|
|
|
|
Pártviszályok
|
München, 1989. augusztus 3. (SZER, Magyar híradó) - Gadó György kommentálja közéletünk egy új jelenségére hívja fel a figyelmet. A pontatlan megnyilatkozások politikai viharokat válthatnak ki. Ime két eset: - Amióta az ellenzék komoly politikai tényezővé vált, sűrűsödnek azok a megnyilatkozások, amelyek ezt az ellenzéket és különböző pártjait, szervezeteit igyekeznek lejáratni. Ha ugyanazt követeli egyikük, mint a másikuk, akkor az a baj, ime nincs sajátos programjuk. A vádlók nem tőrödnek azzal, hogy sok sarkalatos kérdésben az ellenzéki pártoknak szükségképpen egyet kell érteniük. Ha viszont eltérnek követeléseik, akkor a vád úgy hangzik, hogy a széthúzás tönkreteszi az ellenzéket. Mintha nem az lenne a természetes, hogy a legtöbb tekintetben megoszoljanak a vélemények. Ha egy ellenzéki párt hajlandó tárgyalni az MSZMP-vel, méghozzá nem is külön és titokban, hanem az Ellenzéki Kerekasztal részvevőjeként és csakis a nyilvánosság előtt, akkor rásütik, hogy lepaktál a hatalommal, és ha ezeken a tárgyalásokon kemény és következetes ellenzéki álláspontot képvisel, akkor azt kifogásolják, hogy öntelt, erőszakos, amellett irreális elképzeléseivel a békés kibontakozást veszélyezteti. Igencsak furcsa, hogy az ellenzék bírálóinak kétes összetételű kórusát helyesnek ítélte a maga hangjával gazdagítani az a Varga Csaba - a Magyar Néppárt egyik vezetője -, aki az Ellenzéki Kerekasztal sajtófőnöke gyanánt nyilatkozott a Népszabadságnak. Ebben a minőségében nem a saját pártját, nem is az Ellenzéki Kerekasztal egészét bírálta, hanem egyes szervezeteit, a Szabad Demokraták Szövetségét, a Demokrata Fórumot és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját. Azt rótta fel nekik, hogy túlságosan elbizakodtak, túlbecsülték saját esélyeiket és - amint mondotta - zavaró volt ez a magabiztosságuk és az, hogy nem mindig értékelték helyesen a társadalmi folyamatokat, amelyek Magyarországon lezajlanak. (folyt.)
1989. augusztus 3., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|