 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerikai Hangja, Esti panoráma
"A pártstratégák arra számítanak, a javasolt és 1995-ig terjedő
átmeneti időszakban az ellenzéki pártok előzetesen hozzájárulnak
ahhoz, hogy egy kommunista elnök léphessen hivatalba, és hogy a
kommunisták egy bizonyos számú mandátumhoz juthassanak a
parlamentben. A kommunistákat emellett arról is biztosítanák előre,
hogy az övéké legyen a külügyminiszteri, a belügyminiszteri és a
hadügyminiszteri tárca, függetlenül attól, hogy a választásoknak mi
lesz az eredménye.
Ebben az esetben miért van szükség egyáltalán a választásokra, ha
egyszer minden előre megrendezett? Az egész választási folyamat
üresjárat, ha mindenki előre elfogadja a szereposztást - gondolja
elkerülhetetlenül az amerikai újságolvasó. Jackson Diehl azonban
azt írja, hogy miközben az ellenzéki pártok lassan erőre kapnak és
hozzászoknak a parlamenti tevékenységhez, a kommunisták arra
használják majd fel a következő hat évet, hogy saját pártjuk
irányvonalát gyökeresen megváltoztassák. "
|
|
|
|
|
|
 |
Interjú a Kádádr-börtön egy lakójával
|
SZER
------------------------------------- München, 1989. május 5.
(Zsille Zoltán) Leírva: 1989. május 7.
Magyar kérdés
A hazai sajtóban egyre több szó esik az 1950-es évek pereiről,
sőt már az 1956 utáni megtorlásokról is, legalábbis azok egy
részéről: megint csak inkább a kommunista vagy volt kommunista
áldozatokról és kevesebb a forradalom igazi főszereplőiről, a
sosemvolt kommunista névtelen felkelőkről; végképp semmi azokról a
perekről, amelyek az állítólagos teljes amnesztia idején vagy után
zajlottak Magyarországon a sötét Kádár-rendszerben, amelyet
hovatovább a szintén egykor sötétnek bizonyuló utódrendszer is így
fog emlegetni.
Május 21-ikén, vasárnap a Múlt idő, jelen idő című műsorunkban
új sorozat kezdődik. A hónap két utolsó vasárnapján megszólalnak
azok, akik az 1960-as és az 1970-es években a Kádár-rendszer
börtöneit lakták, ahová azért kerültek, mert éltek azokkal a
jogaikkal, amelyek gyakorlása a civilizált társadalmakban
állampolgári erénynek számít.
A május 21-ikén meginduló sorozat első adásából Thiry István (?)
atyát hallják - aki mint a Regnum Marianum tagja - kétszer is
megjárta a Kádár-rendszer börtöneit. Történetét csakúgy, mint az
utána következőket, Ferenczi Zoltán kollégám rögzítette szalagra,
amikor április első két hetében Magyarországon járt. (folyt.)
1989. május 5., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Thiry István atyával - 1/1. folyt.
|
- Az első perről.
- 1961. február 6-ikán tartóztattak le először. Olyan pontosan
nem tudom megállapítani, hogy mi lehetett a letartóztatás oka.
Beleszerveztek egy nagy összeesküvésbe, amelyiknek Keresztény Front
nevet adtak, azon belül én a Maria Legio nevű kis összeesküvésnek
voltam a részese. Egy grófnő volt a pervezetőnk, a fő vádlott, a
nevére már nem emlékszem. Egyébként mintha heten lettünk volna abban
a percsoportban, és a hét közül egyedül Szunyogh Xavér Ferenc
bencésrendi szerzetessel találkoztam életemben egyszer egy
bemutatkozás erejéig.
Azt természetesnek tartom, hogy a kommunizmus vallásüldöző. Ugye
a kommunizmusnak az államhatalmi megjelenési formája a diktatúra. A
diktatúra azt akarja, hogy minél kiszolgáltatottabbak legyenek neki
az emberek. A vallásnak szélesebb távlatai vannak, a vallásos ember
nem tud feloldódni teljesen a jelen világban, tehát nem tud a
diktatúra igazi alattvalója lenni.
Azt hiszem, taktikai kérdés, hogy a kommunizmus mikor nem üldözi
a vallást, természetes formája az, hogy vallásüldöző. Így aztán
egészen természetes az, hogy elveiből következően papokat, híveket
időnként börtönbe rángatnak. Akkor úgy rémlik, hogy 30-nál
lényegesen több papot tartóztattak le, és talán olyan 80 körül
tartóztathattak le híveket. Hét vagy nyolc perbe csoportosították
őket. Az én peremben Bimbó István volt az ítélkező bíró. Azt hiszem,
hogy ez ilyen egyházügyi specialista bíró volt. Nem mintha
különlegesebb egyházi ismeretei lettek volna, de talán ő
vállalkozott legszívesebben a papi perek bonyolítására. (folyt.)
1989. május 5., péntek
|
Vissza »
|
|
Interjú Thiry István atyával - 1/2. folyt.
|
- Akkor hány éves voltál?
- A 28-at még nem töltöttem be, amikor először letartóztattak. A
rendszerellenes antipátiámnak mindig szívesen hangot adtam. Maga az
antipátia aztán persze, hogy összefonódott az ő egyházműködését
korlátozó intézkedéseikkel, de azzal a rengeteg embertelenséggel is,
amit a kommunizmus elkövetett. Közvetlen közelről is láttam nagyon
sok olyat, aki vagy ilyen vagy olyan módon áldozata volt a
kommunizmusnak, így érzelmileg is eléggé ellenük voltam hangolva.
Úgyhogy Márianosztra kifejezetten megtorlóház volt, tehát nem a
szocialista büntető-javító intézmények egyike volt, hanem ahol az
osztályellenségen megtorolták a rendszer ellen elkövetett bűnöket.
- Mit dolgoztál?
- Egy fonóüzemben kezdtem a munkát, aztán szövőüzemben.
- A hírhedt kötélfonóba?
- Igen, igen. Aztán a szőnyegszövőbe kerültem át és végül a
mosodába. Talán a mosodának nem volt olyan rossz híre, mint a
kötélverőnek, de én úgy éreztem, hogy a műhelyparancsnokunk sokkal
szadistább volt, mint akárki más. Úgyhogy egyszerűen olyan ember
volt, aki nem tudta elnézni azt, hogy egy pillanatra ne dolgozzon a
rab. (folyt.)
1989. május 5., péntek
|
Vissza »
|
|
Interjú Thiry István atyával - 1/3. folyt.
|
1962. július elsején lépett hatályba a Btk. Hatálybalépése - azt
hiszem - a Kádár-rendszernek egy nagy győzelme volt. Utána aztán
fokozatosan szigorították a börtön rendszabályait. Ennek ellenére,
amikor minket átköltöztettek Márianosztráról a Kozma utcai
gyűjtőfogházba, a Kozma utcai levegő sokkal szabadabbnak tűnt. Talán
az őrök is kevésbé voltak éberek, készülőben volt már a nagy
amnesztia. Talán nem akarták, hogy túl rossz emlékekkel távozzunk.
- A második perről.
- A második perem a Regnum Marianumhoz kapcsolódott. Ez a század
elején alakult papi társaság. Lényegében a regnumi atyáknak az volt
a célkitüzésük, hogy a dolgozó munkásszülők gyerekei ne
csavarogjanak egész nap az utcán, az ő számukra próbáltak otthont
teremteni. Ez a második per sokkal hosszabb volt. Nem a Gyorskocsi
utcában folyt le, átszállítottak talán két-két és fél hónap
vizsgálat után a Markó utcába, és ott folyt az első tárgyalás. Elég
rövid idővel a tárgyalás után aztán visszaszállítottak a Gyorskocsi
utcába, a katonai börtönbe, onnan aztán néhány hét múlva a
gyűjtőfogházba. Ez volt lényegében a második pernek a rövid
története. A fellebbviteli tárgyalásra már a gyűjtőfogházból vittek
el. Akkor már dolgoztam a fordító irodán. Amikor a fellebbviteli
tárgyalás megvolt, a híres Vida-tanács ítélkezett fölöttünk.
(folyt.)
1989. május 5., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Thiry István atyával - 1/4. folyt.
|
Ferenci Zoltán következő kérdése:
- Az egyházi hierarchia közbelépett, megpróbált valamilyen módon
segíteni?
- 1961 március első napjaiban a vizsgálóm behozott egy
püspökkari körlevelet, amelyik körlevél - most már nem emlékszem a
teljes szövegére, azóta nem olvastam - sajnálattal vette tudomásul,
hogy államellenes cselekményeket követnek el papok. Elmarasztalt
minket és felszólították az ország papságát, hogy egyetemlegesen
szigeteljék el magukat tőlünk.
- Voltaképpen ki áll közelebb a katolikusokhoz: a Magyar Rendőr
vagy az Új Ember?
- A második tárgyalással kapcsolatban a Magyar Rendőrben
megjelent egy cikk, amelyik cikkre vatikáni körökben úgy reagáltak,
hogy tulajdonképpen ez semmiféle bűncselekményről nem számol be. Az,
hogy épp kirándulni mentünk gyerekekkel, táborokat szerveztünk,
hittant tanítottunk, az nem merít ki semmiféle bűncselekményt. Nem
tudom már, hogy milyen fórumon reagált erre a Vatikán, de a vatikáni
reakció értékelését kikezdve Ságh Béla, az Új Ember akkori
főszerkesztője írt egy cikket. Ebben próbálja a hívő magyar népnek
is, meg a Vatikánnak is megmagyarázni, hogy ezek a naív, tiszta
lelkű rendőrök csak ilyen dolgokat írtak le a Magyar Rendőrbe, de
hát a háttérben sokkal, de sokkal súlyosabb dolgok voltak, és amik a
háttérben voltak, az ártatlan lelkű magyar rendőrök nem merik
leírni, az kimerítette már a bűncselekmény állagát. (folyt.)
1989. május 5., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Thiry István atyával - 1/5. folyt.
|
- A börtönőrök gondjairól.
- Közel egy évig dolgoztam a fordító irodában. Aztán egy ilyen
nagy paptalanítás volt, hogy valaki a Belügyminisztériumból
kiszállt, ellenőrizte az iroda munkáját, meglátta, hogy ott talán
négyen vagy öten papok dolgozunk, még aznap összecsomagoltattak és
átküldtek a suszterájba. Tulajdonképpen nem volt az sem rossz, csak
így sok pap volt megint együtt, ami szintén rossz volt a börtönnek.
Az volt mániájuk, hogy a papokat külön-külön zárkába kell tenni, két
pap együtt nem lehet, mert akkor itt benn is összeesküvést szőnek.
Két hónap múlva rádöbbentek, hogy akkor a papok beszervezik a
civileket is, hogyha nem együtt vannak. Akkor megint összerakták,
hogy egy zárkába négy pap, és civilekkel nemigen találkozhattak. A
suszterájban is állandóan gond volt, hogy itt van ez a csomó pap,
most hogy osszák el a panglik közt, hát hol egy panglinál dolgozott
az összes pap, hol minden panglihoz jutott egy pap.
- Találkozás Lékai bíborossal?
- 1976 tavaszán egy esztergomi egyházmegyés pap mondja: az
aulában azt beszélik, hogy én bolond lennék kevés pénzért
visszamenni papi szolgálatba, amikor fordítással gennyesre keresem
magam. Ahogy ezt meghallottam, felháborodott levelet írtam Lékai
bíborosnak, mire ő egy elég udvariatlan telefonüzenettel berendelt
Esztergomba július elején, egy szombati napon. (folyt.)
1989. május 5., péntek
|
Vissza »
|
|
Interjú Thiry István atyával - 1/6. folyt.
|
Az egyik hölgynek mondta: közölje a Thiryvel, nem is tudta
biztosan, hogy Thiry vagy Déri ez a hölgy, hogy ekkor és ekkor
Esztergomban várja. Elmentem. Nagyon feszült hangulatban
beszélgettünk egymással. Ő is az én felháborodott levelem miatt
sértett volt, én is sértett voltam. Előrebocsátotta, ő azt nem
tudja, hogy nekem adhat-e papi beosztást, vagy nem. Azért mégis
szeretné tudni, hogy én elfogadnám-e. Én erre azt mondtam, hogy
számomra természetes állapot az, hogy papi beosztásban vagyok.
Egyébként sem követtem el semmi olyan kánonjogi bűnt, ami miatt
megvonhatná.
A szentelésbe, amikor én engedelmességet fogadtam a
főpásztoromnak, akkor a főpásztoromra ráhárult az a feladat, hogy az
én beosztásomról gondoskodjon. Megértem azonban - mondtam -, hogy
esetleg az állam akadályozza őket. Nem tehetnek a főpásztorok arról,
hogy nem adhatnak beosztást. Mire ő a 61-es, minket elítélő
püspökkari körlevélre utalt, hogy az abban foglaltak szerint én
engedetlen voltam a püspökömnek, amikor másodszor visszakerültem
börtönbe.
Mondom, én úgy emlékszem, hogy semmit nem kívánt tőlünk akkor a
püspöki kari körlevél, egyszerűen csak elítélt, és a többi paptól
kívánta, hogy ne érintkezzenek velünk. Mire ő a következőket mondta
- ez szó szerinti idézet a beszélgetésünk után, azonnal papírra
rögzítettem, annyira megkapott ez a dolog: "Az egyháznak joga van
akár konkordátumban is biztosítani egyes államokat, hogy papjai
hívekkel templomon kívül nem érintkeznek. Amikor atya hívekkel,
pláne fiatalokkal csoportosan és rendszeresen templomon kívül
érintkezett, akkor az egyháznak ezt a jogát megsértette. Aki az
egyház jogát megsérti, az az egyház ellensége." (foly.)
1989. május 5., péntek
|
Vissza »
|
|
Interjú Thiry István atyával - 1/7. folyt.
|
Próbáltam neki utalni arra, hogy az egyháznak nincs ilyen joga.
Arra is, hogy a tételes jog csak a promulgáció után köteles. Úgy
csinált, mint aki nem akarja megérteni, és hegyen-völgyön való
barangolással, tábortűz-romantikával, meg ilyenekkel vádolt.
Egyszer-egyszer próbáltam szóba állni, de a haragja zsilipjei úgy
áttörtek, hogy szinte majdnem azt mondom, hogy szitkok áradtak
belőle. Végül is megkértem, engedje meg, hogy távozzam.
- És most már jelenről. - Paskai bíborosnak volt egy emlékezetes
interjúja a bécsi Katpressel. Amiben ő Mindszenty bíboros nevét nem
a legkedvezőbb fényben állította be. Mi erről a véleményed?
- Azt hiszem, hogy nagy ostobaság. Még hogyha a rendszer
kedvében akart járni, akkor is Rákosiról olyan magasztos képet
festett, hogy az az akkori rendszernek sem volt kellemes, ebben
egész biztos vagyok. Hogy ő történelmileg csal - mást ne mondjak:
1948. december 26-ikán tartóztatták le Mindszentyt, és 1950
júniusában, másfél évvel később oszlatták fel a szerzetesrendeket.
És ő még ezt is Mindszenty nyakába varrja, hogy feláldozta a
szerzetesrendeket a politikai rögeszméje miatt.
Úgy gondolom, hogy nekem nem szabad nagyon tiszteletlenül
főpásztoromról beszélni, mert hiszen mégis csak a megyéspapja
vagyok, de neki is illett volna az elődje iránt valami tiszteletet
tanúsítani. Hogyha a halott főpásztorok simfelhetők, azt hiszem,
megbocsátható nekem, hogy én az élőt is hajlandó vagyok simfelni.
(folyt.)
1989. május 5., péntek
|
Vissza »
|
|
Interjú Thiry István atyával - 1/8. folyt.
|
- És ha már a jelenben vagyunk: mi a véleményed arról, hogy
március 15-ikén a katolikus egyház az állammal és a párttal együtt
koszorúzott?
- Azt hiszem, hogy ez a korábbi évtizedek egymásba növésével
magyarázható, de az én véleményem egyszerűen lesújtó.
- Ferenci Zoltán Thiry István atyával készített interjújából
hallottak részleteket. +++
1989. május 5., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Miért pont a Kalákának kell szerepelni a játékban, az nem olyan ismert együttes, nem mindenki ismeri őket, vannak magyarok között is hiresebb együttesek, vagy pláne külföldiek. Ez a játék nem is olyan igazi játék. És a Rózsa Gyuri egy kicsit idétlen, sőt nem is kicsit.
- 276-471: miért nem mutatják többször a játékok telefonszámát, hiszen van aki később kapcsolja be a televiziót, és az nem tud játszani. Erre szeretnék választ kapni.
- Czombosné 26-72-ol8: a Dunavarsányi Művelődési Ház vezetője - tegnap láttam a TV2-en Gór Nagy Mária szinitanodájárói és jött egy jó ötlet. A művelődési ház nyáron teljesen kihasználatlan , alig vannak programok. 4-5oo személyes nagy teremmel rendelkezik, nagy szinpaddal. Ha a szinitanodá szereplőinek lenne kedve, ide kijönni két-három hetet pihenni, nyaralni, üdülni, szivesen látnánk őket, és a részleteket majd megbeszéljük. Köszönöm, a viszonthallásra."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Február 23.-án "bomba" robbant. Bába Iván napirend előtti felszólalásra jelentkezett. Mint később kiderült, ismertetni akart egy előterjesztést, amelyet Jezsó Istvánnal együtt készítettek annak érdekében, hogy a Politikai Bizottság járuljon hozzá a párt reformszárnyának megalakításához. Az elnöklő Pártay Tivadar Bába Iván felvetésére közölte, hogy ő mint elnök kíván először napirend előtt felszólalni. A jelenlévők ezt tudomásul vették. Pártay felszólalt. Röviden fogalmazva arról tájékoztatott, hogy bomlasztók vannak a pártban, ezért indítványozta Bába Ivánnak, Jezsó Istvánnak, Légrádi Tibornak és Ravasz Károlynak pártból való kizárását. Hogy miben áll a bomlasztás, azt Pártay nem részletezte. A kizárások oka azonban nyilvánvaló volt. A reformszárny, létrehozása iránti szándék volt az, amely az egyébként megbecsült öreg vezetőknél dinamikusabb és határozottabb politikát folytatott volna."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|