|
|
|
|
|
|
|
|
Amerikai Hangja, Esti panoráma
"A pártstratégák arra számítanak, a javasolt és 1995-ig terjedő
átmeneti időszakban az ellenzéki pártok előzetesen hozzájárulnak
ahhoz, hogy egy kommunista elnök léphessen hivatalba, és hogy a
kommunisták egy bizonyos számú mandátumhoz juthassanak a
parlamentben. A kommunistákat emellett arról is biztosítanák előre,
hogy az övéké legyen a külügyminiszteri, a belügyminiszteri és a
hadügyminiszteri tárca, függetlenül attól, hogy a választásoknak mi
lesz az eredménye.
Ebben az esetben miért van szükség egyáltalán a választásokra, ha
egyszer minden előre megrendezett? Az egész választási folyamat
üresjárat, ha mindenki előre elfogadja a szereposztást - gondolja
elkerülhetetlenül az amerikai újságolvasó. Jackson Diehl azonban
azt írja, hogy miközben az ellenzéki pártok lassan erőre kapnak és
hozzászoknak a parlamenti tevékenységhez, a kommunisták arra
használják majd fel a következő hat évet, hogy saját pártjuk
irányvonalát gyökeresen megváltoztassák. "
|
|
|
|
|
|
|
Kelet-Európa jövője
|
(Varsa István, Bognár Vera) Washington, 1989. március 17. (Amerika Hangja, Fókusz) - A kelet- európai reform helyzete nem egyértelműen bíztató. Az NDK, Csehszlovákia, Románia és Bulgária kevéssé érdekelt a gorbacsovi peresztrojkában. Inkább elhatárolja magát. Erich Honecker azt állítja, hogy Kelet-Németországban itt van már a Kánaán és nincs szükség a változásokra. A prágai rezsim az alulról jövő és egyre erősödő nyomás ellenére sem hajlandó egyetlen olyan lépést tenni, amely veszélyeztetné a teljhatalmát. Ceausescu még a Szovjetuniót is megszégyeníti neosztálinista politikájával és az egyre fokozódó elnyomással. Bulgária legalább szóban kiáll a reformok mellett, cselekedni azonban a szófiai vezetés sem akar. - Lényegében csak Magyarország és Lengyelország indult el a reformok útján. Mindkét állam megkísérli a központi irányítás alatt tönkrement gazdasági élet decentralizálását, egyre inkább a piacgazdálkodás felé kacsintgat, és nagyobb beleszólást enged az állampolgárnak a gazdasági döntéshozatal folyamatába. Tudjuk azonban, hogy van még egy létfontosságú tényező, amely nélkül nem lehet eredményes reform-mozgalom, és ez a nyugati gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése. Roppant kellemetlen, hogy éppen ebben a pillanatban mindkét állam óriási adósságterhet alakít és rövid távon így még akkor sem várható az életszínvonal emelése, ha minden reformelképzelést tökéletesen végrehajtanak. - Mégis a figyelem most Magyarország és Lengyelország felé fordul, mert ami most ebben a két államban történik, az példaként állhat a többi közép- és kelet-európai kommunista rezsim előtt. A magyarországi fejlemények pedig még a Szovjetuniónak is tanulsággal szolgálhatnak. És ez rögtön fel is vet egy kérdést: vajon mennyire lazult meg a szovjet gyeplő, milyen messze mehet Varsó és Budapest a liberalizáció és a demokrácia útján? Dewis Clewand(?) Amerika Hangja angol nyelvű adásának munkatársa ezt a kérdést tette fel a magyarországi helyzetet jól ismerő magyar származású amerikai képviselőnek, Thomas Lantosnak, azaz Lantos Tamásnak, aki már többször megszólalt adásainkban, éspedig anyanyelvén. Ezúttal amerikai kollégánk angol nyelvű kérdésére és az angol nyelvű adás számára Lantos Tamás is természetesen angolul nyilatkozott. Szavait Varsa István tolmácsolásában hallják: - Ha a Kreml visszatekint az elmúlt 40 esztendőre, akkor kétségtelenül azt látja, hogy a legkevesebb problémát, a legnagyobb előnyöket valamennyi szomszédja közül Finnország jelentette Moszkva számára. Finnország semmiféle politikai fejfájást nem okozott, de óriási gazdasági előnyökhöz juttatta a Szovjetuniót. A finn gazdasági élet nyugati stílusú, virágzó, csúcstechnológiára épült sikeres rendszer. A társadalom rendkívül kiegyensúlyozott, nyitott, demokratikus és kitűnő kapcsolatai vannak Moszkvával. Az az érzésem, hogy ha a Szovjetunió valahogy újraélhetné azt az elmúlt 40 esztendőt, akkor európai határai mentén inkább Finnországokat hozna létre, semmint problémákkal terhes Magyarországot, Csehszlovákiát, Lengyelországot vagy Romániát. - A múltban Finnország neve nem csengett ilyen pozitívan. Helsinki azonban megőrizte függetlenségét, mégpedig annak a hallgatólagos megállapodásnak az árán, hogy semmilyen körülmények között nem veszélyezteti a Szovjetunió biztonságát. - Egy ilyen modus vivendinek lenne értelme egész Kelet-Európában - mondotta Zbigniew Brzezinski, Carter elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadója, és így folytatta: - A legtöbben nem akarják megsérteni a finneket, amikor a finnországosítási fogalmat használják. Ellenkezőleg: a hódolatukat fejezik ki, drukkolnak nekik, csodálják őket. Lényegében azt mondják, hogy a kelet-európaiak büszkék lehetnének éspedig joggal, ha utánozhatnák a finneket. Ha lényegében saját belpolitikájukat gyakorolhatnák, ha demokratikus társadalmat építhetnének ki, miközben külpolitikailag ésszerűen szem előtt tartanák a szovjet biztonsági érdekeket, azt a tényt, hogy a Szovjetunió a legközelebbi szomszéd. Nos, ha valaki ezt a felállást megfelelően értelmezi, és azt hiszem én most helyesen körvonalaztam, akkor semmi rosszat nem lát benne Kelet-Európa számára. Olyan lehetőség ez, amelyet a legtöbb kelet- európai örömmel fogadna. - Figyelembe véve a kelet-nyugati feszültség csökkenő tendenciáját, a hagyományos fegyverkorlátozás terén eddig elért haladást és a keleti tömb óriási reformigényét, a körzet változó státusza nemcsak elkerülhetetlennek látszik, de a Kelet és a Nyugat számára egyaránt előnyösnek is Gorszkij, a Newsweek című politikai hetilap volt kelet-európai tudósítója szerint a finnországosítás eszméje, illetve valamiféle politikai semlegesség eshetősége igen népszerű gondolat Kelet-Európában. - Komoly érdeklődés mutatkozik ez iránt és nemcsak az ellenzék körében, hanem azok között is, akik stagnálást észlelnek a kormányzásban. Lengyelországban azt hiszem a Finnországosítást átmeneti megoldásnak tekintenék. A lengyelek gyorsabb tempóban szeretnének haladni. Sem politikai, sem biztonsági kérdésekben nem kívánják a szovjet hegemóniát, legfeljebb annyit engednek meg, hogy a geopolitikai helyzet miatt ki kell alakítaniuk valamiféle modus vivendit a Szovjetunióval. Miután ők azok, akik európaiaknak, sőt nyugat-európaiaknak tekintik magukat, megvannak a saját kulturális és politikai aspirációik is. De ettől függetlenül úgy érzem, hogy a finnországosításnak mindenütt vannak hívei, kivéve természetesen azoknak az államoknak a legfelsőbb vezetését, amelyek minden áron meg akarják akadályozni a kelet-európai politikai változásokat. - Kelet-Európa jövője égető probléma a demokratikus világban is. A legtöbb szakértő zaklatottnak tekinti a körzetet, amely nehéz átmeneti időszakba érkezett. Félő, hogy a részegítő reformok légkörében a kielégítetlen igények robbanáshoz vezetnek, amely végülis kelet-nyugati krízisbe torkollik. Európa merev ideológiai határai lassanként összeomlanak, és a nyugati szakértők még bizonytalanabb és potenciálisan sokkal veszélyesebb helyzet kialakulására számítanak. Párizs és London megkettőzte diplomáciai erőfeszítéseit Kelet- Európában. Kipróbált és összefüggő külpolitikai programot csak az Ost- politikot már jó ideje űző Bonn tud felmutatni. Cherry Liston(?), a Kortárs Német Tanulmányok amerikai intézetének igazgatója úgy véli: a kereskedelmi és a gazdasági kezdeményezésekkel megtámogatott nyugatnémet csendes diplomácia meglehetősen sikeresnek bizonyult. Mint mondotta, Bonn is akarja a változásokat, de csak az egyensúly fenntartásával, Kelet-Európában. - Szerintem nagyon fokozatos finnországosítást szeretnének látni és hosszú távon meggyőződésük, hogy a meglévő szövetségek felbomlanak, de nem rövid távon, nem egyhamar. Ellenkezőleg, a nyugatnémetek egyelőre úgy gondolják, a szövetségek fennmaradnak a kimerítő egyéni intézményes és kormánykapcsolatok keretében az egész határvonalon. - A legfontosabb azonban még mindig az, milyen messze megy el Moszkva, illetve milyen messzire engedi elmenni szövetségeseit a demokrácia, a felszabadulás és a nyugati kapcsolatok útján. 1985 nyara óta a szovjet sajtó nemigen bírálja a kelet-európai vezetőket és nem ad testvéri jótanácsokat. Minden jel arra mutat, hogy a szovjetek vonakodnak az erő alkalmazásától. Az afgán visszavonulás és a harmadik világbeli elkötelezettségek csökkentése is egy kevéssé harcias szovjet álláspontot mutat. Gorbacsov tüntető türelmet tanúsított a nemzetiségi nyugtalanságokkal szemben, és fokozott függetlenséget sürget a Szovjetunión kívül is. Hangsúlyozta a kelet-európai rezsimek autonómiáját, jelezve, az ottani kormányoknak egyedül kell megoldást találniok a problémáikra. Kijelentette, hogy csökkenti a Kelet-Európában állomásozó szovjet1 haderők létszámát, és ez még be is következhet. - Szovjet vezető politikusok hangoztatták, hogy a Brezsnyev- doktrína már nem érvényes többé. Tudjuk azonban, milyen fontos volt mindig Moszkva számára minden, amit nemzetbiztonsági érdeknek tekintett. Mi lesz most ezzel a meggondolással? Lantos Tamás szerint a szomszédos Ausztriával szoros kapcsolatban álló semleges Magyarország e tekintetben is csak előnyös lenne a Szovjetunió számára. Az amerikai képviselő angol nyelvű nyilatkozatát újra István tolmácsolja. - Magyarország sem politikai, sem katonai veszélyt nem jelent a Szovjetunió számára. A magyar vezetés a nyílt gazdálkodás és a pluralizmus felé halad. Szovjet szemszögből pedig a kiegyensúlyozottabb, elégedettebb, virágzó Magyarország ideális szomszéd lenne. Megérzésem szerint az a tény, hogy Grósz Károly vezetésével Magyarország ilyen messzire elmehetett, bizonyítja, Gorbacsov is így gondolkodik és nagyra értékeli az ottani fejleményeket. Mindez roppant szembetűnő, ha a magyar eseményeket szembeállítjuk a romániai sztálinista vezetéssel, amely sok kellemetlenséget, politikai, emberjogi szégyent hozott Moszkvára. A román gazdasági élet összeomlott. Semmiféle előnyt nem jelent Moszkvának. Ha összevetjük az elmúlt néhány év, különösen a tavalyi esztendő magyarországi és romániai eseményeit, akkor elkerülhetetlenül arra a következtetésre jutunk, hogy a piacgazdálkodás és a többpártrendszer felé törekvő nemzetek igen hasznosak a Szovjetunió számára. A romániai sztálinista, vagy a csehszlovákiai merevebb vezetés pedig nem az. - Kérdés azonban, hogy a szovjet politikusok képesek lesznek-e elválasztani saját nemzetbiztonsági meggondolásaikat a kelet- európai politikai és gazdasági felszabadulástól? Vajon megengedik-e Közép-Európának a szorosabb nyugati kapcsolatok kiépítését? Elképzelhető, hogy Moszkva kevesebb rugalmasságot tanúsít az NDK-val, Lengyelországgal és Csehszlovákiával szemben? Ez a három állam stratégiailag fontosabb a szovjet vezetésnek, mint a délebbre lévő Magyarország, Románia vagy Bulgária. Charles Gáti, avagy Gáti Károly professzor, aki első rádióhídunk egyik amerikai vitapartnere volt, úgy véli, a sikeres magyarországi reformok csak elősegíthetik a szovjet külpolitikai érdekeket. Hallgatóink bizonyára emlékeznek rá, Gáti professzor milyen folyékonyan beszél magyarul. Ez a nyilatkozata azonban angolul hangzott el, és így az ő szavait is kénytelenek vagyunk tolmácsolni. (folyt.)
1989. március 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kelet-Európa jövője - 1. folyt.
|
- Szerintem Délen a legnagyobbak a lehetőségek és leginkább Magyarországon. Adott a belföldi pluralizmus esélye csakúgy, mint a külpolitikai semlegességé, de ha lehet, ez utóbbiról most nem beszélnék, mert a kialakulása szerintem még évekig eltarthat. A belföldi pluralizmus viszont nagyon is lehetséges és szerintem szovjet érdek is. Úgy gondolom, ha Magyarországon egy-két éven belül létrejön a többpártrendszer, akkor azt Nyugaton Gorbacsov elsöprő győzelmeként könyvelik el. Ily módon a gorbacsovi korszak külpolitikai célkitűzéseinek csak használna a magyarországi pluralizmus. - Gorbacsov számára alighanem a kelet-európai népfelkelések elhárítása a legfontosabb. Ha olyan krízishelyzet áll elő, amely fegyveres szovjet beavatkozást igényel, akkor ennek katasztrofális hatása lehet a gorbacsovi peresztrojka hazai mozgalmára. Miután Kelet-Európában ég a változási vágy, Moszkvának csak előnyére válik a reformfolyamat elősegítése, - mondotta Zbigniew Brzezinski. - Kelet-Európa a gazdasági zűrzavar és a környezeti katasztrófa megtestesülése. Politikailag pedig nagyon közel áll a forradalomhoz. Ha a status-quot nem váltja fel valami elfogadhatóbb, akkor bekövetkezik a robbanás. Igen sokba1 kerülne a szovjeteknek a nyugalom megőrzése, de katonailag még többe a robbanás leverése. Ezzel szemben Kelet- Európa fokozatos haladása a bizonyos mértékű, elfogadható és csaknem semleges államforma felé, mind a kelet-nyugati kapcsolatoknak, mind a kelet-európai gazdasági helyzetnek, de közvetve még a Szovjetuniónak is csak előnyére válhat. - A szovjet sajtó úgy tűnik csak egyes kelet-európai rezsimeket támogat. A magyar eseményeket pozitívan értékeli. Elítéli azonban a csehszlovákiai fejleményeket, beleértve az elnyomó rendszer elleni tüntetéseket is. Gorbacsov tavalyi belgrádi deklarációjában mintha elvetette volna a testvéri szocialista államok elleni jövőbeni szovjet katonai intervenció lehetőségét. Azt azonban csak ő tudná megmondani, milyen esélyei lennének ma a Dubcek-féle prágai tavasznak. Gorszkij, aki nemrég tért vissza egyhónapos szovjetunióbeli útjáról, úgy érzi Gorbacsovnak fontosabb a kelet-európai reformok sikere, mint azt bárki gondolná. - Ha egy, vagy két, vagy esetleg három állam is képes az eddigi szovjet mintától eltérő nyíltabb társadalom, méghozzá gazdaságilag működő társadalom kialakítására, akkor a Szovjetunió maga is reménykedhet a változásban. Ebben a pillanatban sok a kétség a Szovjetunióban. Sokan nem hisznek a sikerben, és abban sem, hogy ilyen körülmények között a peresztrojka életképes lehet. Lehet átszervezni egy teljesen szétrohadt társadalmat, amelynek az alapeszméje az életképes gazdasági élet antitézise? Ha lenne, akárcsak egy sikeres eset, akkor a szovjetek is erőre kapnának. - Megoszlanak a vélemények a békés kelet-európai változások leghathatósabb támogatásának módjait illetően. Adjunk gazdasági segélyt és kölcsönöket? Élesszük fel a Marshall-tervet? A reformpárti Magyarország és Lengyelország gyenge gazdasági lábakon áll, és óriási adósságokkal küszködik. A változások is csak akkor számíthatnak népszerűségre, ha megnyílnak a határok a nyugati áruk előtt, amelyek egyébként a fokozott helyi termelékenységet is serkenthetnék. Az erősebb gazdasággal és kevesebb adóssággal rendelkező NDK és Csehszlovákia kedvezőbb körülmények között indulhatna. Sajnálatos módon azonban az ottani pártvezetők félnek a változástól és semmi jel nem mutat arra, hogy akárcsak egy kicsit is kiengednék a kezükből a hatalmat. A Gazdasági Tervező Hivatal kutatási igazgatója szerint a Nyugatnak nem szabad nagyszabású és pazarló terveket finanszíroznia, de Lengyelországban és Magyarországon egyaránt befektetéseket eszközölhet a piacgazdálkodás most kialakuló infrastruktúrájának létrehozásához. - Befektethetünk a gazdasági oktatásba, a tőzsdébe, a belső bankrendszerbe, hogy a lengyelek és a magyarok képesek legyenek a piacgazdálkodás működtetésére. Nem szabad alábecsülnünk ezeknek az intézményeknek a kifejlesztését, mert óriási erőforrást igényelnek. Minden ilyesmi roppant értékes befektetésnek bizonyulhat. - Ha a politikai és a gazdasági felszabadulás békésen folytatódik Kelet-Európában - mondotta Zbigniew Brzezinski -, akkor az Egyesült Államoknak gazdasági támogatást és előnyös kereskedelmi szerződéseket kellene biztosítania. - Szerintem legyünk készek a közbelépésre, de csak az alapvető változásokat biztosító szilárd és intézményesített elkötelezettségek ellenével. Ha erőfeszítések történnek az árazási rendszer megváltoztatására. Ha lépéseket látunk a szabad politikai döntések felé, akkor segítőkésznek kell mutatkoznunk. Ha nem így járunk el, nagyon megbánhatjuk. Ezen a ponton egyébként is ellene vagyok a Kelet nyakló nélküli financiális tömésének, mert ezzel csak a hetvenes évek megismétlődését segítjük elő. Akkor óriási összegek mentek oda, és nagy része pénzkidobásnak bizonyult. - Kelet-Európában most néhány dolog teljesen egyértelmű. Moszkva gazdaságilag többé már nem tud segíteni, mert nincs abban a helyzetben, nincs ereje a roskadozó rendszerek megtámogatására. A státus-szolgálati reformok tovább már nem mehetnek, a gulyás- kommunizmus ideje lejárt. A sikeres gazdasági változás politikai háttere pluralizmust igényel. Mindazoknak jogot kell kapniok a gazdasági beleszólásra, akiknek most össze kell húzni a nadrágszíjat. Mindez pedig azt jelenti, hogy a kelet-európai kormányok pillanatnyilag nem sok jót ígérhetnek az életszínvonalat illetően, legfeljebb jövőbeli jobb reményekkel kecsegtethetnek. Ugyanakkor pedig a politikai ellenzék elnyomása nem sok támogatásra számíthat Moszkvától, de annál nagyobb felháborodást kelthet Nyugaton. Az amerikai külpolitika Kelet-Európát illetően egyelőre aligha változik. A reformokat támogatja továbbra is, az emberi jogokkal, a politikai pluralizmussal és a piacgazdálkodással együtt. Zbigniew Brzezinski szerint az amerikai kormánynak továbbra is kapcsolatban kell maradnia a körzet egyes államaival, miközben folytatnia kell a dialógust Moszkvával a biztonsági problémákról. - Átfogó tárgyalásokba kell bocsátkoznunk a szovjetekkel, különösen az európai biztonságot illetően. Ezen felül minden a semlegesebb Kelet-Európa elősegítésére kell történjék, mert a körzet nem egyformán halad. Némelyek nagyobb ütemben, némelyek lassabban, egyesek pedig inkább visszalépnek. - Gáti professzor azonban a közvetlenebb tárgyalásokat sürgeti Moszkvával a kelet-európai államok sorsáról. - Csak azt mondhatom, hogy Washingtonnak be kellene kopogtatnia a moszkvai külügyminisztériumba és megkérdezni: - Akartok velünk Kelet-Európáról tárgyalni, vagy biztosak vagytok abban, hogy egyedül is megbirkóztok a kilencvenes években elkerülhetetlenül bekövetkező tézissel? Roppant egyszerű kérdés. Akar-e Moszkva megint egy olyan helyzetet, amely katonai beavatkozásra, tehát a glasznoszty és a peresztrojka megsemmisítésére kényszeríti? Vitáról, eszmecseréről beszélek, nem alkudozásokról. Puhatolódzásokat szeretnék látni, nem egyezményeket. Aztán majd meglátjuk, mi lesz. - A kelet-európaiak azonban alighanem igen kényelmetlenül éreznék magukat, ha két szuperhatalom döntene a sorsukról. A körzet szovjet megszállását szentesítő jaltai egyezmény keserű emléke nagyon is eleven. Ami azonban az átfogó problémák felvetését illeti, az más kérdés. Gorszkij szerint ez ellen nem lenne kifogás. - Ezt igen, ezt szeretnék, ha a Nyugat felvetné, éspedig olyan módon, ami senkit sem sodorna kényelmetlen helyzetbe. A kelet- európaiak nem akarnak egy újabb szovjet-amerikai egyezményt, ami aztán rajtuk csattan. Ha beszélünk a jaltai egyezményről, akkor most, hogy nevén neveztük a sztálini időket, mondjuk ki nyíltan, ez volt az egyik legnagyobb hiba. És most kell ezt helyrehoznunk. - Reflektorfényben Kelet-Európa politikai jövője. +++
1989. március 17., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Miért pont a Kalákának kell szerepelni a játékban, az nem olyan ismert együttes, nem mindenki ismeri őket, vannak magyarok között is hiresebb együttesek, vagy pláne külföldiek. Ez a játék nem is olyan igazi játék. És a Rózsa Gyuri egy kicsit idétlen, sőt nem is kicsit.
- 276-471: miért nem mutatják többször a játékok telefonszámát, hiszen van aki később kapcsolja be a televiziót, és az nem tud játszani. Erre szeretnék választ kapni.
- Czombosné 26-72-ol8: a Dunavarsányi Művelődési Ház vezetője - tegnap láttam a TV2-en Gór Nagy Mária szinitanodájárói és jött egy jó ötlet. A művelődési ház nyáron teljesen kihasználatlan , alig vannak programok. 4-5oo személyes nagy teremmel rendelkezik, nagy szinpaddal. Ha a szinitanodá szereplőinek lenne kedve, ide kijönni két-három hetet pihenni, nyaralni, üdülni, szivesen látnánk őket, és a részleteket majd megbeszéljük. Köszönöm, a viszonthallásra."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Február 23.-án "bomba" robbant. Bába Iván napirend előtti felszólalásra jelentkezett. Mint később kiderült, ismertetni akart egy előterjesztést, amelyet Jezsó Istvánnal együtt készítettek annak érdekében, hogy a Politikai Bizottság járuljon hozzá a párt reformszárnyának megalakításához. Az elnöklő Pártay Tivadar Bába Iván felvetésére közölte, hogy ő mint elnök kíván először napirend előtt felszólalni. A jelenlévők ezt tudomásul vették. Pártay felszólalt. Röviden fogalmazva arról tájékoztatott, hogy bomlasztók vannak a pártban, ezért indítványozta Bába Ivánnak, Jezsó Istvánnak, Légrádi Tibornak és Ravasz Károlynak pártból való kizárását. Hogy miben áll a bomlasztás, azt Pártay nem részletezte. A kizárások oka azonban nyilvánvaló volt. A reformszárny, létrehozása iránti szándék volt az, amely az egyébként megbecsült öreg vezetőknél dinamikusabb és határozottabb politikát folytatott volna."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|