|
|
 |
|
 |
A tsz-ek rendkívüli konferenciája (2. rész)
|
Bevezetőben szólt arról, hogy a tsz-ek helyzete több mint fél
évtizede folyamatosan romlik. Több száz gazdaság válsággal
küszködik, a bizonytalanság mindenütt fokozódik, és késnek a
folyamat megállításához szükséges intézkedések. A tsz-ek legutóbbi,
V. kongresszusa határozatának zöme nem valósult meg. Az okokat
elemezve több évtizeddel korábbra tekintett vissza, kifejtve: az
1968-as reformokig az MSZMP agrárpolitikája nagyrészt ideológikus
töltésű volt, és korszerűtlen kolhoz-mintát követett. Az akkori
hivatalos vonal megvalósítása a hagyományos paraszti életforma
feláldozásával járt együtt, és ehhez a párt az érintettek jelentős
részének együttműködését csak utólag szerezte meg. ,,Felülről,,,
politikai döntéssel indult a kollektivizálás, amely túlhangsúlyozta
a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő lehetőségeket, és túlságos volt a
buzgalom a tsz-ek egyesítésénél, összevonásánál. Időközben
folyamatosan kikapcsolódtak a piaci erők a gazdasági életből,
monopóliumok telepedtek rá a mezőgazdasági termelőkre, és fékezte a
szabad gazdálkodás érvényesülését a mesterségesen kialakított,
torzító árrendszer. Elhalványodtak a szövetkezeti tulajdon és a
tsz-ek működési elveinek sajátos jegyei, és mindez hosszú távon is
befolyásolta az eredményességet.
A továbbiakban megállapította: elvitathatatlan, hogy 1956-tól az
agrárpolitikára mindvégig jelentős hatást gyakoroltak a reformeszmék
és a pragmatikus gondolatok egyaránt. A legutóbbi 30 év
agrárpolitikájának története - az eszmék szintjén - egyfelől a
dogmatikus ideológia, másfelől a reformeszmékre támaszkodó
szakszerűség küzdelmeként fogható föl. Az előadó foglalkozott
azokkal a gazdasági sikerekkel is, amelyek - részben - az
agrárpolitika helyes elméleti alapjaiból következtek. Sikerült az
ésszerűségnek és a nép gondolkodásának, lelkületének is megfelelő
szövetkezeti modellt választanunk; ez lett a társadalmasított
mezőgazdaság egyik alapformája. Viszonylag korán megszűnt a
népgazdaságnak ebben az ágában a direkt tervutasítás, szerepet
kapott az anyagi ösztönzés. Fontos mérföldkő volt az tsz-törvénynek
az a passzusa, amely kinyilvánította: a tsz-ek és az állami
vállalatok jogilag egyenlőek. Az agrárpolitika szerepet juttatott a
különféle tulajdonformáknak, a kollektív és egyéni vállalkozásoknak.
(folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 10:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|