|
|
|
|
|
|
|
|
Amerikai Hangja, Esti panoráma
"A pártstratégák arra számítanak, a javasolt és 1995-ig terjedő
átmeneti időszakban az ellenzéki pártok előzetesen hozzájárulnak
ahhoz, hogy egy kommunista elnök léphessen hivatalba, és hogy a
kommunisták egy bizonyos számú mandátumhoz juthassanak a
parlamentben. A kommunistákat emellett arról is biztosítanák előre,
hogy az övéké legyen a külügyminiszteri, a belügyminiszteri és a
hadügyminiszteri tárca, függetlenül attól, hogy a választásoknak mi
lesz az eredménye.
Ebben az esetben miért van szükség egyáltalán a választásokra, ha
egyszer minden előre megrendezett? Az egész választási folyamat
üresjárat, ha mindenki előre elfogadja a szereposztást - gondolja
elkerülhetetlenül az amerikai újságolvasó. Jackson Diehl azonban
azt írja, hogy miközben az ellenzéki pártok lassan erőre kapnak és
hozzászoknak a parlamenti tevékenységhez, a kommunisták arra
használják majd fel a következő hat évet, hogy saját pártjuk
irányvonalát gyökeresen megváltoztassák. "
|
|
|
|
|
|
|
Magyarországi változások
|
Köln, 1989. február 17. (Deutschlandfunk, Sajtószemle) - A Die Welt című lap Magyarországgal kapcsolatos cikkének bevezetőjében beszámol arról, hogy a párt Központi Bizottságának legutóbbi, február 10-én és 11-én zajló ülését zárt ajtók mögött tartották. Mégis Budapesten nyíltan arról beszélnek, hogy a párt régi gárdája, a kádáristák fellázadtak Pozsgay Imre ellen, aki az 56-os eseményeket népfelkelésként értékelte. Még azt is követelték, hogy váltsák le a reformpolitikust. Erre nem került sor. A Die Welt értesülése szerint Grósz Károly pártfőtitkár a következő szavakkal fordult a Központi Bizottság ortodox tagjaihoz: Ha Pozsgay leváltására sor kerülne, minden valószínűség szerint 200 ezer ember lenne az utcákon. A nyugatnémet lap a következőkben megállapítja: Magyarországot bonyolult belpolitikai helyzet jellemzi, és Grósz Károly igen nehéz szituációban van. Ezután szó szerint a következőket olvashatjuk: Grósznak a Központi Bizottság előtt tartott, némi késéssel nyilvánosságra hozott beszéde arról tanúskodik, hogy a főtitkár integrációra törekszik, és mindenkinek a kedvében akar járni. Ez azonban éppenséggel nem hat a párt ellentétes, szemben álló szárnyaira, és úgy tűnik, hogy Grósz centrista pozíciójával egyetemben mind a reformerek, mind az ortodoxok és a még meglévő régi és új sztálinisták körében népszerűtlen. A Die Welt a mai magyar médiák szerepével kapcsolatban utal Grósz Károly kirohanásaira, miszerint ezek negatívan írnak és kiprovokálják a lakosság elégedetlenségét. Időközben kinyílik Pandora szelencéje - írja a lap. A múlt újra felfedezése és feldolgozása nyomán szörnyűséges, eddig a háttérbe szorított vagy agyonhallgatott tények kerülnek napvilágra. Ezek főleg, de nem kizárólag 1956-ra vonatkoznak. A Die Welt rámutat arra, hogy Magyarországon egyre gyakrabban tesznek fel kérdéseket a sztálinista terror időszakával és a Rákosi-éra gonosztetteinek felelőseivel kapcsolatban. A lap idézi az egyik képviselő szavait, aki elmondta, hogy az országban addig nem lesz demokrácia, ameddig hóhérok és áldozatok ugyanabban a padban ülnek. A Kölner Stadt-Anzeiger kommentátora szerint a múlt árnyékai utolérték az országot. Az 1956-os felkelés körüli vita nagy erővel robbant ki, összekapcsolódva a pluralista pártrendszert célzó politikai fellendüléssel. A lap a Kádár-időszak politikai legitimációját veszi szemügyre és megállapítja: Kádár a szocialista tábor egyik legfigyelemreméltóbb reformerévé nőtte ki magát, amit 1956-ban még senki sem sejthetett. Mégis, Kádár uralmának legitimációja - legalábbis az elején - az állítólagos ellenforradalom feletti győzelem, vagyis egy fenyegető társadalmi és politikai átalakítás elhárításának alapján nyugodott. így a kommunista hatalmi igény folyamatossága megegyezett legalább az ideológiai összefüggéssel. Egy másfajta ábrázolásmód, mint ahogy ezt a minap Pozsgay Imre államminiszter tette, miszerint 1956-ban a sztálinista rezsim elleni népfelkelés volt, nagyon is bátornak tekinthető. Ez ugyanis alaposan megkérdőjelezte Kádár és a kommunista párt hatalmának gyakorlását Magyarországon. Ennek alapján nem inkább a felkelés politikusait, Nagy Imrét és Maléter Pált illetné meg a hatalom? Ennek tükrében azonban Nagy és Maléter kivégzése nem tekinthető-e államilag törvényesnek elismert és az állam által végrehajtott gyilkosságnak? Tovább is mehetünk: indokolható volt ideológiailag a szovjet beavatkozás? - teszi fel az egyelőre még megválaszolatlan kérdéseket a Kölner Stadt-Anzeiger. +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Miért pont a Kalákának kell szerepelni a játékban, az nem olyan ismert együttes, nem mindenki ismeri őket, vannak magyarok között is hiresebb együttesek, vagy pláne külföldiek. Ez a játék nem is olyan igazi játék. És a Rózsa Gyuri egy kicsit idétlen, sőt nem is kicsit.
- 276-471: miért nem mutatják többször a játékok telefonszámát, hiszen van aki később kapcsolja be a televiziót, és az nem tud játszani. Erre szeretnék választ kapni.
- Czombosné 26-72-ol8: a Dunavarsányi Művelődési Ház vezetője - tegnap láttam a TV2-en Gór Nagy Mária szinitanodájárói és jött egy jó ötlet. A művelődési ház nyáron teljesen kihasználatlan , alig vannak programok. 4-5oo személyes nagy teremmel rendelkezik, nagy szinpaddal. Ha a szinitanodá szereplőinek lenne kedve, ide kijönni két-három hetet pihenni, nyaralni, üdülni, szivesen látnánk őket, és a részleteket majd megbeszéljük. Köszönöm, a viszonthallásra."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Február 23.-án "bomba" robbant. Bába Iván napirend előtti felszólalásra jelentkezett. Mint később kiderült, ismertetni akart egy előterjesztést, amelyet Jezsó Istvánnal együtt készítettek annak érdekében, hogy a Politikai Bizottság járuljon hozzá a párt reformszárnyának megalakításához. Az elnöklő Pártay Tivadar Bába Iván felvetésére közölte, hogy ő mint elnök kíván először napirend előtt felszólalni. A jelenlévők ezt tudomásul vették. Pártay felszólalt. Röviden fogalmazva arról tájékoztatott, hogy bomlasztók vannak a pártban, ezért indítványozta Bába Ivánnak, Jezsó Istvánnak, Légrádi Tibornak és Ravasz Károlynak pártból való kizárását. Hogy miben áll a bomlasztás, azt Pártay nem részletezte. A kizárások oka azonban nyilvánvaló volt. A reformszárny, létrehozása iránti szándék volt az, amely az egyébként megbecsült öreg vezetőknél dinamikusabb és határozottabb politikát folytatott volna."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|