|
|
|
|
Az SZDSZ gazdasági programjáról
|
München, 1989. július 2. (SZER, Világhíradó) - Kemény István párizsi eszmefuttatásában a hazai szabaddemokraták gazdasági programját veszi vizsgálat alá: A június közepén közzétett Rendszerváltás című kis könyv gazdasági része rövid diagnózissal kezdődik. Megállapítja, hogy a termelőeszközök állami tulajdonán alapuló gazdaságot szükségszerűen általános pazarlás jellemzi, és ez a pazarlás nemcsak a gazdaságot teszi tönkre, hanem az oktatást, az egészségügyet és a népjóléti intézményeket is. Az eddigi reformkísérletek azon buktak el, hogy az állami vagy a közösségi tulajdon alapján kerestek gyógyszert a bajra. A kudarcok meghozták azt a felismerést, hogy át kell térni a piacgazdaságra, de nem hozták meg azt a másik felismerést, hogy piacgazdaság csak magántulajdonon alapulhat. Idézem az SZDSZ gazdasági programjának legfontosabb mondatait: "A nyugati piacgazdaságok kivétel nélkül mind a magántulajdon intézményén nyugszanak". "A modern piacgazdaságokban az állam jelentős szerepet vállal, számottevő tulajdonos lehet; nagy súlya van a nyudíjpénztáraknak, betegsegélyzőknek, a nem profit vállalkozásoknak és a szövetkezeteknek is, a gazdaság motorja mégis a magántőke, az a tulajdonos, aki a legnagyobb eréllyel képviseli a vagyon racionális hasznosításának szempontjait, aki a legkevésbé érdekelt abban, hogy tőkéjét gazdaságtalan vállalkozásokban pihentesse, aki a legelszántabban keresi a jövedelmező befektetés helyét, és ezáltal jövedelmező, takarékos gazdálkodásra kényszeríti a tőke üzemeltetőit, még a monopóliumokat is". (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- SZDSZ-program - 1. folyt.
|
A program e részének két szerzője - Kertesi Gábor és Köllő János - arra is felhívja a figyelmet, hogy a magántulajdonon alapuló piacgazdaságban nagy magánvagyonok jönnek létre, és mi több, nagy magánvagyonok nélkül piacgazdaság nem is működhet. E vagyonok tulajdonosai személyükben lehetnek ellenszenves emberek, és magának a vagyonnak megléte is ellenérzést válthat ki sok emberből, de nincs olyan harmadik út, amely a piacgazdaság e nélkülözhetetlen elemét kiküszöbölhetné. Hangsúlyozzák mindketten, hogy a modern piacgazdaság nem azonos a múlt századi kapitalizmussal. Civilázálódott a piacgazdaság. Ez a civilizációs folyamat gátat szabott a magánérdekek érvényesítésének, tág teret nyitott jótékony célú, nem profit szervezeteknek, és olyan mechanizmusokat hozott létre, amelyek megakadályozzák, hogy a társadalom jelentős része létbizonytalanságba süllyedjen. A mai magyar gazdaság messze van ettől az állapottól. Messze van, mert kicsi a magánszektor, és mert nem érvényesül benne az említett civilizációs folyamat. Ami az előbbit illeti, a gazdaság helyreállításához a magánvállalkozás aktív támogatására van szükség. Nem elegendő a hivatalos körök által hirdetett, de cseppet sem alkalmazott versenysemlegesség. A magánvállalkozásoknak nyújtott adókedvezményekre, a beszerzést és értékesítést segítő információs és jogi hálózat létrehozására, a finanszírozás rugalmasabbá tételére, az adómegállapításban tapasztalható önkény megszüntetésére, a jogi, politikai és erkölcsi bizonytalanság felszámolására van szükség. (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- SZDSZ-prdogram - 2. folyt.
|
Az aktív támogatás politikájának alkalmazása esetén is hosszú idő kell ahhoz, hogy a magánvállalkozás komoly hatóerővé váljék és még több idő ahhoz, hogy a magántőke átvehesse az állami vállalatok vagyonának jelentős része fölött az ellenőrzést. Amíg ez be nem következik, nem szüntethető meg, hanem csupán enyhíthető az állami vállalatokban folyó pazarlás. Nem visz előbbre, hanem csak a károk fokozódásával jár az a jelenleg folyó átalakulás, amelynek során a tőke feletti rendelkezés átcsúszik a jelenlegi vállalatvezetés kezébe. Előrelépést jelentene viszont - a két szerző szerint - annak a javaslatnak a megvalósítása, hogy az állami vállalatok vagyonának egy része biztosítók és egyéb nem profit intézmények kezébe kerüljön. Előrelépést jelentene, de nem megoldást. Mert ezek a nem profit intézmények kerülik a kockázatot, mert hajlamosak arra, hogy állami támogatásért versengjenek, és mert semmi sem védi meg őket attól, hogy egy vagy több párt politikusainak befolyása alá kerüljenek. Az oktatást, az egészségügyet és a többi közszolgáltatást illetően hamis jelszónak minősíti a program a piacosítást és az állam kivonulását. E téren a helyi és országos költségvetések demokratikus politikai ellenőrzése vezethet a jó megoldások irányába. +++
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|