Rendszerváltás és az MTI

	Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülése (1. rész)
1989. február 23., csütörtök - A tárca nem kívánja egymaga eldönteni, hogy milyen legyen a hazai szociálpolitika és az egészségügy, a követendő irányok meghatározásához segítségül hívja a közvéleményt, a szakembereket, s természetesen az országgyűlési képviselőket - mondta dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter a parlament szakbizottságának csütörtöki ülésén, amelyen a résztvevők megvitatták a szociálpolitika és az egészségügy megújítására kidolgozott javaslatokat. A Pesta László elnökletével ülésező szociális és egészségügyi bizottság tagjai vaskos dokumentumokat kaptak kézhez, amelyek részletesen taglalják az egészségügyi rendszer tágabb társadalmi környezetét, a korábban kialakult szociálpolitikai rendszer ellentmondásait, és a jelen kihívásaira adható válaszokat. A vitairatnak minősített koncepciótervezet az eddigi tudományos és szakmai polémiák összegzése, s mint ilyen, nem lezárt, végleges formába, törvényi paragrafusokba rögzített összegzés, hanem egyfajta alapanyag - ezt az előterjesztők is jelezték -, amelyet széles körű társadalmi vitára kell bocsátani. A javaslat erőssége - ez a bizottsági eszmecsere egyik egyöntetű megállapítása is volt - a kendőzetlen helyzetelemzés. Ezzel összefüggő kritikai megállapításaikkal nem fukarkodtak a vita résztvevői sem. Lestár Lászlóné dr. Varga Mária budapesti képviselő például arról szólt, hogy torzult, lezüllesztett és méltatlan állapotok uralkodnak az egészségügyben és a szociálpolitika területén. Dr. Eke Károly (Csongrád m.) - képviselőtársai szerint ügyészi hangvételű hozzászólásában - komor szinekkel ecsetelte a manapság nélkülözésre kényszerülő emberek problémáit. A védő szerepét magára osztó dr. Karácsonyi Sándor (Csongrád megye) a jelenlegi kaotikus állapotokért a politikai és a gazdasági intézményrendszert tette felelőssé. A vitairattal kapcsolatban elhangzott észrevételek többsége ugyan megállapította - így Szentágothai János (országos lista) -, hogy a javaslat gondolatgazdag, a helyes tendenciákat jelöli meg, ám a jelenlegi helyzetben különösen nehéz megvalósítani. Tekintettel arra, hogy válságos politikai és gazdasági helyzetben van az ország - fogalmazott dr. Sinkovics Mátyás (Budapest) -, a javaslat alapján egy rövid távú szociális tervet kell kidolgozni. (folyt.köv.) 1989. február 23., csütörtök 16:47
Vissza »

	Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülése (2. rész)
Az új társadalmi közmegegyezés egyik kritikus pontjaként a szociálpolitikát említette Moravcsik Ferencné (Bács-Kiskun m.), s rámutatott: hiányzik a dinamizmus az anyagból, amely nézete szerint csak az elosztásra, az újraelosztásra koncentrál. A javaslat hiányosságának minősítette Kovács Lászlóné (Budapest), hogy a reáljövedelmek csökkenését törvényszerűnek tekinti. A vitatott kérdések sorában az egyik központi helyet foglalta el az egészségügy és a szociálpolitika finanszírozásának kérdésköre. Szirtesné dr. Tomsits Erika felvetette, a visszahúzódó, takarékoskodó állam helyett még nem találtak senkit a pénzügyi támogatásra. E téren is különbözött a felszólalók megközelítése, Karácsonyi Sándor például az egészségügy nemzeti jövedelemből való részesedésének növelését tartotta megoldásnak. Hasonlóan fogalmazott dr. Papp Elemér (Zala m.), hozzátéve, hogy sem az önkormányzati, sem a biztosítási rendszer nem működhet jól a nemzeti jövedelemből való részesedés emelése nélkül. Penz András - a meghívottként jelenlevő SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság vezetője - átfogó bérreformot sürgetett, s a források jobb eloszthatósága miatt kérte annak tisztázását, hogy pontosan kikre és milyen mértékben vonatkozik a szociálpolitikai támogatás. Ezt az elgondolást erősítette Szirtesné dr. Tomsits Erika kijelentve: meg kell pontosan határozni, hogy kiknek a problémáját vállaljuk fel, és ez kiknek a rovására történik. A lehetséges forrásbővítő tényezők között említette dr. Velkey László (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) a magatartásbeli tartalékokat, nézete szerint ugyanis nemkívánatos csak a SZEM vállára rakni a terheket akkor, amikor a mások iránti segítőkészség hiányzik a társadalom jelentős részéből. A hozzászólók természetesen foglalkoztak az egészségügyi rendszer megújításának kérdéseivel is, de a jelenlegi helyzetben szinte valamennyi képviselő a szociálpolitikai irányok kijelölését tartotta indokoltnak. A témakör fontosságát hangsúlyozandó dr. Sinkovics Mátyás is szükségesnek tartotta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és Politikai Bizottsága is foglalkozzon e témával. (folyt.köv.) 1989. február 23., csütörtök 16:53
Vissza »

	Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülése (3. rész)
A vitában elhangzottakra válaszolva Bánfalvi István szociális és egészségügyi minisztériumi államtitkár rámutatott: a szociálpolitika megújításával foglalkozó tervezetet nem lehet részletes cselekvési programnak tekinteni, hiszen ezekhez az elképzelésekhez szakmai észrevételek, illetve modellkísérletek is kapcsolódnak majd. A végleges koncepció kialakításához megvizsgálják a családipótlék- és a nyugdíjrendszer módosításának lehetőségét is. Az államtitkár leszögezte: az ország lakosságának egészségi állapotáért nem tehető felelőssé egyetlen tárca, ugyanakkor ez nem ad felmentést a Szociális és Egészségügyi Minisztériumnak. Hangsúlyozta: nemcsak a szociális ellehetetlenülés küszöbén állók gondjait kell orvosolnia a szociálpolitikának, s megreformálásakor feltétlenül figyelembe kell venni a lakás-, az iskola- és az egészségügyhöz, illetve a foglalkoztatáshoz való kapcsolódását. Kulturáltabb, társadalmi értelemben hatékonyabb szociálpolitikára van szükség - a meglévő eszközök átcsoportosításával, s a prioritások pontos meghatározásával. Ezek a kiemelkedően fontos kérdések: a pályakezdés, a szakmai átképzés, az önerőből magukat ellátni képtelenek, illetve a halmozottan hátrányos helyzetűek kilátásai. Az államtitkár fontosnak tartotta, hogy a vöröskereszt az egyházak, a különféle alapítványok kapjanak megfelelő jogi eszközöket ahhoz, hogy segítséget nyújthassanak a rászorulóknak. Kiemelkedő jelentőségűnek tulajdonította az úgynevezett nonprofit szektor kiépítését, azaz az olyan vállalkozások számának gyarapítását, amelyek haszonszerzés nélkül látnak el szociális feladatokat. Az orvosi magángyakorlat szabályozásával foglalkozó előterjesztéshez Kökény Mihály szociális és egészségügyi miniszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést. Előljáróban elmondotta, hogy a szakma képviselőihez eljuttatták az elgondolásokat, javaslatokat tartalmazó tervezetet, s március 15-éig küldhetik el észrevételeiket az orvosok a Szociális és Egészségügyi Minisztériumba. Hangsúlyozta: a koncepció a mostani szabályozásnál liberálisabb elveket határoz meg, de nem adja fel a térítésmentesség elvét az alapellátásban. Hangot adott annak a véleményének, hogy a vállalkozásra módot kell adni az egészségügyi intézményekben, már csak azért is, hogy a gyógyításban, az ellátásban valódi választási lehetőségük legyen az állampolgároknak. (folyt.köv.) 1989. február 23., csütörtök 16:58
Vissza »

	Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülése (4. rész)
A képviselők kérdéseire válaszolva kifejtette: nem biztos, hogy minden szakmában rendelő szükséges a magánpraxis gyakorlásához. Érdemes megfontolni, hogy az engedélyeztetés helyett elegendő legyen a bejelentési kötelezettség előírása a magánrendelés megkezdéséhez. A magánvállalkozásban működtetett mentőautó használatát a betegszállításnál elképzelhetőnek tartotta, az életmentés esetében azonban nem értett egyet ezzel a megoldással. Kiemelte, hogy a szakképesítés minimális feltétele a magángyakorlatnak. A felszólalók közül dr. Sinkovics Mátyás (Budapest) javasolta: tegyék lehetővé, hogy szombaton és vasárnap a kisebb rendelőket bérelhessék ki a magánpraxisban tevékenykedők. Dr. Bazsó György (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) felhívta a figyelmet arra, hogy a magángyakorlat elhelyezése az új társadalombiztosítási rendszerben nem lesz könnyű feladat. Fontosnak tartotta a szakmai felügyelet erősítését, illetve azt, hogy a főállásban tevékenykedő magánorvosok számára is kötelező legyen a továbbképzés. Pisztrai Zsuzsa (SZOT) elmondotta: a Szakszervezetek Országos Tanácsa egyetért azzal, hogy a magánvállalkozás váljék lehetővé az egészségügyben. Ellenzi viszont, hogy magánpraxist azokra a tárgyi feltételekre lehessen ráépíteni, amelyek az állami ellátás alapjául szolgálnak. A SZOT szerint a magánvállalkozás akkor lehet igazán versenytárs, ha az saját eszközökre, anyagi bázisra épül. A bizottság megvitatta az Antal Imre, Pest megyei képviselő interpellációja nyomán készített belkereskedelmi rendelet-tervezetet a szeszesitalok árusításának korlátozásáról. A testület ebben a kérdésben a Szociális és Egészségügyi Minisztérium javaslatával azonosult: eszerint a Kereskedelmi Minisztérium foglalkozzon a jövőben részletesen ezzel a témával, s égetett szeszesitalokat csak 12 órától lehessen árusítani az üzletekben. A testület állást foglalt arról, hogy az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága a Szociális és Egészségügyi Minisztériummal közösen hozza létre az Országos Rehabilitációs Konzultatív Tanácsot, s ennek tagjai az illetékes állami szervek, társadalmi érdekképviseleti, illetve segítő-önsegítő szervezetek, valamint vezető szakértők legyenek. (MTI) 1989. február 23., csütörtök 17:02
Vissza »