|
|
|
|
A hét két kérdése 1. rész
|
1./Eredményes volt-e a nyugatnémet-brit kormányfői találkozó? Anglia nem Franciaország - sóhajtott fel a tekintélyes frankfurti napilap vezércikkírója, s hogy félreértés ne legyen, bővebben is kifejtette bánatának okát. Míg a francia- nyugatnémet csúcstalálkozókat mindíg valamiféle tömjénfüst lengi körül, Helmut Kohl és Margaret Thatcher képtelen áthidalni ellentéteiket. Így volt ez most is, a 19. csucstalálkozón, amikor a legjóindulatubb értékelés szerint is patthelyzet alakult ki például a nukleáris fegyverkorszerűsítés kérdésében. Erre utal, hogy hamarosan sort kerítenek a 20. csaucsra is április végén, tehát még a májusi NATO tanácsülés előtt próbálják újra egyeztetni az állaáspontokat. Igaz, a nyilvános veszekedést mindkét fél kínosan kerülte, de azt azért egyikük sem rejtette véka alá, hogy továbbra se értenek egyet a Lance-rakéták korszerüsitésének, illetve pótlásának kérdésében. A nézeteltérés alapja kétségkivül az, hogy bár a Vaslady is nagy híve Mihail Gorbacsov reformpolitkájának, ő nem tart nélkülözhetőnek bizonyos ,,óvintézkedéseket,,, vagyis a Nyugat elrettentő erejének fenntartását, ami a lassan elavuló rakéták korszerűsítését feltételezi. Kohl kancellár ugyanakkor fontosabbnak tartja, hogy a Nyugat megtartsa kezdeményező szerepét a Kelet-Nyugat kapcsolatok terén, s a NATO ne legyen kerékkötője a Szovjetunió által szorgalmazott európai atomfegyvermentesítésnek. Igaz, Kohl álláspontját az is motiválja, hogy szivesebben látná a döntést az 1990-ben esedékes NSZK-beli választások után. Nem könnyű ugyanis a kétféle elvárásnak eleget tennie: egyfelől a rakétaleszerelés elszánt hivének lenni, másfelől az Atlanti Szövetség érdekeinek védelmezőjeként eljárni. A NATO-n belüli nézeteltérés áthidalásának kudarca mellett valójában eltörpül, hogy a két kormányfő a Közös Piac jövendő fejlődését is másként képzeli. Vigasz, hogy - amint ezt az 1986 óta ismét r ndszeressé tett csucstalálkozók igazolják - baráti hangulatu megbeszéleseken teremtenek alkalmat a nézetek közelítésére. (folyt)
1989. február 24., péntek 11:51
|
Vissza »
|
|
A hét két kérdése (2.rész)
|
2./Hogyan alakulnak Irán nemzetközi kapcsolatai? Felhördült a világ a mindennapinak aligha nevezhető hír hallatán: Iránban a legmagasabb szinten halálos itélettel felérő fenyegetés hangzott el - egy angol állampolgárságú író könyve, pontosabban a mohamedám hitüeket abban ért sérelem miatt. (Igaz, a felháborodók jó része nehezményezi azt is, hogy a szóbanforgó mű megsért egy vallási közösséget). S miután tragédiákhoz szokott világunkban nem ritka, hogy a legképtelenebb fenyegetések is véres valósággá váljanak, a világ komolyan vette a lehetőséget: Salman Rushdie, a Sátáni Versek cimű regény Londonban élő szerzője halállal lakol tiszteletlenségéért. Az első napokban még a tévedés lehetősége sem volt kizárt. Hírek és cáfolatok nyomán felcsillant a remény: mégsem élvez magasszintű támogatást a halálos fenyegetés. A cáfolatok mindazonáltal inkább csak a külvilágnak szóltak, Iránban a feldühödött tömegek láthatóan mit sem tudva a cáfolatokról ijesztő méretű tüntetéseken biztosították egyetértésükről a kampányt meghirdetőket. Emellett nyilvánvaló, hogy a dühödten tiltakozók legnagyobb része nem olvasta és soha nem is fogja olvasni a szóbanforgó művet. Ha kicsit veszélyes is az ügy, író aligha kivánhat magának jobb propagandát. Igaz Rushdie nevét már korábban is jegyezték, nem egy köyve irodalmi és pénzügyi tekintetben egyaránt nagy siker volt, de aligha valószínű, hogy pusztán irodalmi érdemekkel ilyen publicitáshoz juthatott volna Kiemelkedő politikusok, irók, művészek, nemzetközi szervezetek tartják elsőrangú kötelességüknek, hogy nyilatkozatokkal - vagy akár testőri szolgálatokkal - mellé álljanak, és a mű is hirtelenjében az érdkelődés középpontjába került. A világ különböző pontjain a napi sajtó közöl belőle részletek, sőt a várható keresletet uj kiadásokkal elégítik ki. Eközben Irán és Nyugat-Európa nem egy esetben oly nehezen helyreállított kapcsolata ismét a mélypontra kerül. Elsőként a közvetlenül érintett Anglia élt diplomáciai megtorlással: ismét hazatértek teheránból diplomatáik, s hazatanácsolták Irán londoni ügyvivőjét is. Az Európai Közösség többi 11 tagállama is hazarendelte - igaz, egyelőre csak konzultációra - nagyköveteit, és ugyanígy otthon tartózkodnak a Nyugat-Európában akkreditált iráni nagykövetek. A fejlemények - szerencsére egyelőre csak diplomáciai síkon illetve nyilatkozatháború formájában - gyorsan követik egymást. Szó van a Biztonsági Tanács összehívásáról is. Eközben Rushdie életét éberen vigyázzák. A fenyegetés beváltásának puszta megkisérlése is tovább ronthatna az amúgyse rózsás helyzeten. +++
1989. február 24., péntek 11:59
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|