|
|
 |
|
 |
A jogsérelmet szenvedett német nemzetiségiek rehabilitásáról (2.
rész)
|
A Minisztertanácsnak az 500 forintos nyugdíjkiegészítésére vonatkozó
rendelete ugyanis az anyagi jóvátételből kizárta mindazokat, akiknek
a szovjet munkatáborokban eltöltött idejét beszámították a
munkaidejükbe.
Tütős Sándor, a Belügyminisztérium osztályvezetője a panaszokra
válaszolva elmondta: indokoltan kifogásolják azt a jogszabályt,
amely nem teszi lehetővé, hogy kártérítésben részesítsék többek
között az elhurcolt özvegyét, vagy a Szovjetunióban született
gyermekét. Éppen ezért felülvizsgálják ezeket a jogszabályokat.
Szükséges, hogy a jogsérelmet szenvedett minden személy
kártérítésben részesüljön.
A tanácskozáson elfogadott állásfoglalásban - amelyet a
Minisztertanácsnak, az Országgyűlésnek, a Belügyminisztériumnak és a
Külügyminisztériumnak küldenek el - rözgítették: szükséges, hogy az
Országgyűlés mondja ki a magyarországi németek elhurcolása súlyosan
sértette az emberi jogokat, igazságtalanság volt. Fejezze ki
részvétét az elhunytak hozzátartózóinak és együttérzését a még
élőkkel. Tegyen meg mindent azért, hogy az érintettek, illetve azok
özvegyei, árvái az elszenvedett kár arányában az ország lehetőségei
szerint anyagi jóvátételben, ugyanolyan elbírálásban részesüljenek,
mint azok a magyar állampolgárok, akik hasonló jogtalanság miatt
szenvedtek. Minden elhurcolt kapja meg a havi 500 forintot -
függetlenül attól, hogy valamilyen járandóságban részes -, az is,
aki nem rendelkezik saját, vagy özvegyi nyugdíjjal. Az elhurcolásban
eltöltött idő arányában minden igényjogosult, vagy ha az
elhalálozott, törvényes örököse részesüljön egyszeri anyagi
kártalanításban. (MTI)
1990. február 24., szombat 17:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|