Rendszerváltás és az MTI

	A tsz-ek rendkívüli konferenciája (3. rész)
Szabó István így folytatta: agrárgazdaságunk progresszív vonásai leginkább 1966-1973 között, a gazdasági mechanizmus reformfolyamatának menetében erősödtek meg. Az 1973-as esztendőt követő visszarendeződés sem tudta hatástalanítani ezt az erőgyűjtést. Egészen az 1980-as évek derekáig tartott az a lendület, amelyet abban az 5-6 évben vettünk föl. A sokáig lappangó bajok a felszínen csak ezután jelentkeztek a mezőgazdaságban, a tsz-ekben. A nemzeti termékelőállítás és a fogyasztás közötti egyensúlyhiány, az állam nagyarányú eladósodása következtében egyre erőteljesebb kormányzati törekvés lett a mezőgazdaság teherviselésének, aktív devizatermelésének erőltetett növelése. A vitathatatlanul javításra szoruló nemzetközi versenyképesség fokozására és a hatékonyság kikényszerítésére alkalmazott fiskális módszerek, az egyre fokozódó közvetett és közvetlen elvonások, továbbá a terheket növelő egyéb intézkedések egy ideig ugyan kiváltottak eredményeket is; ezt követően azonban egyre inkább bebizonyosodott: a terhek növekedése, a jövedelem nagyarányú elvonása és újraelosztása immár el nem viselhető következményekkel jár. Leállt a fejlesztés és a termékbővítés, és a működtetett tőke megtérülése mélyen az elvárható szint alá süllyedt. Gyakorlatilag megszűnt a termelők értékesítési biztonsága. A tsz-eket súlyos zavarba hozták a hitelforrás-szűkítő intézkedések, az állandósuló pénzügyi zavarok. Összességében is az egyszerű vagy csak a szűkített újratermelés vált a gazdálkodás jellemzőjévé, és manapság, lassan-lassan immár a túlélés is teljesítménynek számít. Noha az érdekképviseleti szervezet e folyamatok jellegét és a végső kifejletet időben fölismerte, tevékenysége azok megfékezésében erőtlennek bizonyult, erős ellenállásba ütközött, és eszközei sem bizonyultak elegendőnek. Mindezek után a TOT elnöke úgy ítélte meg, hogy a több évtizedes és kétségtelenül figyelemreméltó sikereket is fölmutató agrárpolitika betöltötte történelmi és gyakorlati szerepét. Az új követelmények súlya alatt minden amellett szól, hogy új, radikálisan megújított agrárpolitikát kell kialakítani. A koncepciók most formálódnak a tudományos, politikai és igazgatási műhelyekben. A kimunkálást késlelteti a gazdasági modellváltás vontatottsága és rendezetlen kérdéseinek nagy száma. Sokan érzik úgy, hogy a politika túl hosszasan foglalkozik az új szocializmus-modell elvi kérdéseivel, míg a gazdaság, így az agrárgazdaság mély válságjelenségeinek felszámolásával eddig nem tudott megbirkózni. Kijelentette: elvárható, hogy a kormányzat ennek a jó adottságú ágazatnak a gondjait legalább olyan fokon kezelje, mint a válságágazatokét, a bányászatét, a kohászatét és más ipari ágazatokét. (folyt.köv.) 1989. február 24., péntek 10:31
Vissza » Folytatásokkal »