Rendszerváltás és az MTI

	A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (9. rész)
Még nem tudjuk az elitéltek, a sorsüldözöttek, az internáltak, a megbüntettek pontos számát, de az minden bizonnyal a milliót közelíti. Az önkényuralom nem tűrte el a tőle független, magyar talajból táplálkozó politikai szerveződéseket. Ezért a központi hatalom túlsúlyának biztosítása érdekében minden politikai önszerveződést megtört és elpusztította azokat a gazdasági szervezeteket, amelyek a falut alkotó energiával táplálták. Szomorú bizonysága volt ez annak: lehet itt Kánaán, de sivatag is Nem volt töretlen a kollektivizálás után végbement mezőgazdasági fellendülés. Ellenlökéseket kapott még a 70-es évek első felében is, a háztáji termelés visszafogásával, a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységének korlátozásával, az összevonások újabb kampányával. Aztán mégis megoldást jelentett, a háztáji, az integrált kisgazdaság, valamint a nagyüzemi termelés kompromisszuma és az iparszerű termelési rendszereket működtető vállalkozás. A magyar parasztság, a magyar falu sok történelmi próbát kiállt. Túlélt megaláztatást, üldözést, túlélte a kollektivizálási hullámok erőszakosságait, túlélte a jogkorlátozó és diszkriminatív intézkedéseket. A parasztság a sok szenvedés után úgy békült meg sorsával, hogy fokozatosan kézbe vette annak irányítását. Van erre ésszerű magyarázat? Biztos, hogy a rejtély mögött a falu családi hagyományait is megtalálhatjuk. A magyar faluban a társadalom még mindig sokkal erősebben anyajogú, mint ahogy azt a felületes szemlélő hinné. A családi döntésekben az anyák szava sokszor meghatározó. Józanságuk és emberségük tiszteletet parancsoló. A beosztó, takarékos életmód prózai oka is sokszor abban rejlik, hogy otthon a pénzt ,,az asszony kezeli,,. Az asszonyok, az anyák munkája, a közösségeket összefogó, a férfit, ,,az embert,, okos megértéssel irányító szerepe nélkül a falusi élet megújulása kizárt. A konferenciát foglalkoztató egyik kérdésről így vélekedett: Magyarországon a reformról gondolkodva csaknem minden területen beleütközünk a tulajdonviszonyok és a tulajdonformák kérdésébe. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy a valódi tulajdonos, az igazi gazda nincs megszemélyesítve társadalmunkban. Emiatt hiányzik az igazi tulajdonosi érdekeltség és magatartás, elmarad a reálisan elérhető eredmény. Ma már világos: az agrárszférában sincs előrelépés tulajdonreform nélkül. A nézetek és megoldási javallatok szélsőségesek. A ,,minden úgy jó, ahogy van,, - szemlélettől az új földosztás követeléséig terjed a skála. Így biztos nem jó, ahogy van, de hogy új földosztás kellene? (folyt.köv.) 1989. február 24., péntek 16:52
Vissza » Folytatásokkal »