Rendszerváltás és az MTI

	Dubcek - egykori munkatárs cikke (1.rész)
Láng Judit, az MTI tudósítója jelenti: Prága, 1989. április 19. szerda (MTI-tud.) - Emberileg együtt lehet vele érezni, de politikaliag nem lehet egyetérteni Alexander Dubcekkel. Az egykori első titkár személy szerint felelős azért, hogy a már 1968-ban megérett problémákat nem tudták megoldani. Ezek mostanra még nilvánvalóbbakká és sürgetőbbekké váltak az egész társadalomban - ez lényegében a mondanivalója annak a sok szempontból rendhagyó cikknek, amely szerdán jelent meg a Rudé Právoban. Az ,,Ideje megnyilatkozni,, című írás szerzője nem más mint Jaroslav Kozel, Alexander Dubcek hajdani közvetlen munkatársa, akit 1968 februárjában, Dubcek első titkárrá választásával csaknem egyidőben bízták meg a CSKP KB ideológiai osztályának a vezetésével. Később a csehországi pártmunkát irányító iroda titkára lett, ss Dubcekkel együtt zárták ki 1970-ben a pártból. Kozel a hivatalos értékelésekhez hasonlóan személy szerint Dubceket teszi felelőssé azért, hogy a CSKP Központi Bizottságának 1968 januári, a megújulást szorgalmazó határozatait nem sikerült megvalósítani. Ugyanakkor utal arra, hogy a már akkor megérett problémákat mindmáig nem oldották meg, sőt azok mára még nyilvánvalóbbá és sürgetőbbé váltak. Kozel rokonszenves embernek mutatja be Dubceket. Azt írja, az egykori első titkár ,,kedves és jószívű volt,, de nemzedéke más tagjaihoz hasonlóan, mivel a pártapparátusban az adminisztratív direktív irányítás időszakában nőtt fel, nem volt birtokában a megfelelő politikai tudásnak és képessségei sem voltak elégségesek ahhoz, hogy a bonyolult időszakban helytálljon a párt élén. Dubcek hiába állítja most, nem volt képes annak idején úrrá lenni a helyzeten és feltartóztatni a destruktív folyamatot. Kozel szerint önáltatás lenne azt hinni, hogy Dubcek és egykori vezetőtársai rehabilitálása és a politikai életbe való visszatérése nélkül nem lehetséges Csehszlovákiában az átalakítás. Kozel szerint Dubceket az sem igazolhatja, hogy az elmúlt időszak párt és állami vezetése gyakorlatilag nem ismerte fel az alapvető változások objektív szükségességét és nem merített a hatvanas évek végének tanulságaiból. A szerző úgy vélekedik, hogy a konszolidációt követően a társadalmi élet meghatározó területein, a gazdaságban, a műszaki- tudományos szférában és a politikában megrekedt a fejlődés, nem oldották meg azokat a problémákat, amelyek már az 1968-69-es válság idején felvetődtek.(folyt.) 1989. április 19., szerda 11:06
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »