Rendszerváltás és az MTI

	Dubcek bírálatai
(Jolyon Neagele) Washington, 1989. március 10. (Amerika Hangja, Esti világhíradó) - - Alekszander Dubcek, akinek neve összefonódott a prágai tavasszal, nemrég közös interjút adott Amerika Hangjának és a BBC munkatársának. A pozsonyi beszélgetést ismertetjük: Dubcek most először említette Kádár János dicstelen szerepét a csehszlovákiai reformmozgalom Moszkva-vezette eltiprásában. Mint mondotta: három nappal az invázió előtt, 1968. augusztus 20-ikán találkozott Kádárral - aki egy szóval sem figyelmeztette a Varsói Szerződés tervezett hadmozdulatára, a csehszlovákiai megszállásra. A találkozás Komáromban zajlott le - mégpedig Kádár kezdeményezésére azon a napon, ami sokak szerint a szovjet kommunista párt politikai bizottsága, a Brezsnyev-doktrína értelmében meghozta végső döntését a prágai tavasz sorsáról. Az érdekesség kedvéért hadd jegyezzük meg, hogy nemrég, éppen a múlt szombaton jelent meg a Magyar Nemzetben Szűrös Mátyásnak az a kijelentése, hogy Kádár János szolgailéleknek bizonyult, amikor 1968-ban ellenvetés nélkül alávetette magát a Brezsnyev- doktrínának. A (...) most elmondta, hogy mivel is latolgatta annak idején a a küszöbön álló szovjet invázió jelentőségét. Végülis azonban úgy gondolta, hogy nincs elegendő idő a Vörös Hadsereg mozgósítására, és, egyébként is a megszállás katasztrófához, vérontáshoz vezetne. Amikor pedig a tankok mégis megindultak, Dubcek arra számított, hogy Magyarország nem vesz részt benne: Romániához hasonlóan elhatárolja magát a Varsói Szerződés többi tagállamaitól. Bukarest ugyanis helyesen bírálta meg Kádárt. Mondjon aki akar és amit akar Ceausescura - jelentette ki most Dubcek -, de ő volt az, aki 1968- ban mereven kitartott amellett, hogy ami nálunk történik, az a Csehszlovák Kommunista Párt belügye. Pedig tudom, hogy fenntartásai voltak. Nos - mi lett volna ha Kádár is így viselkedik, és csak négy kommunista párt marad az invázió végrehajtására? Kádár azonban másképpen döntött, és mint öt állam, Magyarország, Lengyelország, az NDK, Bulgária és természetesen a Szovjetunió, katonák ezreit küld-e a szövetséges Csehszlovákiába azzal az ürüggyel, hogy testvéri segítő szellemtől vezérelve megvédjék a szocializmust. Az invázió végül is két évtizedre teljesen elfojtott minden reformot Csehszlovákiában, de lelassította a változás folyamatát Magyarországon csakúgy, mint a keleti tömb más államaiban. A magyar reformmozgalom csak Kádár távozása után talált magára. 1960-ban maga Hruscsov jelentette ki: minden kommunista párt a saját népének tartozik felelősséggel a cselekedetéért. Dubcek azonban nemcsak Kádárban csalódott annak idején, hanem Gomulkában is, aki ugyancsak rálépett a brezsnyevi dogmatizmus szektáns útjára. Gomulkának ez a döntése vezetett - Dubcek szerint - a lengyelországi reformok bölcsőbeni elfojtásához, a türelmetlenséghez, az erőszakos vezetéshez, ami végül is kenyérlázadásba torkollott. Mint ismeretes, 1970 decemberében Lengyelországban a Balti-tenger partján az éhes munkások kenyérlázadást szerveztek, és Gomulka 80- at közülük agyonlövetett. Dubcek tudta, hogy Moszkva csak a Gomulka-féle módszereket találja elfogadhatónak Csehszlovákiában. A prágai tavasz vezetőjének azonban ezt megtiltotta a lelkiismerete. Nem volt tehát más választása, mint elindulni az akadályok között és remélni, hogy elér valahová. Azóta eltelt 20 dogmatikus esztendő, és Dubcek ma úgy érzi: most már talán késő Csehszlovákiában reformokkal próbálkozni. Annak idején más volt a helyzet. Akkor még jobban kedvezett a belföldi légkör a változásoknak, mint ahogyan ma kedvez a Szovjetunióban a peresztrojkának. Akkor - mondotta Dubcek - a kommunista párt, de az egész nemzet is reformpárti volt, sőt, ami akkor hiányzott, ma adott minden kelet-európai állam számára: a pozitív nemzetközi feltételek. A gorbacsovi változások most ugyanis lehetővé teszik mindazt Kelet- Európában, amire pár évvel ezelőtt még gondolni sem lehetett. A lengyelek hálát adhatnának az istennek, hogy ma új áramlatok és új feltételek léteznek a Szovjetunióban - mondotta Dubcek - és feltette a kérdést: el tudják képzelni, mit történne Lengyelországgal ha ma Brezsnyev volna hatalmon? Gorbacsov mint Hruscsov, a reformot az egész szovjet nép ügyévé tette, és ennek roppant jelentősége van Kelet-Európában - mondotta Dubcek, aki szerint a peresztrojka visszafordíthatatlan. Gorbacsov katasztrofális helyzetet örökölt elődeitől, különösen gazdasági és nemzetiségi területen, és ez Sztálinnak és Brezsnyevnek köszönhető. Mind Dubcek megjegyezte: a peresztrojka előtti szélcsend veszélyt jelentett mind a pártra, mind az egész országra nézve. A negatív jelenségekkel ugyanis meg kell küzdeni. Másképp nem kezdődhet meg a haladás. Éppen ezért Dubcek evolúciót lát a Szovjetunióban és elégedetlen a Nyugattal, amely nem tartja sem eléggé demokratikusnak, sem kielégítőnak a szovjet változásokat, beleértve a közelgő választásokat. Ugyanakkor azonban reméli: a Nyugat megérti a sztálinizmustól és a brezsnyevi stagnálástól való elszakadás szükségességét a Szovjetunióban, mert a két diktátor uralmából eredő problémák álltak mostanáig mindinkább a kelet-nyugati békés egymás mellett élés útjában. Dubceknek meggyőződése: a Nyugatnak támogatnia kell minden demokratikus reformot a Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban, de még Csehszlovákiában is, ahol egyelőre csak a változás futó ígéretéről beszélhetünk. A demokráciáknak - Dubcek szeint - segíteniök kell minden olyan folyamatot, amely közelebb hozza Csehszlovákiát a Nyugathoz. Ezt azonban minden nyugati államnak tudomásul kell vennie - mondotta Dubcek - hogy Csehszlovákiában a szocializmus ténykérdés. Ennek ellenére Dubcek élesen bírálta hazája jelenlegi konzervatív vezetését, amely januárban erőszakkal vetett véget a békés felvonulásnak a Vencel téren. Mint mondotta: a hatósági erőszaknak csak negatív hatása van, és még soha nem oldott meg semmit. Hozzátette: a tüntetések, csakúgy mint a rendőrségi brutalitások, az elmúlt 20 esztendő stagnálásában gyökereznek. Bírálta hazája jogrendszerét is, amiért nem szerez érvényt a demokratikus törvényhozásnak. Jellemző a huliganizmus elleni paragrafus, amelyet a prágai vezetés a múlt hónapban a virágokkal felvonuló emberjogi és béke-aktivisták ellen használt. A virágokat Jan Palach, az 1968-as invázió ellen önégetéssel tiltakozó diák emlékére akarták elhelyezni a Vencel téren. Mint Dubcek megjegyezte, a huliganizmusról szóló törvény olyan mint a kesztyű. Bármire rá lehet húzni - legyen az részeg kötekedés valamelyik kocsmában, vagy koszorúzás a belvárosban. +++ 1989. március 10., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »