Rendszerváltás és az MTI

	Kelet-Európa
(Rentoul Ferenc) München, 1989. január 27. (SZER, Nemzetközi sajtó) - Az angol Independent legutóbbi száma a kommunista rendszerű európai országok szempontjából már-már történelmi dokumentumnak tekinthető. Az Independent az angol sajtóban szokatlan lépést tett. Közép-és kelet-európai tudósítói két teljes oldalon számolnak be a Gorbacsov nyomán beállott forrongásról, és részletesen ismerteti külön-külön a legújabb fejleményeket Kelet-Németországból, Csehszlovákiából, Magyarországról, Lengyelországból, Romániából, Bulgáriából, Jugoszláviából, sőt még Albániából is. A körkép bevezetőjeképpen a lap külpolitikai rovatvezetője tekinti át nagyvonalakban a forradalmi változásokat, és nyilván az angol olvasók tájékoztatására feleleveníti azt a viccet, mely futótűzként terjedt el egész Kelet-Európában I985-ben, közvetlenül Gorbacsov hatalomra jutása után, és mely így szolt: Mi a különbség Gorbacsov es Dubcek között? Semmi, csak Gorbacsov még nem tudja ezt. Legyünk tisztában vele - folytatja a cikk -, hogy Gorbacsov korántsem igazi értelemben vett demokrata. Ez azonban nem érdekli a közép-európai népeket. Őket csak az érdekli, hogy most alkalom adódik gyökeres változásokra, s ezt az alkalmat nem szabad elszalasztani. Ezek a hangok egyre erősödnek, és akármennyit beszél is Gorbacsov a közös európai házról vagy közös európai otthonról, ő is és vaskalapos ellenfelei is elborzadnának egy varsói, prágai vagy budapesti mindent elsöprő politikai lavinának még a gondolatától is. Mi? Hogy a kelet-európai népek a maguk kezébe vegyék sorsuk irányítását? A moszkvai vezetőknek ettől még most, a glasznoszty napjaiban is borsózna a hátuk. Az Independent politikai rovatvezetőjének ez után az általános áttekintése után következnek a helyszíni tudósítok beszámolói, az egyes közép- es kelet-európai országokból. Ezekre ennek a sajtószemlének a keretein belül nem lehet részletesen kitérni, úgyhogy ezúttal Karács Imrének, a lap budapesti tudósítójának a beszámolójára térek rá. A párt ma már nyíltan kezdi elismerni, hogy a legutóbbi 40 év rendkívül költséges hiba volt, és a magyarok nagy többsége a nyugati szabadság, a nyugati jólét és a nyugati kultúra után sóvárog. Úgy érzik, hogy ebbe tartoznak bele, és ehhez húzza őket a szívük. Miért adná fel önként egy uralkodó párt a maga vezető szerepét és hatalmát? Ez a kérdés Magyarországon lényegében fel sem merül, legfeljebb a párt legszűkebb belső konzervatív körében, mert a párt nem képviseli a népet, és maguk a kommunisták is elismerik, hogy a pártot terheli a felelősség az ország siralmas gazdasági helyzetéért. Mert bármennyire szabadnak és tejjel-mézzel folyó Kánaánnak tűnik is Budapest a szomszédos, úgynevezett szocialista országok népeinek szemében,, a magyarok a maguk állapotait nem a koldusbotra jutott es parancsuralmi járomban szenvedő Romániával, hanem Ausztriával és Nyugat-Németországgal szokták rendszerint összehasonlítani. A magyar parlamentben máris élénk viták folynak nap-nap után, és jövőre még érdekesebbek lesznek az ellentétek, amikor 42 év óta először ellenzéki képviselők is helyet foglalnak majd a törvényhozásban. Az Independent tudósítója így folytatja beszámolóját: Grósz Károly kijelentette, még ha a Szovjetunió vonalvezetésében beállna is változás, Magyarországot még ez sem téríthetné el a maga választotta reformjainak az útjáról. Es kétségtelenül nehéz átlátni, hogy erőszakos beavatkozást leszámítva hogyan lehetne a magyarországi forrongást es szabadságtörekvéseket feltartóztatni. Ugyanakkor azonban a vezetők kezét megköti az ország hatalmas devizatartozása, és mind a párt, mind a nép 1956-ban levonta azt a következtetést, hogy a frontális megütközés senkinek sincs érdekében. A magyarországi politikusok szerint az ö kísérleteik fogják megmutatni, lehet-e reformokat bevezetni Kelet- és Közép-Európában. Ha ennek a folyamatnak a keretében a magyaroknak sikerül suttyomban kibújni a szovjet táborból, Gorbacsov kollégái bizonyára mérgesen felvetnék a kérdést a pártfőtitkárnak: Látja, mi történt? Hát ezt akarta, elvtárs? Ezzel fejezi be Magyarországról szóló beszámolóját a lap kétoldalas kelet-európai politikai körképének a keretében az Independent budapesti tudósítója. +++ 1989. január 27., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »