|
|
|
|
|
|
|
|
Amerikai Hangja, Esti panoráma
"A pártstratégák arra számítanak, a javasolt és 1995-ig terjedő
átmeneti időszakban az ellenzéki pártok előzetesen hozzájárulnak
ahhoz, hogy egy kommunista elnök léphessen hivatalba, és hogy a
kommunisták egy bizonyos számú mandátumhoz juthassanak a
parlamentben. A kommunistákat emellett arról is biztosítanák előre,
hogy az övéké legyen a külügyminiszteri, a belügyminiszteri és a
hadügyminiszteri tárca, függetlenül attól, hogy a választásoknak mi
lesz az eredménye.
Ebben az esetben miért van szükség egyáltalán a választásokra, ha
egyszer minden előre megrendezett? Az egész választási folyamat
üresjárat, ha mindenki előre elfogadja a szereposztást - gondolja
elkerülhetetlenül az amerikai újságolvasó. Jackson Diehl azonban
azt írja, hogy miközben az ellenzéki pártok lassan erőre kapnak és
hozzászoknak a parlamenti tevékenységhez, a kommunisták arra
használják majd fel a következő hat évet, hogy saját pártjuk
irányvonalát gyökeresen megváltoztassák. "
|
|
|
|
|
|
|
Többpártrendszer szocialista kényszerzubbonyban
|
München, 1989. február 13. (SZER, Világhíradó) - Az MSZMP KB zártkörű maratoni ülésén, amely február 20-ikán folytatódik, fontos döntéseket hoztak, illetve halasztottak el. A nyilvánosságból, a tájékoztatásból ismét elégtelenre vizsgázott pártvezérkar titkolódzása odáig ment, hogy a plénum után sem derült ki: az előzetesen beharangozott úgynevezett személyi kérdésekről tárgyaltak-e egyáltalán? Pedig a tanácskozás időtartamából és a vita hevességéről elejtett néhány megjegyzésből arra következtethetünk, hogy az - úgymond - időszerű belpolitikai kérdések között 1956 értékelése, a pluralizmus problémája mellett ezek játszották a főszerepet. De erről hallgatnak az illetékesek. Viszont a többpártrendszerről - amelyet - ha szocialista kényszerzubbonyba bújtatva is - de engedélyeznek Grószék -, annál többet beszélnek. Vadász János kommentárját hallgassák meg erről: - Az MSZMP vezetőségén belüli nyílt törést egyelőre sikerült elkerülni. De ehhez gyenge kompromisszumok sorát kellett rögtönözni, amely valószínűleg az egész pártvezetést meggyöngítette. Az ülésen kiagyalt formulák ugyanis csak a puszta elkendőzés céljának felelnek meg, de arra aligha alkalmasak, hogy tartósan közös nevezőre hozzák a pártvezetésen belül szembenálló nézeteket, irányzatokat, illetve személyeket - hogy e kompromisszumok várható társadalmi megítéléséről ne is beszéljük. Vegyük sorjában: Az MSZMP főtitkára az ülés összehívását közvetlenül megelőző interjúban félreérthetetlen formában beszélt a vezetésen belüli személyi, politikai ellentétekről, és sürgette, hogy a Központi Bizottság öntsön tiszta vizet a pohárba, hozza meg az ehhez szükséges személyi döntéseket. Mivel az ülésen személyi döntések mégsem születtek - sőt az ülés után maga Grósz hangoztatta hogy nem volt, nincs, és nem lesz Pozsgay-ügy - óhatatlanul meggyengült a pártfőtitkár tekintélye, függetlenül attól, hogy nincs ok sajnálkozni a személyi döntések elmaradása miatt. Ami az 1956-os forradalom átértékelését illeti, ez még kompromisszumnak sem tekinthető, sokkal inkább a hagyományos kádári értelmezésnél kötött ki a párt vezető testülete. Továbbá pozitív ugyan az a körülmény, hogy az MSZMP Központi Bizottsága kegyesen elismeri: a politikai pluralizmus a többpártrendszer keretei között valósítható meg -, de újat már nem mond ezzel sem, hiszen ennek elismerését már felölelte a jóváhagyott egyesülési törvény, és az a kötelezettség, hogy a kormány a pártokról szóló törvénytervezetet idén augusztusig az Országgyűlés elé terjeszti. És nem új az sem, hogy a politikai pártok legális működésének feltétele kell hogy legyen - legalábbis az egyik politikai párt, az MSZMP vezetősége szerint - az alkotmányba foglalt szocialista rend elfogadása - amely szocialista renddel az a probléma, hogy nem valósult meg. Illetve ami megvalósult: tévedésnek bizonyult, és jelen pillanatban a szocialista rend ismérveinek felsorolása is nehézségekbe ütközik. Jellegzetes körülmény, hogy ezen az ülésen még a magyar gazdaság jövőjét, sorsát illetően is kétértelmű megfogalmazás született. A kudarcok tanulságai nyomán, a jelenlegi válság közepette viszonylag könnyű lett volna legalább azt világosan kimondani, hogy Magyarországnak piacgazdasággá kell válnia, mert a társadalom gazdasági szuverenitása csak így érvényesülhet. Ehelyett a következő formulát eszkábálták össze: "vegyes tulajdonú, a főágazatokban a közösségi és az állami tulajdon meghatározó szerepét fenntartó rendszer kialakítása szükséges." Ez a konzervatív erőket nyugtatgató megfogalmazás aligha mozgósít bárkit is, aligha fejezi ki a radikális gazdasági átalakulás feladatait. Ennek az ülésnek mégis van két fontos pozitívuma. Az egyik az, hogy az MSZMP ismét demonstrálta: mennyire túlhaladott a mai helyzetben bármiféle vezető szerepre hivatkoznia. A másik pedig: az ülés összehívásának körülményei közös nyilatkozat megfogalmazására mozgósították a társadalom független szervezeteit, mozgalmait. Ezzel kinyilvánították, hogy a politikai folyamatok formálását nem tekintik többé az MSZMP magánügyének. Egységes fellépésük valószínűleg fontosabb politikai esemény, mint a központi bizottsági ülés. +++
1989. február 13., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Miért pont a Kalákának kell szerepelni a játékban, az nem olyan ismert együttes, nem mindenki ismeri őket, vannak magyarok között is hiresebb együttesek, vagy pláne külföldiek. Ez a játék nem is olyan igazi játék. És a Rózsa Gyuri egy kicsit idétlen, sőt nem is kicsit.
- 276-471: miért nem mutatják többször a játékok telefonszámát, hiszen van aki később kapcsolja be a televiziót, és az nem tud játszani. Erre szeretnék választ kapni.
- Czombosné 26-72-ol8: a Dunavarsányi Művelődési Ház vezetője - tegnap láttam a TV2-en Gór Nagy Mária szinitanodájárói és jött egy jó ötlet. A művelődési ház nyáron teljesen kihasználatlan , alig vannak programok. 4-5oo személyes nagy teremmel rendelkezik, nagy szinpaddal. Ha a szinitanodá szereplőinek lenne kedve, ide kijönni két-három hetet pihenni, nyaralni, üdülni, szivesen látnánk őket, és a részleteket majd megbeszéljük. Köszönöm, a viszonthallásra."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Február 23.-án "bomba" robbant. Bába Iván napirend előtti felszólalásra jelentkezett. Mint később kiderült, ismertetni akart egy előterjesztést, amelyet Jezsó Istvánnal együtt készítettek annak érdekében, hogy a Politikai Bizottság járuljon hozzá a párt reformszárnyának megalakításához. Az elnöklő Pártay Tivadar Bába Iván felvetésére közölte, hogy ő mint elnök kíván először napirend előtt felszólalni. A jelenlévők ezt tudomásul vették. Pártay felszólalt. Röviden fogalmazva arról tájékoztatott, hogy bomlasztók vannak a pártban, ezért indítványozta Bába Ivánnak, Jezsó Istvánnak, Légrádi Tibornak és Ravasz Károlynak pártból való kizárását. Hogy miben áll a bomlasztás, azt Pártay nem részletezte. A kizárások oka azonban nyilvánvaló volt. A reformszárny, létrehozása iránti szándék volt az, amely az egyébként megbecsült öreg vezetőknél dinamikusabb és határozottabb politikát folytatott volna."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|