|
|
 |
|
 |
Grósz-interjú (8. rész)
|
Abban sincs köztünk vita, hogy nyitni kell a világra a gazdaságban
és a politikában is. Nem sorolom tovább: a legfontosabb kérdésekben
köztünk teljes egység van. Nincs azonban egység sok olyan
részkérdésben, amelyet még - bocsánat a kifejezésért - nem
,,hordtunk ki,,. De ilyen sok lesz. Meg kell szokni.
- Szeretném megkérdezni: nem gondolja-e, hogy jobb gazdasági
feltételek között, egy konjunktúra viszonyai között ezek a politikai
viták könnyebben kihordhatók vagy leküzdhetők lennének. Ezt azért
mondom, mert sok magyar fejében, azt hiszem, megfordul egy
történelmi párhuzam, mégpedig Spanyolországgal, ahol öt évtizeddel
ezelőtt, térdig gázoltak a vérben és óriási volt az áldozatok száma.
Ez a gyilkos polgárháború azt hiszem, jóval nagyobb tehertételt
jelentett az ottani társadalomnak, mint - bár tudom, hogy a
méricskélés soha nem igazi - 1956 Magyarországnak. Ezzel együtt azt
tapasztalta az ember, hogy a 60-as évek végétől, a 70-es évek
elejétől kezdve kialakul ebben az országban egy bölcs civil
konszenzus, amelyik félresöpri ezt, félre teszi - bocsánat - a
történelem tényeit. Az emberek viselik a mindkét oldalról való
érdemrendjeiket, és egyszerűen ma a civil életükben és a társadalmi
tudatukban ez nem zavarja őket. És akkor jön az, hogy igen ám, ezt
megengedhetik maguknak. Mert náluk ez a nagy nemzeti megbékélés egy
gazdasági konjunktúra viszonyai között, egy erősen fölfelé ívelő
szakaszban jött létre. Erről szeretném a véleményét kérdezni.
- Teljesen igaza van, a spanyol példa pedig nagyon jó. Egy ilyen
politikai átrendeződést egy gazdaság felfelé ívelő szakaszában
sokkal könnyebb végrehajtani. Sajnos nálunk akkor indult el a
politikai reformfolyamat, amikor a gazdaság mélypontjára került.
Demokratizálódás és a gazdaság gyors rendbeszedése - bizony nagy
szellemi és szervezeti teljesítmény, nem sok példa van rá a világon.
Nekünk azonban mégsincs más választásunk, máshoz nem tudunk kezdeni,
más módszert nem tudunk kitalálni. Látszik, hogy egy ponton - főleg
a korábbi élmények bizonyítják ezt -, amikor a demokratizálási
folyamat lelassult és a politikai reform nem segített a gazdaságnak,
akkor elakadt a gazdasági reformfolyamat is. Tehát egy sajátos
helyzet van ma Magyarországon. S ehhez hasonló szituáció - nem merem
mondani, hogy ugyanez - van minden szocialista országban. Ez pedig
azt mutatja, hogy a felépítmény nem elég mozgékony és rugalmas
ahhoz, hogy lehetőséget adjon az alapok, a gazdaság dinamikusabb
fejlődésére. (folyt.köv.)
1989. február 12., vasárnap 17:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|