelem szervezetének alulról kell építkeznie, a jelenlegi TESZÖV-ök és a TOT átalakulásával, s fel kell vállalnia a mezőgazdasági termelők teljes körét. A javaslat szerint meggondolandó az egyéni tagság intézményesítése is. Az önkormányzat mellett az egyén érdekvédelmét ellátó szakszervezetet a termelőszövetkezetben szükségtelennek tartotta. Mint mondotta, a felgyülemlett gondok orvoslására az év utolsó harmadában meg kell rendezni a tsz-ek kongresszusát. Ezt a véleményt többen is hangoztatták. Csipkó Sándor, a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke a földforgalmazás kötöttségeinek oldását tartotta szükségesnek és azt, hogy a bérrendszer ellentmondásait rövid időn belül számolják föl. Szóvá tette, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kormányban erőteljesebben képviselhetné az ágazat érdekeit. A konferencia szombaton folytatja munkáját. (MTI)
1989. február 24., péntek 19:06
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|