Rendszerváltás és az MTI

	Vietnami Baráti Társaság
(Kármentő Imre) München, 1989. április 28. (SZER, Világhíradó) - Annak ellenére, hogy manapság számtalan demokratikus rendezvény van Budapesten, Kármentő Imre egy- sztálinista lövészgödörből írt jegyzetet. Legalább négy ellenzéki jellegű rendezvény volt csütörtökön este Budapesten. A Marcibányi téri Művelődési Házban Konrád György vezette a vitát a Szabad Demokraták Szövetségének a jellegéről, és olyan meghívott vendégek vettek részt benne, mint Eörsi István, Göncz Árpád, Szabó Miklós és mások. A Bölcsész Kar egyik termében Vígh Károly történész, a Bajcsy- Zsilinszky Baráti Társaság elnöke beszélgetett Kéri Kálmán volt vezérkari ezredessel, Recsk későbbi rabjával 1944/45 fordulójának eseményeiről. Kispesten ugyancsak az SZDSZ tartott politikai vitaestet. És, amint később megtudtam, vagy 180 érdeklődő gyűlt össze. A Közgazdasági Egyetem épületében Gosztonyi Péter, a Bernben élő történész előadása hangzott el 1956-ról. Melyik rendezvényre menjek hát el? A dilemmát salamoni módra oldottam meg. Gondoltam, szerzek magamnak némi perverz élvezetet és elmentem egy kormánypárti rendezvényre. A Mezőgazdasási- és Élelmezési Minisztérium kultúrtermében tartotta alakuló közgyűlését a Magyar-Vietnami Baráti Társaság. Az elnökségi asztalnál olyan személyiségek foglaltak helyet, mint Sebestyén Nándorné, a Béke Világtanács nevű kommunista társutas szervezet alelnöke, Ördögh Szilveszter, a kommunista párt mellett elkötelezett író, meg a hanoi kormány budapesti nagykövete. Nagy fekete kalapban, sötét szemüveggel ott ült Töröcsik Mari is. Csak ő tudja, hogy miért? Egy bácsi bevezetőben saját költeményét adta elő a hanoi Székesegyház előtt álló Mária szoborról. A cím hallatán felkaptam a fejem. Nocsak! Mária szobor, nem vörös csillag. De aztán megnyugodtam. Jött a régóta ismerős szöveg Vietnámról. Az estét Lángh József, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnevezésű kincstári képződmény titkára vezette le. Tőle is elhangzottak a 15-20 év előttről ismerős frázisok: amerikai agresszorokról, a sokszoros túlerőben lévő Amerika vereségéről. A teremben vagy százötvenen lehettek, mintegy harmadrészük az itt élő vietnamiakból került ki. Az előkészítő bizottság elnöke felolvasta az alapszabályokat, majd a bizottság egy másik tagja a megalakuló társaság vezetőségére tette meg javaslatát. Vitára senkinek sem támadt kedve. Egyhangúan megszavazták a szabályzatot és a névsort is. Amint megtudhattam, az alakuló gyűlést azért épp ezen az esten tartottak meg, mert másnap, vagyis ma 14 éve, hogy Saigonból kiverték úgymond az agresszorokat. Arról persze szó sem esett, hogy e dicső nap óta a vietnamiak száz és százezrei menekültek el a szárazföldön és tengeren a felszabadult, a szocialista Vietnámból. Ahol a terror, a kényszerkollektivizálás örömei után ma a bürokratikus, kommunista rezsim packázásait, a hiánygazdaság és a nélkülözés nekünk is olyannyira ismerős gyönyörűségét ismeri a lakosság. Az újonnan létesült társaságnak, amelybe a tagok egy része a szervező bizottság felkérésére lépett be, Ördögh Szilveszter lett az elnöke. De hogy el ne vigye az ördög, arról az alapszabály egyik pontja gondoskodik. Mely kimondja, megtagadható a felvételi kérelem, ha a leendő tag jó szándéka iránt komoly kétség forog fenn. Ellenzéki aknamunka tehát nincs, ne is tessék vele próbálkozni! +++ 1989. április 28., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »