Rendszerváltás és az MTI

	Reformfolyamatok
London, 1989. április 27. (BBC, Esti panoráma) - A nyugati sajtó igen nagy figyelemmel kíséri a kelet-európai reformok kibontakozását, vagyis a szovjet, a lengyel és a magyar kísérletet. A Financial Times mai száma például éppen e három országban lezajló politikai és társadalmi változásokat veti össze. Ezt a cikket ismertetjük most. A befolyásos gazdasági és politikai napilap szerint a reformra törekvő szovjet, lengyel és magyar vezetés a társadalom két jelentős csoportjától tarthat leginkább: az értelmiségtől és a munkásosztálytól. Az értelmiséget megcsapta a régen ízlelt szabadság szele, és miközben felsorakoztak a radikális reformerek mögé, nem ritkán még rajtuk is túltesznek követeléseik határozottságában. A munkásság azonban általában véve néma. Önállóan csak Lengyelországban lépett fel, ahol a katolikus egyháznak részben sikerült átmentenie a civiltársadalom értékeit, s ezáltal a Szolidaritás, a párt és ÖL nép közötti történelmi kompromisszum aktív részesévé válhatott. Magyarországon, mint Pozsgay Imre, a reformok vezetőjének tekintett államminiszter tegnap Londonban mondotta: a névtelen tömeg még nem hallatta szavát. S ily módon a politikai színteret továbbra is az MSZMP, illetve az értelmiség lázasan tevékenykedő csoportjai uralják. A Szovjetunió bizonyára felismeri a helyzetben rejlő kockázatot. Gorbacsovot is megcsaphatta a jeges, de egyben talán frissítő fuvallat is, a népképviselői kongresszus választási eredményei láttán. Egynémely kommunista vezető, mint például a leningrádi első titkár, még úgy sem tudott győzni, hogy nem volt ellenfele. Borisz Jelcin elsöprő győzelmet aratott Moszkvában éppenséggel a párt kiváltságainak megszüntetését célzó programjával. A függetlenséget szorgalmazó hullám söpört végig a Balti Köztársaságokban, és mindent egybevéve a nép ítéletet mondott az orosz sovinizmus, a párt autoriter irányítása, és mindenek felett a lesújtó életszínvonal fölött. Gorbacsov azzal válaszolt, hogy elmozdította a régi kádereket. Nem kevesebbet, mint 110-et, a brezsnyevi korszak politikai kövületeiből. Ez arról tanúskodik, hogy politikai hatalma még mindig emelkedőben van, s hogy képes gyorsan, de nem elhamarkodottan lépni. Ha a Központi Bizottság még nem is teljesen az ő szája íze szerint való, minden bizonnyal nem a brezsnyevi-éra kiszolgálói maradtak meg benne. Az sem közömbös, hogy a központi bizottsági személycserékre két hónappal a plénum előtt került sor, ahol majd a tagköztársaságok jogairól és kötelezettségeiről folyik a vita. Nem kétséges, hogy éppen a nemzetiségi kérdés miatt futhat zátonyra a gorbacsovi peresztrojka. Ha az osztályharc évtizedei után, mely a hivatalos változat szerint a szovjet társadalom fejlődésének motorja volt, felszínre tör a széleskörű nacionalizmus, akkor az a stratégia, amelyik Az elnyomást demokratikus jogokkal kívánja felváltani, képtelen lesz megszabni az átalakulás ütemét, s végezetül kudarcot vallhat. Ezenkívül - írja a Financial Times - a kommunista tömbön belül meghirdetett reformok, és elsősorban a piacgazdaság bevezetése a munkásságot feltehetően megzavarja és további elszegényedésükhöz vezet. Emiatt azután mind a három említett ország csak habozva lép a gazdasági reformok útjára. A munkásokat ugyanis nem lehet olyasfajta szabadságjogokkal kifizetni, mint az értelmiséget. Mindhárom országra jellemző, hogy a politikai folyamatok áttekinthetőbbé váltak, s az erővonalak élesebben kirajzolódnak. Pozsgay Imrének bizonyára igaza volt, amikor azt hangsúlyozta tegnap, hogy a reformereknek meg kell kísérelniük a konzervatív erők elszigetelését anélkül, hogy politikai űr képződne - zárul a cikk. +++ 1989. április 27., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »