Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 23.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Amerikai Hangja, Esti panoráma

"A pártstratégák arra számítanak, a javasolt és 1995-ig terjedő átmeneti időszakban az ellenzéki pártok előzetesen hozzájárulnak ahhoz, hogy egy kommunista elnök léphessen hivatalba, és hogy a kommunisták egy bizonyos számú mandátumhoz juthassanak a parlamentben. A kommunistákat emellett arról is biztosítanák előre, hogy az övéké legyen a külügyminiszteri, a belügyminiszteri és a hadügyminiszteri tárca, függetlenül attól, hogy a választásoknak mi lesz az eredménye. Ebben az esetben miért van szükség egyáltalán a választásokra, ha egyszer minden előre megrendezett? Az egész választási folyamat üresjárat, ha mindenki előre elfogadja a szereposztást - gondolja elkerülhetetlenül az amerikai újságolvasó. Jackson Diehl azonban azt írja, hogy miközben az ellenzéki pártok lassan erőre kapnak és hozzászoknak a parlamenti tevékenységhez, a kommunisták arra használják majd fel a következő hat évet, hogy saját pártjuk irányvonalát gyökeresen megváltoztassák. "

Magyarországi fejlemények

(Csernus Ákos)
Washington, 1989. február 23. (Amerikai Hangja, Esti panoráma) - A
kommunista kormányzatú országok között Magyarország az első, ahol
érdemleges viták folynak a többpártrendszer visszaállításáról. A
magyar kommunista vezetők azonban az ellenzékkel folytatott
tárgyalásaik eredményeképpen olyan garanciákat akarnak
kieszközölni, amelyek lehetővé tennék a számukra egészen a
kilencvenes évek közepéig a kormány feletti ellenőrzésük
fenntartását - írta Jackson Diehl kelet-európai tudósító a
Washington Postban, majd így folytatta:
- A pártvezetők azt hangsúlyozták, hogy a 41 évvel ezelőtt
bevezetett egypártrendszer nem számolható fel egyik pillanatról a
másikra. A pártvezetők szerint mielőtt jövőre több párt
részvételével első ízben megrendezik a parlamenti választásokat,
biztosítani kell a párt vezető szerepét a kormányban, emellett
lehetővé kell tenni a párt kizárólagos ellenőrzését a belügy, a
honvédelem és a külpolitika terén.
    
    Gyakorlatban ez azt jelentené, hogy egy pártnak - amely több, mint
négy évtizede illegálisan van hatalmon, hiszen az ország 10
százaléka sem a tagja, és még tagságának nagy része is ellene
szavazna, ha alternatív pártokat támogathatna - továbbra is döntő
szava kell hogy legyen a döntéshozatalban. Méghozzá egy olyan
pártról van szó, amely következetesen bizonyította, hogy hatalmát
nem tarthatja fenn közmegegyezéses alapon, csak elnyomással, és
amely képtelen megbirkózni a modern nemzetgazdaság feladataival, és
amely az országot rendkívül súlyos válságba sodorta.
    
    És ez a párt ahelyett, hogy kapna az első alkalmon, hogy minél
előbb legalizáltathassa magát - még ha előreláthatólag gyenge
eredmény felmutatásával is -, szemmel láthatólag továbbra is húzni
akarja az időt, mint ahogy ezt Berecz Jánosnak az amerikai lap
tudósítójának adott interjúja bizonyította. - Kompromisszumra kell
jutnunk - mondott a Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a
párt főideológusa, hozzáfűzve, hogy a párt nyíltan és világosan
kifejezésre juttatta, nem akar anarchiát, és időt vesz igénybe az
új jogi intézmények megteremtése.
    
    Az újságíró így folytatta:
- Magyarország Lengyelországgal együtt szemmel láthatólag újfajta
kommunista kormányformát akar kialakítani, amelyben a kommunista
párt dominál, de egy ellenzékkel megerősített parlamentben.
    
    Mindennél nyilvánvalóbb: a lengyel és a magyar párt az országában
előállott gazdasági és társadalmi válságra, az eladósodásra való
tekintettel ha nem is a döntésben, de most már legalább a
felelősségben osztozkodni hajlandó az ellenzékkel, hogy a lámpavas
kilátásaival kapcsolatos rémálmain enyhítsen, mint ahogy ezt egy
mostani lap vezércikkírója állította.
    
    A magyar és a lengyel tervek egyaránt azt feltételezik, hogy az
ellenzéki erők hajlandóak lesznek beérni a kisebbség szerepével,
cserébe a politikai és a társadalmi élet mélyreható
liberalizálásáért. Ezek a tervek egyben számítanak a konzervatív
vezetők béketűrésére a Szovjetunióban éppúgy, mint Csehszlovákiában
és Kelet-Németországban, akik erőteljesen ellenzik a politikai
monopólium hagyományos, lenini rezsimének feladását.
    
    Berecz elmondotta, amikor Alekszander Jakovlev, a Szovjet
Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára múlt év végén
magyarországi látogatása alatt értesült a többpártrendszer
bevezetésével kapcsolatos, és akkor még kezdeti stádiumban lévő
tervekről, egyetlen reakciója csak az volt, hogy ezek
koncepciójukban nem. illenek össze a kommunista hatalommal.
    
    Jakovlev el sem tudta képzelni, hogy mindezt hogyan lehetne
megvalósítani Magyarországon.
    
    Berecz állításában az a legmeglepőbb, hogy a magyar tervek nem hogy
távol állnak, de úgyszólván azonosak a Jakovlev által elgondolt
demokratikusabb kommunista rendszerrel. Jakovlev a New York
Timesben pár nappal ezelőtt megjelent interjújában azt hangoztatta:
a szovjet rendszeren belüli demokrácia azt jelenti, hogy az
embereknek joguk van a vitára, de nem szükségszerűen arra, hogy
döntéseket hozzanak. Magyarán, az emberek kinyithatják a szájukat,
mint ahogy erre jelenleg egy Szaharovnak vagy egy Borisz Jelcinnek,
vagy egy Jevtusenkonak, egy Korodicsnak lehetősége is van, a
döntéshozatal azonban a párt kezében marad.
    
    Berecz János a Washington Postnak adott interjúja elején ugyanezt
hangsúlyozta. Berecz szükségesnek látta megjegyezni azt is, hogy a
szovjet vezetők nem próbálták akadályozni, hogy a magyarok tervet
dolgozzanak ki a többpártrendszer bevezetésére. A Washington Post
tudósítója, Jackson Diehl így folytatta:
- Magyarország független ellenzéki aktivistái, akik mintegy 15
csoportba tömörültek, ha ímmel-ámmal is, de érdeklődést tanúsítanak
a többpártrendszerrel kapcsolatos tervek iránt. Ha panaszkodnak is,
hogy túl sok az új pártokra előzetesen kivetett megkötöttség, a
befolyásosabb csoportok nagy része egyetért azzal, hogy az új
rendszert lépcsőzetesen, és a kommunista párt számára garanciákkal
kell bevezetni.
    
    Az újságíró azt írja:
- a Központi Bizottság stratégái egy különbizottság létrehozását
tervezik. Az új pártok már az év vége felé megkezdhetik
szervezkedésüket, és a választások után a kommunistákkal koalícióra
léphetnek. Az új alkotmány már tartalmazni fogja ennek az
úgynevezett demokratikus szocializmusnak a jellegzetességeit,
amelyeket minden új pártnak tiszteletben kell tartania, beleértve
azt, hogy az állami tulajdon túlsúlyban marad a gazdaságban, és
hogy
Magyarországnak a Szovjetunióval és a varsói egyezmény országaival
kötött szerződését is tiszteletben kell tartania.
    
    Ezzel kapcsolatban a budapesti hivatalos körök interjújukban nem
nyilatkoznak az újságírónak: mi a véleményük arról, hogy Moszkva -
mint tudatta - nem bánná, ha a magyarok az osztrákok, vagy a svédek
útjára lépnének, és arról sem, hogy Magyarország sztálinista
vezetőinek, akiknek belpolitikai gyakorlatát régen elutasították és
beszüntették, miért kell külpolitikai hagyatékát továbbra is
tiszteletben tartani.
    
    Jackson Diehl ír arról, hogy egy alkkotmányozó bíróságot ruházzanak
fel azzal a hatalommal, hogy megadja-e, vagy hogy elutasítsa-e az
egyes politikai pártok működési engedélyét, miután megvizsgálja
programjaikat, és azt, hogy azok megfelelnek-e a szocializmus
követelményeinek.
    
    Itt persze az a kérdés is felmerül, ki vizsgálja felül a kommunista
párt programját, és azt, hogy a kommunista pártnak egyáltalán köze
van^e a szocializmushoz. Soha nem volt ugyanis olyan párt, amelyik
többet tett volna a szocializmus lejáratására, mint a kommunista
párt. Az ellenzék bármikor és joggal ezt a kérdést is felvetheti. A
kommunisták sokkal több kommunistát öltek meg, mint a horthysták
például, és ezt sem szabad figyelmen kiyül hagyni.
    
    Jackson Diehl így folytatta:
- A pártstratégák arra számítanak, a javasolt és 1995-ig terjedő
átmeneti időszakban az ellenzéki pártok előzetesen hozzájárulnak
ahhoz, hogy egy kommunista elnök léphessen hivatalba, és hogy a
kommunisták egy bizonyos számú mandátumhoz juthassanak a
parlamentben. A kommunistákat emellett arról is biztosítanák előre,
hogy az övéké legyen a külügyminiszteri, a belügyminiszteri és a
hadügyminiszteri tárca, függetlenül attól, hogy a választásoknak mi
lesz az eredménye.
    
    Ebben az esetben miért van szükség egyáltalán a választásokra, ha
egyszer minden előre megrendezett? Az egész választási folyamat
üresjárat, ha mindenki előre elfogadja a szereposztást - gondolja
elkerülhetetlenül az amerikai újságolvasó. Jackson Diehl azonban
azt írja, hogy miközben az ellenzéki pártok lassan erőre kapnak és
hozzászoknak a parlamenti tevékenységhez, a kommunisták arra
használják majd fel a következő hat évet, hogy saját pártjuk
irányvonalát gyökeresen megváltoztassák. Itt megint csak az az
ember benyomása, nem az ellenzéknek, hanem éppen a kommunistáknak
kell majd hozzászokniuk a parlamenti gyakorlathoz. Kétséges, hogy
ehhez hat év elegendő lesz a számukra.
    
    A biztonsági és gazdasági szervekre alapozott kommunista pártot
átalakítják egy néphez közelálló, belső demokráciával rendelkező, a
nép kegyeit kereső tömegszervezetté.
    
    A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Berend T. Iván azt jósolta: a
jelenleg 800 ezer párttaggal rendelkező MSZMP elvesztheti
tagságának felét. Berend és a párt több vezetője azt mondta,
egyelőre még nem világos, hogy a többpártrendszer hogyan fog
kialakulni végső formájában, és hogy a pártnak mi lesz a szerepe.
    
    Berecz azonban a jövőbeli magyar parlamenti rendszert az
olaszországiéhoz hasonlította, ahol számos párt vesz részt a
kompetícióban. Berecz megjegyezte: Olaszországban a gyakori
kormányválság és koalíciós partnercsere ellenére a
kereszténydemokraták kieszközölték, hogy évtizedeken keresztül az
olasz kormányban majdnem mindig uralkodó szerepet játszanak. Berecz
szerint a jövőben a magyar kommunisták arra törekszenek, hogy az
olasz kereszténydemokraták szerepét játsszák.
    
    Azt sem lehet azonban semmiképpen figyelmen kívül hagyni, hogy az
olasz kereszténydemokraták nem egy hatéves kímélő kúrának és nem
egy előregyártott parlamenti koreográfiának köszönhetik vezető
szerepüket. +++
    
    


1989. február 23., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

"- Miért pont a Kalákának kell szerepelni a játékban, az nem olyan ismert együttes, nem mindenki ismeri őket, vannak magyarok között is hiresebb együttesek, vagy pláne külföldiek. Ez a játék nem is olyan igazi játék. És a Rózsa Gyuri egy kicsit idétlen, sőt nem is kicsit. - 276-471: miért nem mutatják többször a játékok telefonszámát, hiszen van aki később kapcsolja be a televiziót, és az nem tud játszani. Erre szeretnék választ kapni. - Czombosné 26-72-ol8: a Dunavarsányi Művelődési Ház vezetője - tegnap láttam a TV2-en Gór Nagy Mária szinitanodájárói és jött egy jó ötlet. A művelődési ház nyáron teljesen kihasználatlan , alig vannak programok. 4-5oo személyes nagy teremmel rendelkezik, nagy szinpaddal. Ha a szinitanodá szereplőinek lenne kedve, ide kijönni két-három hetet pihenni, nyaralni, üdülni, szivesen látnánk őket, és a részleteket majd megbeszéljük. Köszönöm, a viszonthallásra."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

"Február 23.-án "bomba" robbant. Bába Iván napirend előtti felszólalásra jelentkezett. Mint később kiderült, ismertetni akart egy előterjesztést, amelyet Jezsó Istvánnal együtt készítettek annak érdekében, hogy a Politikai Bizottság járuljon hozzá a párt reformszárnyának megalakításához. Az elnöklő Pártay Tivadar Bába Iván felvetésére közölte, hogy ő mint elnök kíván először napirend előtt felszólalni. A jelenlévők ezt tudomásul vették. Pártay felszólalt. Röviden fogalmazva arról tájékoztatott, hogy bomlasztók vannak a pártban, ezért indítványozta Bába Ivánnak, Jezsó Istvánnak, Légrádi Tibornak és Ravasz Károlynak pártból való kizárását. Hogy miben áll a bomlasztás, azt Pártay nem részletezte. A kizárások oka azonban nyilvánvaló volt. A reformszárny, létrehozása iránti szándék volt az, amely az egyébként megbecsült öreg vezetőknél dinamikusabb és határozottabb politikát folytatott volna."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD