|
|
|
|
Országgyűlés - második nap (1. rész)
|
1989. június 28., szerda - Szerdán az államháztartási rerform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló előterjesztés feletti vitával folytatta munkáját az Országgyűlés. Az előző napról áthúzódó vitában szerdán elsőként Lékai Gusztáv -------------- (Hajdú-Bihar m., 13. vk.), a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat vezérigazgatója kapott szót. Úgy vélte: az államháztartási reformtörekvések helyesek; kedvező irányú elmozdulást jeleznek. Önállóan azonban életképtelenek, elsietésük társadalmi feszültségek forrása lehet. Alapvető követelmény az is, hogy az államháztartási reformokat más reformtörekvésekkel összhangban valósítsák meg. A képviselő - támogatva az előterjesztést - számos olyan visszásságra, anakronizmusra hívta fel a törvényhozás figyelmét, amely hátráltatja a gazdasági kibontakozást.
Mindekelőtt azt kifogásolta, hogy az államháztartás a régi módszereket alkalmazva ,,átütemezte adósságát,,. Elfogadhatatlannak tartotta a pénzügyminiszter ezzel kapcsolatos magyarázatát, s ezért a költségvetés végrehajtásáról szóló előterjesztéssel sem tudott azonosulni. Lékai Gusztáv szerint aggodalomra ad okot az is, hogy az állam látványosan ,,kivonul,, a társadalmi feladatvállalásból. Úgy vélte, a feszültségekkel terhes magyar társadalomban mindenképpen meg kell fontolni, hogy mely területeken kell fenntartani az állam szerepvállalását. A képviselő elsősorban a gazdaság versenyszféráját sorolta e területek közé. A kívánatos lépések nemcsak támogatásleépítést jelentenek, hanem valós világpiac-követő árak kialakítását, a hatósági árforma megszüntetését, a KGST-kapcsolatok átértékelését. A reformtézisek egyik legnagyobb hiányosságának tartotta az átmenet és a megvalósítás eszközrendszerének kidolgozatlanságát. Hasonlóan gondot okoz a hatáskörök, döntési jogkörök összemosódása, kiforratlansága. A képviselő álláspontja szerint még további tartalékokat rejtenek a központi állami kiadások, így például az igazgatási, védelmi költségek. A felülvizsgálásra szoruló tételek közé sorolta a polgári védelmi kiadásokat is. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 11:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (2. rész)
|
Kényes az államháztartás és az úgynevezett humán szféra kapcsolata is. E problémakörből a képviselő külön kiemelte az oktatást, és ezzel kapcsolatban elfogadhatatlannak tartotta, hogy az állam csak az alapképzésben vállalna feladatokat. E szférában sem zárható ki a vállalkozás, azonban az állam meghatározó szerepét mindenképpen fenn kell tartani. Az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a jelenléti ív szerint 292 képviselő tartózkodik az ülésteremben, s megjegyezte, hogy az előző nap még 350-en voltak. Javasolta továbbá, hogy az Országgyűlés tíz percben maximálja az egyes felszólalásokat, amit a képviselők három ellenszavazattal elfogadtak. Ezután folytatódott a napirendi pont vitája. Lásztity Radomir ---------------- (Budapest, 31. vk.), a BME tanszékvezető egyetemi tanára a kulturális szférával kapcsolatos aggodalmairól szólt. Félő - mondotta -, hogy végül is az állam kivonul a kultúrából, s ez további hanyatláshoz vezet. Szerinte az adórendszer több intézkedése is sújtja a kulturális ágazatot. Fontosnak mondta, hogy a reform segítse az oktatás, az egészségügy, a kultúra és a tudomány fejlődését, mégpedig az állam szerepének mérséklődésével az újraelosztásban, illetve az önkormányzatok erősödésével. Hangoztatta, hogy az általános válság feloldásához a kulturális színvonal emelése, s az ilyen intézmények fejlődésének támogatása is szükséges. Kifejtette, hogy helytelen a reform fogalmát a restrikcióval, a pénzszűkítéssel összekötni. A döntések előtt érdemi hatásvizsgálatokat sürgetett, hiszen időben ismerni kell a döntéshozóknak, hogy mit vállalnak a termelő ágazatok és mit a lakosság. Végül annak a véleményének adott hangot, hogy a koncepciót bocsássák további társadalmi vitára. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 11:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (3. rész)
|
Bánffy György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Színház ------------- színművésze röviden ismertette a nemrégiben megalakult Magyar Kulturális Kamara levelét, amelyet több képviselőnek eljuttattak. Eszerint az MKK üdözli a kormány valódi reformtörekvéseit, ám az államháztartás és az adórendszer korszerűsítésének koncepcióit több szempontból ellentmondásosnak tartja, és nem tudja a kulturális szféra érdekeivel egyeztetni. A Magyar Kulturális Kamara szakértőinek állásfoglalása szerint a beterjesztett dokumentum csak eltérő értékű ötletek és különböző külföldi munkákból átvett megoldási lehetőségek halmaza, amelyben keverednek a jelenlegi válságból következő kényszerintézkedések és a hosszabb távú koncepció elemei. A szakértők szerint az lenne helyes, ha a reformfolyamathoz szervesen kapcsolódó törvényelőkészítő munka a jelenlegi válsághelyzetből adódó logikai sorrendet követné. A gazdasági válság, és ezen belül az adósságkezelés stratégiai kérdéseiről való döntés után a tulajdonreformnak kellene napirendre kerülnie, hiszen az államháztartási reform számos eleme ennek függvénye. Egy elsietett államháztartásitörvény-tervezet a reformfolyamat ismételt lejáratásához és a bizalmi válság elmélyüléséhez vezethet. Bánffy György a Kamara álláspontját tolmácsolva a szellemi felemelkedés nevében tiltakozott az ellen, hogy a beterjesztett dokumentum a humán szférát, s benne a kulturális intézményrendszert csak mint elosztási prolémát kezeli. A kulturális területet érintő részekben az oly sokat emlegetett maradványelvű finanszírozás most új köntösben jelentkezik. A Magyar Kulturális Kamara mindkét dokumentum esetében üdvözli, hogy az Országgyűlés az előterjesztéseket csupán munkaanyagként tárgyalja. Kéri, hogy a témát bocsássák szélesebb körű szakmai vitára. Az MKK egyúttal felajánlja, hogy szakértői közvetlen segítséget nyújtanak az ezt igénylő parlamenti képviselőknek a dokumentumok további értelmezéséhez és az őszi ülésszakra történő felkészüléshez. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 11:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (4. rész)
|
Országgyűlés - második nap (4. rész) Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly ------------ Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárgyalt előterjesztés csupán koncepció, s ezért javasolta: a Parlament tekintse kormányzati munkaanyagnak, illetve egyfajta vitaalapnak a majdan készülő törvénytervezethez. A képviselő - utalva a vitában elhangzottakra - hangsúlyozta a tulajdonreform fontosságát, majd hozzáfűzte: egyszerre kell megvalósítani a tulajdonreformot és a vállalkozási reformot. Ugyancsak jelentős kérdésként értékelte az állami vagyonról szóló elszámolást. Szabó Kálmán az államadósságról szólva - saját számításai alapján - megállapította: ez forintban körülbelül egybilliós összeget jelent. Ha ehhez figyelembe vesszük, hogy a magyarországi tőkevagyon összesen körülbelül 5 billió forintnyi, akkor látható, hogy a hazai összvagyon egyötöd részét teszi ki az adósságállomány. A képviselő hozzászólását zárva azt szorgalmazta: az Országgyűlés felső küszöbértékeket határozzon meg a költségvetési kiadások kapcsán, s a kormány csak a képviselők felhatalmazásával léphesse ezt túl. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 12:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (5. rész)
|
A vitában felvetődött kérdésekre, javaslatokra Békesi László pénzügyminiszter válaszolt. Mint mondotta: könnyű helyzetben van, hiszen egyetlen olyan véleményt sem hallott, amellyel vitatkoznia kellene. Az elhangzott javaslatok, ajánlások kivétel nélkül részei a beterjesztett koncepciónak. Nem kétséges azonban, hogy a törvényalkotó munkát gyorsítani kell, a szakmai elképzeléseket összhangba kell hozni a pénzügyi, gazdasági koncepciókkal, s ebben még vannak lemaradások. Az a feladat, hogy 1990-re már ne az eddigi, tulajdonképpen csődöt jelentő, hanem egy új felfogású állami költségvetési tervezetet terjesszenek a Parlament elé. A kormány szándéka, hogy ennek a koncepciónak az alapján széles szakmai és társadalmi vita kezdődjék, s az természetes, hogy minden terület megkísérli már most erősíteni a saját pozícióit. Az is egyértelmű: ennek a reformprogramnak a végrehajtása úgy nem lesz lehetséges, hogy minden elosztási arány változatlan marad. Nincs szó arról, hogy a kormány a koncepció jegyében a kultúrát egyszerűen elosztási területnek tekintse, s még kevésbé arról, hogy az eddigi, úgynevezett maradványszemléletű finanszírozást próbálja a jövőben folytatni. Ugyanakkor azonban ez a terület sem maradhat a reform kapcsán érintetlenül. A miniszter elmondta: az államháztartási reform koncepciója is része a politikai tárgyalásoknak, s elképzelhetetlen, hogy a konkrét törvényjavaslat alapvető politikai megegyezés nélkül kerüljön a Parlament elé. Végül a miniszter kérte az Országgyűlést, hogy a most beterjesztett koncepciót a további munka alapjaként fogadja el. Ezután Szűrös Mátyás szavazásra bocsátotta a terv- és költségvetési bizottságnak azt az indítványát, miszerint a vagyonértékelésről szóló törvényjavaslatot a kormány még az idén terjessze a képviselők elé. Ezt a javaslatot két ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett elfogadta az Országgyűlés. Az államháztartási reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló előterjesztést ugyancsak elfogadták a képviselők, két ellenszavazattal és 20 tartózkodás mellett. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 12:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (6. rész)
|
Ezután az elfogadott napirendnek megfelelően Békesi László terjesztette elő az adóreform működésének tapasztalatairól és az adórendszer korszerűsítésének koncepciójáról szóló előterjesztést. A feladat nemcsak az első esztendő értékelése, hanem a magyar adórendszer továbbfejlesztési céljainak, tartalmának és programjának felvázolása - mondotta előljáróban. - Koncepció és tézisgyűjtemény, amely a továbbhaladás irányait, számos ponton a különböző megoldási lehetőségeket van hivatva kijelölni. Nem konkrét törvényjavaslat tehát, hanem a további tételes kodifikációs munka alapjául szolgáló koncepció, amelyet a kormány ezúttal első olvasatban terjeszt az Országgyűlés elé. Második alkalommal - terveink szerint októberben - már azoknak a törvényjavaslatoknak a beterjesztésére kerül sor, amelyek 1990. január 1-jétől módosítják majd a magyar adórendszer egyes elemeit. Az adóreform megvalósításának értékelése kezdettől fogva heves viták tárgya. A tények teljes körű elemzése és az előkészítő viták nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a szélsőséges vélemények - ha helyenként még fel-felbukkannak is - minimálisra csökkentek. A viták résztvevőinek túlnyomó többsége az adóreformot szükségesnek és elkerülhetetlennek tartja, megvalósítását sokkal inkább elkésettnek, mint elhamarkodottnak minősíti. Egyetért abban, hogy 10 évvel ezelőtt kisebb megrázkódtatások árán és nagyobb hatékonysággal lehetett volna megvalósítani, nem vitatja a rendszer alapelemeinek: a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó és a vállalkozási nyereségadónak a létjogosultságát, de szükségesnek tartja ezek korrekcióját, továbbfejlesztését, és a rendszer teljes kiépítését. E meghatározó többség véleményére alapozva állíthatjuk, hogy nem új adórendszerre, hanem a meglévő továbbfejlesztésére és teljes körűvé tételére van szükség az elkövetkezendő 2-3 esztendőben. Az értékelés alapja az eredetileg kitűzött célok és az első esztendő eredményeinek összevetése. Az adóreform nyomán csökkent a magyar gazdaság vállalkozóinak, vállalatainak és szövetkezeteinek adóterhelése, mérséklődött a jövedelem-centralizáció. Ez a tendencia talán az adódreform legfontosabb és legkarakterisztikusabb hatása. A jövedelem decentralizálás iránya jó, mértéke azonban messze meghaladja eredeti szándékait. Az 1987-es esztendő 76 százalékot meghaladó jövedelem elvonása az elmúlt évben 51,5 százalékra, tehát 25 százalékkal csökkent. A decentralizáció mértéke közel kétszer akkora, mint amennyit terveztünk. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 12:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (8. rész)
|
Így a százszázalékos termelői árindex többletjövedelmekhez juttatta az alapanyagtermelőket és az energiatermelők egy részét. Az is tagadhatatlan, hogy a fogyasztói ártámogataás leépítése és az általános forgalmi adó egyidejű bevezetése néhány területen durva áremelkedést okozott. Ilyenek voltak a gyermek- és csecsemőruházati cikkek árai. Mindent összevetve, a jövedelemcentralizáció változását és az árnövelő hatásokat is figyelembevéve, azt kell megállapítani, hogy az adóreform első esztendejének haszonélvezői a vállalatok és szövetkezetek, terheinek viselői pedig a lakosság és a költségvetés voltak. Ám az adóreform hatásain túl, ez a megállapítás 1988-as gazdaságpolitikánk egyik sarkalatos elemének kritikája is. Nevezetesen, a lakosság fogyasztásának csökkentése, terheinek növelése nagyobb mértékű volt annál, mint amennyi előnyt a vállalkozási szféra terheinek csökkentése, nettó jövedelmeinek növekedése a gazdaság számára hozott. Ez a jövőre nézve is tanulság mindannyiunk számára. Rengeteg szó esett az adóreform, mindenekelőtt a személyi jövedelemadó teljesítményeket fékező hatásáról. Tagadhatatlan, hogy a rendkívül széles körű mentességek és kedvezmények miatt erőteljes progresszió és magas marginális adókulcsok érvényesültek a személyi jövedelamadóban, ami a 88-as központi bértömeg szabályozással együtt erőteljesen fékezte a teljesítmény növeléshez nélkülözhetetlen anyagi érdekeltséget. Ez elsősorban a több jövedelemforrással és magasabb jövedelemmel rendelkező honfitársainknál volt taasztalható. A 89-es esztendőben már megszünt a durva ellentmondás, a kötött bérgazdálkodás és a progresszív jövedelemadó között, valamelyest csökkentettük az adókulcsokat és az adóprogressziót is. Nem lehet kétséges, hogy a továbbfejlesztés kulcsa a teljes körű bérliberalizálás, valamint a kedvezmények és mentességek szűkítésével együtt az adóprogaresszió, az adósávok és az adókulcsok további csökkentése. S bár tagadhatatlan a teljesítményt fékező hatás, azért itt is sok tévhit uralkodik a társadalomban. Mindössze két jelenségre térnék ki. Az egyik: minden ellenkező állítás dacára, s adóreform hatásai mellett, tavaly sem csökkent, hanem 4-8 százalékkal nőtt a kisiparosok és kiskereskedők száma Magyarországon. Ez a dinamizmus, kiegészítve új vállalkozásokkal, ebben az esztendőben tovább gyorsult. Azoknál a vállalatoknál és szövetkezeteknél, amelyeknél nemcsak a mechanikus bérbruttósítást hajtották végre, hanem megváltoztatták üzemen belüli bérgazdálkodási rendjüket is - nagyobb bruttó bért fizetve a nagyobb teljesítményekért - nem érvényesült az adózás teljesítményfékező hatása. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 12:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (9. rész)
|
Sajnos vállalataink egy része úgy akart spórolni, takarékoskodni az élőmunka költségeivel, hogy nem a felesleges munkaerőt csökkentette, hanem a bruttó bérek növelését korlátozta. Kiéleződött a személyi jövedelemadón belüli ellentmondás, a három és többgyermekes, valamint a gyermeküket egyedül nevelő kétgyermekes szülők adóalapkedvezménye és az 1-2 gyermekes családok adókedvezményének hiánya között. Az ellentmondás tagadhatatlan, a megoldás a jószándék ellenére is igazságtalan. Talán ennek is tudható be, hogy oly sok illúzió és megalapozatlan várakozás tapad a sokszor követelt családi jövedelemadó fogalmához. Hasonló egyenlőtlenség forrása a többi adóalap csökkentő kedvezmény is, mint például a lakossági közműfejlesztés költségei egy részének elszámolási lehetősége. Társadalompolitikai és árpolitikai megfontolásokból, túlságosan szélesre sikerült a nulla-adókulcsos termékek és szolgáltatások köre, emiatt viszonylag magas a 25 százalékos normatív általános forgalmi adókulcs. Az adóreform 88-as megvalósítása az állami költségvetésnek 4,4 milliárd forintjába került, amiből 2,6 milliárd forint az adóhivatalok egyszeri kiépítése és gépesítése, 1,8 milliárd forint az üzemeltetés éves többletköltsége. Becslések szerint a társadalom összköltségei 15-16 milliárd forintra tehetők. A működőképesség veszélyeztetése nélkül állandó feladatunk az adminisztráció és az ezzel együttjáró költségek csökkentése. Az 1988. évi adóbevételi tervek teljesültek, a személyi jövedelemadónál a nagyobb bér- és kamatemelések miatt túlteljesültek. 4,8 millió magyar állampolgár fizetett adót az elmúlt esztendőben. A bevételek teljesítése mellett a rendszer működőképesnek bizonyult, fennakadásokat két területen, az adóelőleg fizetések és az ÁFA visszaigénylés területén lehetett helyenként és időnként tapasztalni. Gyakran felmerül az adóreform kritikája kapcsán, hogy ez a rendszer is csupán a regisztrált jövedelmeket képes megadóztatni, a második és a harmadik gazdaságból származó jövedelmeket, az úgynevezett láthatatlan jövedelmeket nem. Kétségtelen, önmagában a magyar adórendszer sem képes arra, hogy feltárja a nem regisztrált jövedelmeket. Ez a világon egyébként sehol sem sikerült. Az is tény, hogy láthatatlan jövedelmükből 82 ezren 830 millió forint összegű jövedelmet vallottak be tavaly honfitársaink. A borravalós szakmában ez 4.000-8.000, az orvosi hálapénz területén 12.000-14.000 forint évi jövedelmet jelent. Nem kétséges, ezek az adatok a valóság karikatúrái. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 12:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (10. rész)
|
Hogy a helyzet javuljon - amit joggal vár el a közvélemény - ahhoz két területen kell lényeges haladást elérni. Az első és legfontosabb, a láthatatlan jövedelmek okainak felszámolása. A torz bérarányok fokozatos megszüntetése, a monopolhelyzetben lévő gazdálkodók versenyre késztetése, jobb piaci kínálat, a hiányjelenségek csökkentése az igazi útja a gyökerek felszámolásának. Emellett az adórendszer fokozottabb ellenőrzéssel és alaposabb adatszolgáltatással tárhatja fel az eddiginél nagyobb mértékben a láthatatlan jövedelmeket. Az adórendszer továbbfejlesztésénél alapelvnek tekintjük, hogy a korszerűsítési időszak végére 1992-ig, valamennyi magyarországi adót törvény szabályozza. Az adórendszer hosszú távon is öt elemre épüljön: a vállalkozások egységes nyereségadójára, a továbbfejlesztett személyi jövedelemadóra, a korszerűsítendő ÁFA-ra, majd 1991-től az egységes földadóra és az önkormányzatok hatáskörébe tartozó helyi adókra. Mindebből az következik, hogy fiskális, adóeszközök a jövőben ne játszanak szerepet a gazdasági konjunktúra szabályozásában, a hazai és nemzetközi árarányok eltérítésében, a tényleges piaci értékítélet és hatások korrigálásában. Számos, ma működő adónem fokozatos megszüntetésére van tehát szükség. Alapelvnek tekintjük továbbá a jövedelem-centralizáció további mérséklését, elsősorban a vállalkozási szférában, összhangban az államháztartási és költségvetési reform megvalósításával. Itt az a feladat, hogy az adócsökkentés ne rontsa a költségvetés nettó pozícióját, azaz a kiadások és a deficit egyidejű mérséklésével, valamint az egyes adónemeken belüli kedvezmények és preferenciák szűkítésével valósuljon meg. Fontos alapelvnek tekintjüjk, hogy a ma túlburjánzó, úgynevezett tevékenységi alapú kedvezményeket fokozatosan a befektetések és megtakarítások adón belüli ösztönzése váltsa fel. Az adórendszer továbbfejlesztésének egyik sarkalatos eleme az adószintek meghatározása. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 12:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (11. rész)
|
Alapelvnek tekintjük, hogy az adószintet ne a mindenkori kiadási szükségletek, hanem fordítva, az államháztartás és költségvetés által teljesíthető kiadások nagyságrendjét, a törvényekkel szabályozott egymással összehangolt, a gazdaság fejlődéséhez és teljesítményeihez igazodó adóbevételek határozzák meg. Elengedhetetlennek tartjuk a vállalkozásokat terhelő adók szintjének 10-15 százalékos csökkentését, egyszersmind, a külön adók fokozatos megszüntetését. A lakosság adóterhelésének átlagos szintjét növelni nem szabad, csökkenteni nem indokolt. Itt az adóterhelés igazságosabb elosztására, a kedvezmények szűkítésére és a mértékek egyidejű csökkentésére van szükség. Ez annyit jelent, hogy a lakossági jövedelmek 1989. évi nem egészen 11 százalékos átlagos adóterhelése ne növekedjék, de ez az adó ne az összes lakossági jövedelem egyharmadát terhelje csupán, hanem a jövedelmek szélesebb körét vonjuk be a csökkenő mértékű és progressziójú adóztatásba. Az általános forgalmi adó, valamint a fogyasztási adó és a vámok összehangolásával a végső fogyasztás adóterheit is kiegyensúlyozottabbá kell tennünk. Az általános alapelvek mellett néhány vitatott csomópontra is ki kell térni. Az első a vállalkozási nyereségadó és az osztalék viszonya. Egyetértés van abban, hogy 1990-től az állam, mint tulajdonos, az állami tulajdon hasznosítása után osztalákot szedjen. Adót az állam közhatalmi funkciójából szed a gazdálkodás valamennyi szereplőjétől. Vita abban van, hogy az osztalékfizetés az állami tulajdon milyen körére terjedjen ki. Nem lehet kétséges, hogy a társaságokban működtetett állami tulajdonrész után az osztalék bevezetése elkerülhetetlen. Ma még vita van a szakértők között, hogy a társaságon kívüli, valamennyi állami tulajdon után is célszerű-e bevezetni az osztalékfizetési kötelezettséget. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 12:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (12. rész)
|
Gazdasági céljainktól vezérelve, figyelemmel az előttünk álló tulajdonreformra is, az állami tulajdon után teljes körű osztalék megvalósítását tartom szükségesnek. Ennek módszerein dolgozunk, készülnek a részletes számítások, amelyek alapján eldönthető lesz, hogy az osztalék bevezetésével egyidejűleg a vállalkozási nyereségadó milyen mértékű csökkentésére kerülhet sor 1990-től. Fontos szempont, hogy az állami tulajdon utáni osztalék ne kizárólag a folyó költségvetés bevételeit gyarapítsa, hanem járuljon hozzá a tőkebefektetésekhez, a gazdaság korszerűsítéséhez is. Gyakran felmerül, hogy az állam az új vállalkozásokat általános, normatív adókedvezményben részesítse. A cél fontos, az érvelés hatásos, a normatív megoldás azonban vitatható. A magyar adórendszerben vannak tapasztalataink erre a megoldásra, hiszen mindössze két éve szüntettük meg az induló vállalkozások adókedvezményét. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy az adókedvezmény döntően szervezeti átalakulásokat ösztönöz és nem új vállalkozásokat kedvezményez. A pusztán adókedvezmények miatti átszervezésekre pedig semmi szüksége nincs ennek az országnak. Ugyanakkor bizonyos területeken, mindenekelőtt az ország foglalkoztatási gondokkal küzdő vidékein, új munkahelyteremtő vállalkozásoknál nemcsak szükségesnek, hanem lehetségesnek is tartom az adókedvezmény megvalósítását. A 87-es előkészítés ideje óta hallatlanul sok illúzió, tévhit és irreális elvárás tapad a családi jövedelemadó fogalmához. A személyi jövedelemadót ellenző szakértők, mindenekelőtt szociológusok, kivánatos ellentpontként a családi jövedelemadót ruházták fel minden vonzó tulajdonsággal, s azóta társadalmi szervezetek, érdekképviseletek széles köre is felzárkózott a gondolat mögé. E viták a Parlamentben is többször fellángoltak - mondta Békesi László, s bejelentette, hogy részletesen kidolgozták azokat a megoldásokat, amelyek különbözőképpen adóztatják a családok jövedelmeit. - A családi jövedelemadó a közös háztartásban élő családtagok valamennyi jövedelmét összevonja. Ez annyit jelent, hogy bekerül az adóztatandó jövedelmek közé a béreken, vállalkozói jövedelmeken és kamatokon kívül a nyugdíj éppúgy, mint a családipótlék, a gyermekgondozási segély, az ösztöndíj vagy a szociális segély. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 12:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (13. rész)
|
Miután hazánkban az az általános, hogy egy családon belül a férj és a feleség egyaránt keres, és a jövedelemszerkezetben nem jelentéktelen az előbb felsorolt pénzbeli társadalmi juttatások részaránya sem, a családok összevont jövedelme a személyi jövedelemadóhoz képest erőteljesen növeli az adóztatandó jövedelemalapot. Ezzel szemben áll, hogy az összevont jövedelmeket a közös háztartásban eltartottak létszámával - a mérhetőség kedvéért ez többnyire a kiskorú gyermekeket jelenti - el kell osztani, és így alakul ki az egy főre jutó adóztatandó jövedelem. Kinek kedvez ez a megoldás? A mellékelt számítások azt bizonyítják, hogy kedvezményezik a nagy jövedelmű családokat, azon belül is a kiugróan magas jövedelmű többgyermekes, illetve az átlagnál magasabb jövedelmű egy és kétgyermekes családokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tavalyi adatok alapján az összes magyar adózó 86 százaléka az éves 120.000 forint jövedelem alatti tartományban helyezkedett el. A rendszer jellemzője, hogy nem azonosan értékeli a családban eltartott gyermekeket. A legnagyobb mentesség az első gyermekre jut, majd a kedvezmény degresszíven csökken. Egyértelműen kedvezőtlen a családi jövedelemadó a kis jövedelmű családok, a pályakezdő fiatalok, az egyedülállók és a nyugdíj mellett jövedelemmel rendelkezők számára. Az előzetes számítások azt bizonyítják, hogy valamivel több mint 1 millió 100 ezer, gyermeket nevelő család kisebb része lényegesen jobb, nagyobb része valamivel rosszabb helyzetbe kerülne a klasszikus családi jövedelemadó megvalósítása esetén. A valódi kérdés itt nem az, hogy milyen legyen a gyermeknevelés költségeinek technikai támogatása az állam részéről. Az igazi kérdés az, hogy milyen alapon akarjuk támogatni a gyermekeket nevelő családokat. Ha azt az alapelvet követjük, hogy ez a támogatás a jövedelmekkel arányos legyen, azaz minél nagybb teljesítményt nyújt egy család, minél nagyobb jövedelemmel rendelkezik, annál nagyobb támogatást kapjon, akkor ennek legjobb megoldása kétségkívül a családi jövedelemadó. Rögtön hozzá kell tennem, hogy a nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, ilyen megoldásra csak azok a jóléti államok vállalkoztak, ahol a létminimum szintjén állampolgári jogon biztosítja az állam minden gyermek ellátását, és efelett már a teljesítményekhez, a jövedelmekhez köti a kedvezményeket. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 13:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (14. rész)
|
A másik szociálpolitikai alapelv, hogy egységesen támogassuk a gyermeket nevelő családokat, azaz minden gyermek nevelésének költségeihez azonos mértékű támogatást nyújtson az állam. Végül az sem kizárt, hogy a rászorultsági elv alapján kizárólag az alacsony jövedelmű családok gyermeknevelési költségeihez nyújtson támogatást az állam. Úgy vélem hosszú távú érdekeink, társadalmi céljaink és gazdasági lehetőségeink alapján reális lehetőségünk az egységes támogatásra van, amit egy továbbfejlesztett, reálérték megőrzést garantáló családipótlék-rendszerrel és a személyi jövedelemadóban egységes mértékű, valamennyi, gyermekre kiterjedő adókedvezménnyel lehet legjobban megvalósítani. Ebből az is következik, hogy a jelenlegi feszültséget mindenképpen fel kell oldani, azaz ha októberben a személyi jövedelamadó továbbfejlesztése mellett dönt a parlament, valamennyi gyermeket nevelő családot, gyermekenként azonos összegű, adóból levonható kedvezményben célszerű részesíteni. E kedvezménynek azokra a családokra is ki kell terjedni, ahol nincs annyi adóköteles jövedelem, hogy fedezetet nyújtson a gyermeknevelési támogatásra. E családok esetében a családi pótlékot célszerű növelni az adóban el nem számolható gyermeknevelési támogatással. E megoldás ellen két érv hozható fel. Az egyik, hogy megszünteti a három és többgyermekes családok jelenlegi relatív kedvezményét a többi gyermenevelő családdal szemben. Ez kétségtelen. Mindenesetre figyelmet érdemlő tény, hogy 1988-ban a 160.000 három és több gyermeket nevelő család közül több mint 56.000-en nem tudták igénybe venni a gyermekenként és havonként járó 1000 forintos adóalap-kedvezményt, mert nem volt akkora jövedelmük, hogy fedezetet nyújtson a kedvezményre. A gondolatmenetből minden bizonnyal kiderült, hogy a kormány a személyi jövedelemadó továbbfejlesztése mellett voksol, de teljesen nyitott más megoldás végrehajtására is a realitások talaján. Ezt az utóbbi megjegyzést azért tettem, mert vannak nagyobb kedvezményt biztosító, minden bizonnyal népszerűbb megoldások is. Ilyen például a Nagycsaládosok Egyesületének javaslata, vagy az a terv, amely az eddigi kedvezményt az egy- és kétgyermekes családokra is teljeskörűen kivánja kiterjeszteni. Mindkét megoldás - torzító hatásainak megszüntetésével együtt - legalább 40 milliárd forinttal kerül többe a jelenlegi módszernél. Erre sajnos 1990-ben még nem vállalkozhatunk. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 13:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (15. rész)
|
A személyi jövedelemadón belüli kedvezmények, mentességek, preferenciák ma széles körűek, s a lakossági jövedelmek több mint kétharmadát mentesítik az adó alól. Ez az oka annak, hogy a maradék egyharmadra jutó átlagos adóteher több mint 32 százalékos, magas a progresszió és magasak az adókulcsok. A mentességek, kedvezmények ügye az egyik legkényesebb területe az adórendszernek. Általában elvi egyetértés van a szándékkal, hogy csökkentsük a preferenciákat, valamint a progressziót és az adó mértékét. A konfliktus akkor keletkezik, amikor az első konkrét, már-már vívmányként kezelt kedvezmény szűkítése vagy megszüntetése napirendre kerül. Már most tömegével kapom a leveleket, amelyek tiltakoznak egy-egy konkrét terület kedvezményeinek tervezett szűkítése ellen, de ugyanez tapasztalható a különböző érdekképviseleti szervek, szakmai érdekcsoportok és lobbik részéről is. E téma kapcsán három elemről kell említést tennem. Az egyik az adómentes jövedelemhatár kérdése. Ez ma 55.000 forint, az alkalmazottaknál 12.000 forinttal kiegészítve. Ez az adómentesség a jövedelem nagyságától függetlenül mindenkire vonatkozik, így 4 millió 800 ezer ember veheti igénybe. Ez az egyetlen tétel több mint 320 milliárdnyi jövedelmet von ki az adóztatás alól. A problémát nem az okozza, hogy az alacsony jövedelmű honfitársainknak nem kell adót fizetni, ez rendjén van. A gond az, hogy minél nagyobb valakinek a jövedelme, ezzel a mentességgel annál nagyobb kedvezményt élvez. Ezért több oldalról, így a Parlament reform bizottságában is felmerült, hogy az adómentes jövedelem csak az alacsony jövedelműek preferenciája legyen. Ennek technikai megoldása nem lehetetlen, de meglehetősen bonyolult, adminisztráció-igényes. Lényegében egy degresszív adóvisszatérítést feltételez bizonyos jövedelemhatárig, amin túl már megszűnik az adómentesség. Felmerült az adómentes jövedelemsáv teljes megszüntetése is, ez azonban egy újabb bérbruttósítással járna együtt, nem beszélve a növekvő adminisztráciáról. Végül az is szóba került, hogy maradjon a jelenlegi jövedelemmentes küszöb, hiszen az infláció fokozatosan ugyis elértékteleníti ezt a preferenciát. Ez is valós érvelés, egyetlen hibája, hogy ebben az esetben nincs mód az adómértékek jelentős és rövid távú csökkentésére. A második téma az úgynevezett költségátalányok elszámolása a személyi jövedelemadón belül, amely elsősorban a különböző szellemi és művészi tevékenységet folytatók számára lehetséges. Ez a költségátalány, amely az összjövedelem 65-től 40 százalékig terjed - valójában független a ténylegesen felmerülő költségektől. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 13:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (16. rész)
|
Klasszikus bérpreferencia, amit a kétségkívül torz bérarányok, a rosszul fizetett szellemi munka korrigálására vállalt az adórendszer. Az adótól idegen megoldásról van tehát szó. Tisztességesebbnek és reálisabbnak tartanánk, ha törvényi szabályozással megteremtenénk a tételes költségelszámolás lehetőségét ebben a körben is és radikálisan csökkentenénk az úgynevezett átalányszerű költség-levonás lehetőségét. Erre egyébként is objektív lehetőséget ad az, hogy a vállalkozói szférában sor kerül a bérek teljes liberalizálására, tehát mód lesz a szellemi teljesítmény piaci értékének megfizetésére. A költségvetési szervek körében pedig az adónövekedéssel fedezni lehet és célszerű a honoráriumok további növelését, hogy itt is a bérek fejezzék ki a teljesítmény valódi értékét. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy e bérpreferencia-jellegű költségelszámolás teljes megszüntetése nem reális célkitűzés, de mérséklését minden szempontból elkerülhetetlennek tartom. Végül a harmadik témakör, a mezőgazdasági kistermelés adóztatása. A lényeg az, hogy a jelenlegi rendszerben a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelmek után - ami egyes becslések szerint 60-80 milliárd forint között mozog - nem egészen 100 millió forint adóhoz jutott az államháztartás. Szeretnék egy félreértést eloszlatni. Koncepciónk nem a mezőgazdasági kistermelés keményebb adóztatására, az érdekeltség csökkentésére, netán e tevékenység szűkítésére gondol. Maximális ambíciója az, hogy a mezőgazdasági vállalkozók, a hivatásszerű földművelők, vagy ha úgy tetszik a már működő jelentős farmergazdaságok jövedelmei se legyenek mentesek a közteherviselés alól. Meggyőződésem, hogy ez az agrárgazdaság, az agrárpolitika, a kistermelők és a mezőgazdasági nagyüzemek érdeke is. Mindössze tehát reálisabb terhelést, követhetőbb jövedelemfelmérést szeretnénk elérni, anélkül, hogy a mezőgazdasági kistermelők túlnyomó többségét a változtatás érintené. A helyi adóztatás szerves része a tanácsok, mint önkormányzatok új gazdálkodási rendjének, anyagi alapjai növelésének, jogosítványaik gyarapításának. Ehhez a körhöz vagyoni tipusú adók, kommunális jellegű adók és a helyi forgalomhoz kötődő konjunkturális adók tartozhatnak. Megvalósításuk nem a lakosság összes adóterheit növeli, hanem a meglévő helyi adók átalakításával, később a központi adók megosztásával és tanácsi körbe utalásával oldható meg. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 13:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (17. rész)
|
Így a jelenlegi házadó, építményadó, telekadó kerülhet ebbe a körbe. Szóba jöhet még a települések fejlesztését segítő és a vállalkozói szférát, vállalatokat vagy szövetkezeteket érintő kommunális adó, illetve a konjunkturális idegenforgalmi, nagyvárosi vagy speciális jövedelmekből részesedő helyi forgalmi vagy fogyasztási adó. A helyi adók felső határát törvénynek kell megállapítania, azokról az önkormányzatok testületeinek kell döntenie. Leghamarább 1991-től kerülhetnek bevezetésre. A jövő évben az államháztartási reformmal és a jövő évi költségvetéssel összhangban, nagyrészt attól függően tervezzük a 4 százalékos pótadó, az egyszeri járadékelvonás, valamint a bérnövekedést terhelő nyereségadó megszüntetését. Ha a költségvetés pozíciója és a gazdasági folyamatok megengedik, szeretnénk a beruházásokat terhelő általános forgalmi adót is felszámolni. Előkészítjük az állami tulajdon utáni osztalék bevezetését, és ezzel együtt a vállalkozási nyereségadó mértékének csökkentését. Tervezzük a személyi jövedelemadó átalakítását, aminek a lényege: csökkenő adókulcsok és progresszió, 4-5 adósáv, a preferenciák szűkítése, a költségelszámolás korszerűsítése, a gyermeknevelési adókedvezmények kiterjesztése és a befektetések ösztönzése. Az ÁFA területén korrekciókat és egyszerűsítéseket tervezünk, mindenekelőtt a lakásépítéssel kapcsolatos elszámolások területén. A konkrét törvényjavaslatokat a Minisztertanács októberben tervezi a Parlament elé terjeszteni - mondta végezetűl a miniszerr, kérve a koncepció megvitatását. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 13:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (18. rész)
|
Fekete János, (Békés m., 11. vk.) a reform bizottság elnöke azt ------------- emelte ki, hogy a koncepció előkészítésében jó együttműködés alakult ki a pénzügyi kormányzat, a bizottsági tagok és más szakemberek között, s így sikerült közelíteni az egyeztetések kezdetén még kirívóan nagy nézetkülönbségeket. A továbbiakban arról szólt, hogy az adórendszer korszerűsítésénél hasznosítani kell a bevezetés során szerzett tapasztalatokat. A várt előnyök ugyanis nem mindenben érvényesültek, részben, mert a gazdasági környezet sem alakult megfelelően. Ugyanakkor annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdaságirányítás hiányosságai nem írhatók az adórendszer számlájára. Szerinte is határozott korrekcióra van szükség, mert az adórendszer gyengeségei főleg a gyors bevezetésből származnak. Az utólagos kapkodásért azonban az a kormány felelős, amely egy évtizeden át elodázta az adórendszer bevezetését - mondotta. Ennek ellenére dicséretes az adózó állampolgárok érettsége és az adóbevallásnál tanúsított korrektsége. A bizottsági elnök szerint az adórendszer reformja három fő kérdéscsoport megoldására irányul. Mivel az adókulcsok túlzottak, azokat mérsékelni szükséges. Ezzel egyidejűleg a túlzott támogatást, a kivételezések körét átvizsgálás után szűkíteni kell. Végül: olyan megoldásokat szükséges kialakítani, amelyek nem rontják a költségvetés helyzetét. Az adóreform során minden eddig jelentkezett problémát meg kell oldani, ezt nem lehet tovább elodázni. Amíg nem valósul meg az országban egy átfogó szociálpolitikai reform, fontos, hogy az adózásban biztosítsák a többgyermekesek és a családok részére a kedvezményeket, de a megoldásokban egyelőre megoszlott a bizottsági tagok véleménye. Vizsgálják az egy háztartásban keresők jövedelemösszevonási lehetőségét, illetve az arra alapozott egyéni adózást, kevesebb adókulcs alkalmazását. Számításokat kell végezni arra vonatkozóan is, hogy milyen adókulcsok mellett élénkülhet a gazdaság, ami végső soron hatással lehet az adóbevételekre. Az ÁFA-val kapcsolatos adókulcsokról azt mondta, hogy a nulla-kulcs megszüntetése indokolt, de egy-két területen, például az alapvető élelmiszereknél nem célszerű ez az intézkedés, mert növeli az inflációt. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 13:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (19. rész)
|
Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.), a Budapesti Elektromos ------------- Művek vezérigazgatója az adóreform hatásait elemezve rámutatott: az általános forgalmi adó a termelői és a fogyasztói árszínvonal emelkedését idézte elő, s egyik tényezője volt a meglódult inflációnak is. Ezzel egyidejűleg a személyi jövedelemadó az élőmunka-költségek emelkedését eredményezte, s voltaképpen ez is az árszínvonal emelkedéséhez vezetett. Összegezve tehát: az adóreform új és előre nem látott árrendszert teremtett. Mindennek okát abban látta a képviselő, hogy a pénzügyi kormányzat csupán a gazdasági rendszer egyetlen elemére, az adórendszerre összpontosított, s nem volt tekintettel az azzal összefüggő többi elemre. Történt mindez annak ellenére, hogy a világbanki szakértői csoport és a hazai szakértők egyaránt nyomatékosan felhívták a figyelmet a kedvezőtlen hatásokra. Börcsök Dezső vitába szállt azzal a megállapítással, miszerint az adóreform megvalósítása az ellentmondások és hiányosságok ellenére alapjaiban sikeres volt. Tapasztalatai szerint ugyanis ez csupán a technikai megvalósításra érvényes, erre is csak azzal a megszorítással, hogy mind az általános forgalmi adó, mind a személyi jövedelemadó esetében a nemzetközi adózási szisztéma hazai adaptálása történt meg. A képviselő az adórendszer továbbfejlesztésével kapcsolatban kívánatosnak tartotta: az Országgyűlés őszi ülésszakára az adóreform működési tapasztalatairól szóló tájékoztatóval együtt készüljön az alternatívákra vonatkozó, részletes hatásvizsgálatot tartalmazó előterjesztés is. Ezzel együtt fontosnak tartotta, hogy a Pénzügyminisztérium készítsen az egész gazdaságra kitekintő, komplex hatáselemzést. Szükségesnek vélte továbbá egy korrekt költségelszámolási rendszer kidolgozását, és ennek 1990-ben történő bevezetését. Ugyanakkor szorgalmazta az adózók adminisztrációs terheinek csökkentését is. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 15:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (20. rész)
|
Tóth Ilona (Veszprém m., 13. vk.), a Szakszervezetek Veszprém ---------- Megyei Tanácsának vezető titkára ismertette a szociális és egészségügyi bizottság javaslatát: az adórendszer korszerűsítésével kapcsolatos végső döntések az államháztartási reformkoncepcióval, ezen belül a bér-, ár- és szociálpolitikai intézkedésekkel összhangban szülessenek meg. A határozati javaslatban foglaltakra vonatkozó fenntartásokat fogalmazott meg. A képviselő hangsúlyozta, hogy a bizottság tagjai is szükségesnek vélték az adó mérséklésével, a mentességek és kedvezmények csökkentésével kapcsolatos javaslatok további részleteinek megismerését. A bizottság tagjai fontosnak tartották azt is, hogy az adórendszer egy igazságosabb közteherviselés irányába fejlődjön, s alkalmazása az állampolgárok számára is egyszerűbbé váljék. A legvitatottabbnak az eltartottakra, a gyermekek nevelésének költségéhez való társadalmi hozzájárulásra vonatkozó javaslatot tartották. A képviselő javasolta, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet - az adórendszertől függetlenül - a családi pótlék rendszerének továbbfejlesztésére is. Célszerű lenne ugyanis, hogy állampolgári jogként járjon a családi pótlék. Befejezésül felhívta az Országgyűlés figyelmét, hogy az általános forgalmi adó-kulcs változtatásával kapcsolatos javaslat - a bizottság tagjai szerint - rövid távon nem támogatható. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 15:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (21. rész)
|
Cselőtei László (Pest m., 2. vk.), a Göldőllői --------------- Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára utalt a miniszteri előterjesztés azon kitételére, hogy többletbevételek hiányában érdemi adócsökkentésre csak a költségvetési kiadások és az adópreferenciák mérséklése esetén van reális lehetőség. Bár e jövedelemújraelosztó szándék részletesebb kimunkálását az őszi ülésszakra ígéri a pénzügyi kormányzat, Cselőtei László előre felhívta a figyelmet annak veszélyére, ha esetleg a mezőgazdasági kistermelőktől vonnák meg az eddigi kedvezményeket. Adatokkal bizonyította, hogy a kistermelés - egy-másfélmillió család önfogyasztásán túl - arányainál lényegesen nagyobb szerepet játszik a belső élelmiszerellátásban és az exportban. Korábbi példák bizonyítják, hogy e termelőtevékenységet rendkívül érzékenyen érinti és nagymértékben korlátozza minden megszorító intézkedés. A kistermelők közvetlen és tételes megadóztatásának negatív gazdasági következményei mellett egy jelentős réteg társadalmi közérzetét is rontaná egy ilyen intézkedés. További ellenérvéként hozta fel a képviselő a növekvő adminisztratív terheket és ennek költségeit. Az adóapparátus jelenlegi - 16-19 milliárd forintra becsült - kiadásai akár csak félmillió új közvetlen adózó esetén nagyobb mértékben növekednének, mint az ebből származó bevétel - mondotta. Az adórendszer módosításán dolgozó szakemberek figyelmébe ajánlotta Cselőtei László, hogy a kistermelők az általuk felhasznált termékek árában mintegy 2,5 milliárd forint forgalmi adót fizetnek. Jövedelmük közvetlen megadóztatása esetén ezt teljes joggal visszaigényelhetnék, befizetéseik összege viszont nem haladná meg az 1,5 milliárd forintot. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 15:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (22. rész)
|
Balogh László (Békés m., 14. vk.), a békési Egyetértés TSZ ------------- elnöke utalt arra a korábbi vitákban megfogalmazott aggályára, hogy ha a személyi jövedelemadót és az általános forgalmi adót nem megfelelően vezetik be, illetve alkalmazzák, akkor az gátjává válik a fejlődésnek. Ez most a gyakorlatban érezteti hatását. A vállalatoknál, a termelőszövetkezeteknél stagnál a fejlesztés, a beruházás, s az adórendszernek teljesítményvisszafogó hatása van. A fennálló feszültségeket nem enyhítette az adórendszer módosítása sem. Balogh László kifogásolta, hogy az előterjesztés több helyütt ellentmondásokat tartalmaz, s számos vonatkozásában nem kellően kidolgozott. Úgy vélte, semmiképpen sem engedhető meg, hogy a gyorsaság és a sietség a lakosság életszínvonalának további csökkenésével járjon. Az előterjesztés néhány belső ellentmondását elemezve rámutatott: fennáll a veszélye annak, hogy a gazdasági helyzet kényszere alapján túlterhelik a lakosságot, illetve konzerválják a vidéki térségek elmaradottságát, ami további társadalmi feszültségek forrása lesz. Ennek kapcsán javasolta: adót csak a törvényben meghatározott módon kelljen fizetni. A képviselő kifogásolta azt a parlamenti gyakorlatot is, miszerint a törvényhozók úgy hozzák meg a rendkívül fontos életszínvonal-politikai döntéseket, hogy nincs rátekintésük az egészre. Megítélése szerint alapos, időtálló döntés csak akkor születhet, ha egy csomagban, egyidőben kerülne az Országgyűlés elé a bérrendszer, az árrendszer, az adórendszer és a társadalombiztosítási rendszer reformja. Az adórendszer vázolt alternatívái közül a jelenlegi személyi jövedelemadóztatás további alkalmazását javasolta Balogh László, egyben egyetértett az adósságok további szűkítésével. Elvetette viszont a kistermelők és a háztáji gazdaságok adózási feltételeinek szigorítását. Mivel az előterjesztést számos vonatkozásában erősen vitathatónak ítélte, pártolta azt a javaslatot, hogy a tervezetet több olvasatban tárgyalja az Országgyűlés. Egyetértett azzal is, hogy a Pénzügyminisztérium vezetői az októberi ülésszakra készítsenek személyijövedelemadó- és forgalmiadó-tervezetet az 1990-es költségvetéshez. Ehhez már most előzetesen azt javasolta, hogy jövőre 70 ezer forintig senki se fizessen személyi jövedelemadót. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 15:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (23. rész)
|
Nagy Sándor (országos lista), a SZOT főtitkára vegyes ----------- érzelmeinek adott hangot a kormány által benyújtott előterjesztéssel kapcsolatban. Elismerésre méltónak tartotta, hogy a koncepció őszintén szól a bevezetett új adónemek működéséről, az ellentmondásokról és a feszültségekről, s előnye az is, hogy nem kevés ponton előremutató megfogalmazásokat tartalmaz. Ugyanakkor a vázolt elképzelés nem képes feloldani azokat a feszültségeket és problémákat, amelyekkel nap mint nap találkozunk - mondotta, majd emlékeztetett arra: annak idején a szakszervezetek javasolták, hogy legalább egy évvel halasszák el a személyi jövedelemadó bevezetését. A szakszervezeti érveket a kormányzat nem fogadta el, s nem mérlegelte kellőképpen azt sem, amit azóta a tapasztalatok már igazoltak. Így például azt, hogy nem lehet személyi jövedelemadó-rendszert alkotni bérreform és szociális reform nélkül, nem lehet figyelmen kívül hagyni az eltartottak számának alakulását, vigyázni kell a teljesítményvisszatartó hatásokra, s meg kell oldani néhány - a hátrányos munkakörülményekkel összefüggő - pótlék, illetve jövedelem külön kezelését. A szakszervezetek a most beterjesztett javaslatokhoz is hozzáfűzték véleményüket, ám - amint azt sajnálattal állapította meg Nagy Sándor - érveiket többnyire nem vagy csak részben mérlegelte a kormányzat, s így azok nem is tükröződnek az előterjesztésben. A legalapvetőbb probléma: úgy tárgyalnak egy államháztartási reformról, egy adórendszeri koncepcióról, hogy egyik sem illeszthető be a gazdaságpolitika egészébe. Ez könnyen oda vezethet - figyelmeztetett a SZOT főtitkára -, hogy a kormány szándéka ellenére sajátos szalámi-politika alakul ki. A tartalmi kérdésekről szólva kifogásolta, hogy a javaslatok nem igazán oldják meg az eltartottak, a gyermeknevelés költségeinek megfelelő adórendszeri kezelését. (Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a családi jövedelemadónak az előterjesztésben kimutatott hátrányai csak az adott adórendszerben érvényesek.) A tervezet nem ad kielégítő megoldást arra - folytatta -, hogy az adórendszer következetesen érvényesítse az igazságos közteherviselés szempontjait. Nem foglalkozik azzal a régi szakszervezeti követeléssel sem, hogy az átlagostól eltérő, nehéz fizikai munka díjazását megkülönböztetetten kezeljék az adórendszerben. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 16:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (24. rész)
|
Amennyiben nem születik megnyugtató megoldás, elképzelhető, hogy az érintett dolgozók más módszerekkel kényszerítik ki a rendezést, s ebben - tette hozzá a SZOT főtitkára - számíthatnak a szakszervezetek támogatására. Nagy Sándor kifogásolta a szakszervezeti tagdíjak adómentességének megszüntetésére vonatkozó elképzeléseket. Mint mondotta, a magyar szakszervezeti mozgalomban sajátos módon a tagdíjbevételeknek mintegy fele az alapszervezeteknél marad. Az évi 3 milliárd forintnyi bevételből több mint egymilliárd forintot szociális segélyezésre, támogatásra fordítanak. Ezt az összeget akarják megadóztatni, vagy lehetetlen helyzetbe akarják hozni a szakszervezeteket? - tette fel a kérdést. Végül, nem szorosan a napirendi ponthoz kapcsolódva, Nagy Sándor a politikai egyeztető tárgyalásokról ejtett néhány szót. Sajnálattal tapasztalta: a kerekasztal-tárgyaláson nem vették figyelembe az úgynevezett harmadik oldalnak azt a kérését, hogy az államháztartási reform - miután jó néhány kérdésben még konszenzusra kell jutni - ne kerüljön most napirendre. Ennek ellenére ezt a témát az Országgyűlés megtárgyalta. A szakszervezetek szeretnék, ha minden, a munkavállalókat érintő kérdés tárgyalásánál mérlegelnék a véleményüket. Ha ez a kerekasztal-tárgyalásoknál nem valósulhat meg, akkor valószínűleg arra az elhatározásra jutnak: díszletként nem működnek közre egy politikai, hatalmi színjátékban, amely elsősorban csak a struktúrák átalakítására irányul, s kevés választ ad arra, hogy ez az ország miből él és a dolgozók hogyan élnek. Avar István (Budapest, 17. vk.) színművész, a Madách Színház ----------- tagja leszögezte a költségmegtérítés nem sorolható a kedvezmények közé. A továbbiakban pozitívumként értékelte a munkaviszonyon kívüli jövedelmek esetében a költségmegtérítés tételes elszámolásának lehetőségét. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy ennek mostani bevezetése - elsősorban a működési feltételek hiánya miatt - még korai lenne. Ezzel kapcsolatosan azt javasolta, hogy a költségmegtérítés tételes elszámolási módjának bevezetése előtt a pénzügyi kormányzat konzultáljon, egyeztessen a különböző szakmák érdekvédelmi szervezeteivel. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 16:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (25. rész)
|
Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), a keceli Szőlőfürt ------------- Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, miszerint a vállalkozások átlag-adóalapja jóval kisebb, mint a bérből és fizetésből élőké, és ez egyértelműen a célokkal ellenkező irányba hat. Azt is megdöbbentőnek tartotta, hogy a 4.7 millió adózó állampolgár több mint fele évi 90 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezik, ami bizonyítja: ilyen bérgazdálkodás mellett nehezen lehet várni a gazdaság élénkítését. Az adó progresszivitása pedig nemcsak a magas jövedelműeket riasztja el a befektetéstől, hanem a középrétegek tagjait is. A vállalkozási adóval kapcsolatban kifejtette; a pénzügyi kormányzat arra hivatkozik, hogy a nyereségcentralizáció csökkent az adó mérséklődésével. Figyelembe kell azonban venni, hogy a bértömegre vonatkozóan különféle más elvonások érvényesek, s így végeredményben az adóelvonás nem csökkent. A felszólaló külön is felhívta a képviselők figyelmét arra a kistermeléssel kapcsolatos helytelen véleményre, amely egy kalap alá veszi az árbevételt és a jövedelmet. Holott ez utóbbi legfeljebb töredéke az előzőnek. Ezt a zavart jó volna mielőbb tisztázni, különösen most, az adóviták során. Végül arról szólt, hogy az adózás nem tekinthető szabályzórendszeri elemnek, de mindenképpen összefüggésben van a gazdasági reform-csomagterv részeivel, az ár-, a bérrendszer, a költségvetés reformjával, a lakáskoncepcióval, és csak együttes, összehangolt megvalósításuk teremthet megnyugtató környezetet a gazdaság számára. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 16:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (26. rész)
|
Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai --------------- Napköziotthonos óvoda óvonője bevezetőben arra hívta fel a figyelmet, hogy el kell szakadni a pénzek újraelosztásának szisztémájától, és a létbiztonságot szükséges előtérbe helyezni - mondotta. Rámutatott: mint ismeretes a lakosságtól származó adóbevételek, illetve társadalombiztosítási bevételek jelentősen meghaladták a tervezett mértéket. Ezekből az összegekből vajon mennyi áramlott vissza a családokhoz? - tette fel a kérdést. A továbbiakban kifejtette: az adórendszernek nem feladata, hogy szociálpolitikai kérdéseket is megoldjon, ám a mai gazdasági viszonyok között ez csak részigazság. Tekintetbe kell ugyanis venni, hogy a lakosság átlagjövevedelme alig haladja meg az adómentes jövedelem szintjét, s a társadalombiztosítási többletbevételek nem megfelelő mértékben áramlanak vissza a befizetőkhöz. A többletbevételeket oda kell visszajuttatni, ahol keletkeztek, s nem különböző pénzügyi manipulációkra fordítani - vélekedett Kovács Lászlóné. A jövedelemadó-rendszernek - legyen abban akár személyi-, akár családi jövedelemadó - figyelemmel kell lennie a család létszámára. Nem szabadna adózniuk azoknak a jövedelmeknek, amelyek a család létfenntartásához szükségesek - mondotta. A koncepcióban szereplő évi négyezer forintos adócsökkentést nem tartotta elfogadhatónak, mondván: ha ezt a következő évben, az elszámoláskor kapja meg a család, akkor az összeg értéke 30-40 százalékkal is csökkenhet. Elengedhetetlennek tartotta, hogy az adórendszer igazodjon az inflációs rátához,s legalább értékmegőrző szerepet töltsön be. Az ÁFA, a földadó és a helyi adózás tervezett változtatásával sem értett egyet a képviselő, s javasolta: ne hozzon most határozatot az Országgyűlés, hanem tekintse első olvasatnak a koncepciót. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 17:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (27. rész)
|
Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.), a Mecseki Szénbányák ---------- nyugalmazott vezérigazgatója az adórendszer túlhangsúlyozott versenysemlegességét kritizálta. Rámutatott arra, hogy súlyos egyenlőtlenségekhez és társadalmi károkhoz vezet, ha az egyenlőség jegyében figyelmen kívül hagyják a jövedelem megszerzésének sajátosságait és különbségeit. Ahol a szakképzettség és a szakmai elkötelezettség kedvezőtlen munkakörülményekkel, több műszakos vagy folyamatos munkarenddel párosul - mint például az egészségügyben -, az intézményi működést gátló, kritikus szintre zsugorodott a munkaerőállomány. Hasonló problémák sújtják az ország energiaellátásában alapvető fontosságú bányászatot is. A komlói képviselő emlékeztetett a múlt év augusztusi Pécs-bányaüzemi sztrájkra, amely közvetlen összefüggésbe hozható a személyi jövedelemadó említett negatívumaival. A mecseki bányászok hűségjutalmuk, föld alatti pótlékuk és a bányamentő tevékenység díjazásának sávos megadóztatása ellen tiltakoztak. Követelésüket, hogy e külön díjak után lineáris adót állapítsanak meg, a kormány illetékesei csak részben teljesítették. Mérei Emil felidézte a kormány akkori indoklását, miszerint a hűségjutalom és a föld alatti pótlék adóztatásának módosítása a Parlament hatáskörébe tartozik, s arra az adórendszer egyéves tapasztalatainak értékelése során térnek vissza. Most mégis meglepetéssel tapasztalta, hogy a pénzügyminiszter előterjesztéséből ez a témakör kimaradt, ezért a bányászok jogos igényeinek előterjesztését a képviselő közvetlenül kérte az Országgyűléstől. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 17:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (28. rész)
|
Fodor László (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. vk.), a Népszava ------------ főszerkesztője szerint a személyi jövedelemadó legfőbb problémája, a teljesítményt visszatartó hatás. Így az adóreform nem segítette a gazdasági kibontakozást, sőt a túladózással a restriktív gazdaságpolitika - s talán nem túlzás - a sarcolás eszközévé vált. A termelés stagnálásának minden bizonnyal az az egyik oka, hogy az adóreform gyengítette a dolgozók érdekeltségét a teljesítmények növelésében. A többletkereset rendkívül magas adókulcs alá esik, így az emberek nagy része úgy érzi, hogy a kézhez kapott pénzért nem érdemes többet dolgozni. A képviselő szerint ezért célszerű lenne mérsékelni az adókulcsokat. A továbbiakban elmondta: a mai személyi jövedelemadó legsúlyosabb hibái közé tartozik, hogy nem veszi figyelembe a gyermeknevelés költségeit. Amit pedig mégis figyelembe vesz, azt sem a méltányosság alapján. A jelenlegi rendszerben csak a három- vagy többgyermekes családok, valamint a kétgyermekes egyedülállók részesülnek kedvezményben. Ezt a kedvezményt azonban ténylegesen csak azok vehetik igénybe, akiknek van miből csökkenteniük adóalapjukat. Fodor László azzal a megoldással ért egyet, hogy a személyi jövedelemadóba építsenek be olyan szabályozókat, amelyek az eddigieknél igazságosabban, a rászorultság érvényesítésével veszik figyelembe a gyermeknevelés költségeit. Hangsúlyozta: olyan megoldást támogat, amely szerint az adórendszerben az egy gyermek is gyermeknek számít, vagyis minden gyermek után normatív kedvezményt kell beépíteni. Mégpedig olyat, amellyel az eddigiekkel ellentétben nem az adóalapot, hanem az adót kell csökkenteni. Egyúttal javasolta a negatív adó bevezetését, hogy a kedvezményt azok is igénybe vehessék, akiknek nincs adófizetési kötelezettségük. A kompenzációt pedig akár a családi pótlék kiegészítése címén lehetne folyósítani, a költségvetés terhére. A negatív adó bevezetését más adócsökkentő tételek (például közműfejlesztés) esetében is megfontolásra érdemesnek ajánlotta a képviselő. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 17:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (29. rész)
|
Kovács Istvánné (Budapest, 64. vk.), a CsM Vasmű üzemi --------------- programozója arra mutatott rá, hogy teljesítményösztönzés helyett a személyi jövedelemadó annak visszatartását váltotta ki. Ez az adórendszer súlyos belső ellentmondása, mivel az országnak és minden állampolgárnak elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy az elosztható javak a korábbinál erőteljesebben gyarapodjanak. Ezért fontosnak ítélte, hogy folyamatosan elemezzék az adó és a teljesítmény összefüggését, és időben döntsenek a szükséges változtatásokról, ha közöttük ellentétek feszülnek. Ennek kapcsán Kovács Istvánné megnyugtatónak nevezte a kormánynak azt a törekvését, hogy a bérek fejezzék ki a teljesítmények értékét. A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a mai, túlzott mértékű és progresszivitású adó hosszú távon a társadalmi mobilitás csökkenéséhez, a tudás, a szellemi és a kvalifikált munka további elértéktelenedéséhez, a család létének és társadalmi szerepének válságához vezet. Ezért a maga részéről a törvénynek csak olyan módosítását támogatta, amely számol ezekkel a hatásokkal, és fokozatosan feloldja az anyagi és a társadalmi értékek közötti, ma még jelentős ellentmondásokat. A képviselő egyetértett az adókulcsok mérséklésével, a jövedelemsávok csökkentésével. Hangoztatta: a módosításnak - az egyenlő teherviselés mellett -, mindenekelőtt a teljesítmény növekedését kell szolgálnia. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 17:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (30. rész)
|
Tóth István (Bács-Kiskun m., 10. vk.) a Kiskunmajsa és Környéke ----------- Vízgazdálkodási Társulat igazgatója előrebocsátotta: megítélése szerint az Országgyűlés ma már nem fogadná el ilyen formájában az adótörvényt. Mintegy indoklásul hozzátette: az akkori döntést nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy két nappal korábban fogadták el a képviselők a kormány munkaprogramját, s az adótörvényt ennek szerves részeként, a kivezető út egyik alappilléreként fogták fel. A képviselő - összefoglalva a választókörzetében szerzett tapasztalatokat - kijelentette: Bács-Kiskun megye lakossága körében általános nézet, hogy rossz és elhibázott a jelenlegi adóztatási rendszer. Ugyancsak e tapasztalatok nyomán bírálta Tóth István a láthatatlan jövedelmek adóztatásának megoldatlanságát. Mint mondotta: sokan szembeszökően magas jövedelmek után sem fizetnek adót, s így lehetséges az, hogy például Bács-Kiskun megyében a becsült láthatatlan jövedelmek mindössze egy-két százaléka jelent meg az elmúlt esztendő adóbevallásaiban. Ezért is szorgalmazta egy olyan szisztéma kidolgozását, amelynek segítségével a láthatatlan jövedelmek is megfelelően adóztathatók. Az adórendszer negatívumainak taglalása után meglepően hangzott Tóth István azon kijelentése, miszerint az adórendszer számos hibája és fogyatékossága ellenére is működőképes. Hozzáfűzte: ezt a működőképességet azonban csak akkor őrzi meg, ha úgymond állandóan karbantartják. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 17:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (31. rész)
|
Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari ----------- Kutató intézetének főigazgatója szintén az adórendszer teljesítményvisszatartó hatását kifogsolta, mert - mint mondta - a jelenlegi adókulcsok mindenkitől elvonják a termékszerkezet-váltásra szánt fejlesztési összegeket. Az adórendszer megváltoztatásának koncepciójához újabb vizsgálatokat sürgetett, majd javasolta egy gazdasági minisztérium mielőbbi felállítását. Ezután arról szólt, hogy az adórendszer semmiképpen ne tartalmazzon szociálpolitikai elemeket, a kisjövedelműek a szociálpolitikától kapjanak pótlékokat, az adópreferenciák pedig vonatkozhassanak a magas jövedelmű nagycsaládosokra is, mert csak ez lehet ösztönző erejű. Meg kell tanulni a hasznos célok preferálását - mondotta. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 17:22
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (32. rész)
|
Krémerné Michelisz Teréz (Baranya m., 10. vk.), a himesházi ------------------------ Petőfi TSZ elnökhelyettese annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a jelenlegi adórendszer életképes, de számos hiányossága miatt továbbfejlesztésre szorul. A nyereség tartalmának alakulását példával szemléltetve elmondotta: Baranya mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek 1987-ben elért mintegy 1.2 milliárd forintos nyeresége 1988-ban 500 millió forint körül alakult. Becslések szerint ennek is megközelítőleg a fele abból származott, hogy megváltozott a saját termelésű készletek év végi értékelésének rendje. Kifejtette: amennyiben a vállalatoknál maradó jövedelemhányad elégséges a célok megvalósításához, nem okoz gondot a 40 vagy 50 százalékos adókulcs. A képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy egyetért a verseny- és szektorsemlegességgel, de csak abban az esetben, ha képes figyelembe venni egy-egy ágazat sajátos helyzetét. Éppen ezért feltétlenül indokoltnak tartotta végiggondolni a mezőgazdaságban egy, a jelenleginél lényegesen ésszerűbb tartalékképzés lehetőségét. A felszólaló a személyi jövedelemadó megtartása mellett voksolt. Egyetértett azzal, hogy egyelőre még négy-öt kulcsot alkalmazzanak, de ha lehet, széles sávokban, legalább 100 ezer forintonkénti váltással. Így az adórendszer teljesítménycsökkentő hatása mérséklődne, s az adózó számára a kereset kiszámíthatóbbá válna. Helyeselte azt a javaslatot, hogy az eltartotti kedvezmény valamennyi gyermekre terjedjen ki. Egyetértett azzal is, hogy szűküljön mind a kedvezmények, mind a normatív költségelszámolás köre. Fontosnak vélte ugyanakkor, hogy a beruházások általános forgalmi adója már a jövő évtől teljes mértékben visszaigényelhető legyen. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 17:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (33. rész)
|
Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a csepregi Győzelem TSZ elnöke -------------- az adórendszer működőképességét kész csodának nevezte. Mindmáig hiányoznak ugyanis az ehhez szükséges alapfeltételek. Az 1987. évi őszi ülésszakon a képviselők azon ígéret birtokában adták szavazatukat az adótörvényre, hogy azt rövid időn belül követni fogja az ár-, a bér- és a szociálpolitikai reform is. Mivel ezek hiányában nincs reális gazdasági értékrend, a bérek nem fejezik ki a munkaerő újratermelésének valós költségeit, s nem tisztázott, hogy ki és milyen mértékben szorul szociális védelemre, maga az adórendszer nélkülözi szilárd alapjait. Működése nagyrészt az állampolgári fegyelemnek és áldozatvállalásnak köszönhető. Az ország nehéz gazdasági helyzetét mégsem szabad kizárólag az adórendszer rovására írni - mondta Mayer Bertalan. Ahol kimutatható ilyen összefüggés, nem szabad késlekedni a módosításokkal. A bérpótlékok és a túlmunkával szerzett jövedelmek enyhébb adóztatására irányuló törekvések Mayer Bertalan szerint tovább rontanák a főmunkaidő becsületét. Ez a megoldás a teljesítmények növelése helyett különjövedelmek hajszolására orientálná az embereket. A személyi és a családi jövedelemadó körüli vitában a képviselő az adó és a szociálpolitika határozott szétválasztása mellett foglalt állást. Mint mondta: az elvonások és juttatások összekeverése igazságtalanságokhoz vezet. Példát nyújt erre a jelenlegi adórendszer is, amely a három vagy több gyermek után járó kedvezménnyel a magas jövedelműeket részesíti előnyben. Ezért javasolta, hogy ezt a tételt töröljék az adórendszerből, s az ilyen címen visszaadott összeget az esélyegyenlőség elvén, és minden gyermekre kiterjedően építsék be a családi pótlékba. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 18:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (34. rész)
|
Kelemen Zoltán (Szolnok m., 10. vk.), a Tiszántúli -------------- Áramszolgáltató Vállalat mezőtúri kirendeltségének művezetője felhívta a figyelmet az adóelőleg levonásával kapcsolatos gondok megszüntetésének szükségességére. Etikátlannak minősítette, hogy a túlórákért, illetve az ügyeleti készenlétekért járó összegeket a főmunkaidőben kapott bérekhez csatolva progresszíven adóztatják. Javasolta: a kidolgozandó törvénytervezetbe kerüljön be, hogy a főfoglalkozású napi tevékenység után végzett munkáért járó jövedelem vagy legyen teljesen adómentes, vagy nulla-kulcsról induljon, esetleg egységesen 30 százalékos adó alá essen - és ne vonják össze a főjövedelemmel. Ha ez túl nagy adókiesést jelentene az államkasszának, szűkítsék úgy a fogalomkört, hogy csak az új értéket létrehozó, vagy közvetlenül ezt a szférát kiszolgáló tevékenységet végző munkavállalókat illesse meg ez a kedvezmény. Dr. Karácsonyi Sándor (Csongrád m., 6. vk.), a Szegedi --------------------- Orvostudományi Egyetem 1. sz. Sebészeti Klinikájának igazgatója az adókorszerűsítés koncepciójának két témaköréhez szólt hozzá. Elsőként a szakmai kongresszusi kiküldetésekkel kapcsolatos problémákról fejtette ki véleményét. Utalt arra, hogy a hazai és a külföldi orvosi kongresszusok költsége lassanként olyan mértékű terhet jelent, hogy hovatovább saját zsebből már megfizethetetlenné válik. Ezért valamilyen formában a kormányzattól, illetve az egyes felsőoktatási, kutatási intézmények ágazati vezetőitől kell segítséget kérniük azoknak, akik részt kívánnak venni a szakmai fejlődésük szempontjából fontos kongresszusokon. Az intézményeknek azonban kevés pénz áll rendelkezésükre ahhoz, hogy akár csak két-három ember külföldi kongresszusi részvételét is fedezzék. A képviselő ezért kérte, vegyék fontolóra, miként lehetne az adózás során bizonyos mértékig figyelembe venni ezeket a költségeket. Ez talán a láthatatlan jövedelmek bevallására is jótékonyan hatna - tette hozzá. Dr. Karácsonyi Sándor ezután felhívta képviselőtársai figyelmét arra, hogy az egészségügyi dolgozók kötelezően elrendelt túlmunkájának adóztatása az egészségügy ,,elsivárosodásához,, vezet. Mindinkább érezhető tendencia, hogy az itt dolgozók nem vállalják a munkát, kilépnek a gyógyító intézményekből. Felmérések szerint jelenleg a fekvőbeteg intézményekben országszerte az ágyak 30-35 százaléka azért nem áll a gyógyítás szolgálatában, mert nincs megfelelő személyzet a betegek ellátására. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 18:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (35. rész)
|
Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az MSZMP XX. Kerületi ------------- Bizottságának titkára mindenekelőtt hiányérzetének adott hangot; véleménye szerint Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes hozzászólhatott volna ehhez a napirendi ponthoz, már csak azért is, mivel - pénzügyminiszterként - ő volt az egyik ,,atyja,, a jelenleg érvényben lévő adórendszernek. Úgy tűnik, nem szívesen vállalja ezt a gyermekét, pedig a képviselők elvárták volna, hogy véleményt mondjon a tapasztalatokról és a szükséges korszerűsítésekről - hangsúlyozta. A képviselő arról is szólt, hogy korábban maga is szorgalmazta a családi jövedelemadó bevezetését. Ám a mostani előterjesztés alapján úgy látja, hogy egyelőre még nem lehet állást foglalni, hiányoznak az alapos előkészítő munkálatok, a széles körű és nyilvános szakmai és társadalmi viták. A társadalom az adó mértékét csak úgy tudja elfogadni, ha az kétoldalú kompromisszumként fogalmazódik meg. Ám a pénzügyi kormányzat részéről nem tapasztalható a kompromisszumkészség. Annak a véleményének is hangot adott, hogy az adórendszer reformjának koncepcióját érdemben csak az államháztartási reform függvényében szabad vizsgálni. Az elsietett adóintézkedések már eddig is sok gondot okoztak, újabb és újabb módosításokhoz vezettek. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 18:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (36. rész)
|
Filló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda --------- korrektor-főrevizora megállapította, a társadalom egészére tekintve nem igaz az előterjesztésnek az a megállapítása, amely szerint ,,A nagyobb fogyasztás magasabb jövedelemadó-terhe az arányosabb közteherviselést érvényesíti,,. A képviselő ezt követően hiányolta, hogy nem készűlt még el a kormány szociálpolitikai terve. Ennek ismerete nélkül ugyanis - mint mondta - nem lehet objektív döntést hozni, hiszen nem tudják felmérni, hogy az adó milyen hatást fejt ki a társadalom különböző rétegeire. A gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatban követelményként fogalmazta meg, hogy az adó legyen szektorsemleges, illetve a kiemelt nyereséget hozó vállalkozásokat preferálja. Az ÁFA tervezett változtatásának értékelésekor hangsúlyozta, hogy a nullkulcsos termékek körének szűkítésével, az alapvető élelmiszerek árának drágulásával nem ért egyet. Befejezésül a határozati javaslattal kapcsolatban több módosítást fogalmazott meg: a kormány terjessze az Országgyűlés elé részletes szociálpolitikai elképzeléseit; töröljék az ÁFA továbbfejlesztésével foglalkozó pontot; a kormányzat vizsgálja felül az alanyi adómentességek körét. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 18:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (37. rész)
|
Pregun István (Szabolcs-Szatmár, 1. vk.), a Nyíregyházi Görög ------------- Katolikus Hittudományi Főiskola rektora kétperces hozzászólásában azt kifogásolta, hogy az Országgyűlés családvédelmi bizottsága nem foglalt állást a pénzügyi tárca előterjesztésével kapcsolatban. Hozzátette: az új házszabályok elfogadásakor a képviselők határozatot hoztak a családvédelmi bizottság felállításáról és működtetéséről, ám ennek ellenére e bizottság csupán papíron létezik. Holott e testületnek éppen az lenne a feladata, hogy a család érdeke, értéke és léte szempontjából ellenőrizze az Országgyűlés által alkotott törvényeket. A képviselő kérdéssel fordult az Országgyűlés vezetéséhez: vajon a jövőben is csupán eszmei lesz a bizottság léte, vagy ténylegesen bekapcsolódik a parlamenti munkába. Az elnöklő Jakab Róbertné egyetértett a családvédelmi bizottság működésének szükségességével, s megjegyezte: valóban tény, hogy a határozat ellenére a bizottság még nem alakult meg. Egyúttal kérte, hogy azok a képviselők, akik a bizottság munkájában részt kívánnak venni, szándékukat jelezzék a Ház elnökének. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 18:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (38. rész)
|
Ezt követően - több hozzászóló nem lévén - Békesi László ------------- válaszolt a képviselők felvetéseire. Egyetértett azzal az észrevétellel, hogy legyen összhang a magyar adórendszer továbbfejlesztési programja, a gazdaságpolitika, a kormány formálódó 3 éves programja, az államháztaratási reform és a szabályozás egyes elemei között. Ugyanakkor hangsúlyozta: egy olyan programcsomag, amelyben komplex ár-, bér-, adó-, valuta- és szociálpolitikai reform szerepel, elkészíthetetlen és végrehajthatatlan. Óriási kérdés, hogy mit várunk el az adórendszertől, és a működő rendszer korrekciójától - mondotta. Ha ismét olyan várakozásokkal terheljük, mint a ,88-as bevezetés időszakában, akkor a módosítások is csak csalódásokat hozhatnak. Az adórendszer képtelen pótolni a bérpolitikát, a korszerű bérprogramokat, a szociálpolitikát, a hatékonyságnövelést szolgáló erőfeszítéseket. Nem tudja orvosolni az egyensúlyi zavarokkal kűzdő gazdaság gondjait, kikényszeríteni a gazdasági szerkezet váltását. Az a feladata, hogy ezeket segítse. Békesi László emlékeztetett arra a nemzetközi tapasztalatra, hogy minden olyan országban, ahol a mienkéhez hasonló nagy jelentőségű változtatást hajtottak végre az adórendszerben, legalább három év kellett a rendszer normális működéséhez, és további három év ahhoz, hogy a kedvező hatások kibontakozása megkezdődjék. A mostani vita is azt bizonyította: hallatlanul nagy szükség van arra, hogy mindazokat a konkrét tapasztalatokat, számokat és érveket széleskörűen ismertessék, amelyek alkalmat adhatnak a közvéleménynek az alaposabb tájékozódásra és arra, hogy olyan nagy jelentőségű kérdéseket például, mint a családok kedvezményezése, a vállalkozások adóterhei, a költségek elszámolása, képesek legyenek objektíven megítélni. A pénzügyminiszter utalt Fekete János javaslatára, arra, hogy a kormány változtassa meg adófilozófiáját, és a változtatás lényege az legyen: kisebb adó, nagyobb teljesítmény, több állami bevétel. Hosszú távon ezt a filozófiát kívánják követni - hangoztatta, de hozzátette: a világnak nem volt még egyetlen olyan országa sem, ahol rövid távon ez a filozófia igazolódott volna. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 18:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (39. rész)
|
A továbbiakban az adóterhek újraelosztása elkerülhetetlen. Ennek kapcsán - a szakmai érvek sorolása helyett - a nagy ironikusnak, Bernard Shawnak egy közismert aforizmáját idézte, miszerint ,,Ami az életben jó, az vagy tilos, vagy erkölcstelen, vagy hízlal, de mindenképpen adóköteles.,, Természetes dolog, hogy a tervezett korrekciók nem a teljesítménycsökkentést, ellenkezőleg, a teljesítmények növekedését kell hogy szolgálják - mondotta. A képviselők konkrét észrevételeire reagálva kifejtette: a bérbruttósítás önmagában véve nem növelte az inflációs nyomást. Az árarányok átrendezése elkerülhetetlen volt, és a jövőben is elkerülhetetlen lesz. Az általános forgalmi adónak nem önmagában van - az úgynevezett integrált Nyugat-Európához közelítő pénzügyi rendszer formájában - igazi jelentősége, hanem abban, hogy segít azokat az árarányokat kialakítani, amelyek nélkül Magyarország képtelen lesz ,92-ben kereskedni. A jövőre nézve is hangsúlyozta: egy ilyen pénzügyi rendszer és adórendszer mellett nem lehet a belső bérezési rendszerben fenntartani azt a több évtizedes gyakorlatot, amely a teljesítmények növekedéséhez lineáris bérnövekményeket fűz. A többletteljesítményhez nagyobb bér tartozik. Ahol minden egyes százaléktöbbletre és minden egyes túlóratöbbletre ugyanazt az összegű bért fizetik a gazdálkodók, ott teljesen természetes, hogy továbbra is érvényesülni fog a teljesítményvisszatartó hatás. A gyermeknevelés költségeivel kapcsolatos felvetésre válaszolva rámutatott: nem tervezik a családi pótlék megszüntetését, hanem az adón belüli gyermektámogatások és a családi pótlék harmóniáját igyekeznek kidolgozni. A kormány nem kívánja megismételni a hetvenes évek hibáját, tehát nem a kistermelők általános adóztatására törekszik. Arról van szó, hogy a mezőgazdasági nagyvállalkozók - ha másért nem, azért, hogy a vállalkozás ezen a területen ne kerüljön kedvezőbb helyzetbe, mint a gazdaság más területein - éppúgy adózzanak, mint bárki más ebben az országban. A Parlament természetesen a konkrét módosítási javaslatok során dönthet úgy, hogy nem nyúl hozzá a teljes mezőgazdasági kistermelés adórendszeréhez. Csak akkor tudni kell: ez a döntés azt a célt szolgálja, hogy ebben a körben megkülönböztetett preferenciákat tartson fenn. Békesi László nem értett egyet azzal a javaslattal, hogy 70 ezer forintig ne fizessen senki adót. Ez lehetetlen - mondotta. - Ha ezt tesszük, akkor nem 320 milliárdot vonunk ki az adóztatandó jövedelmekből, hanem 400 milliárdot, s így az elkövetkezendő időszakban nem csökkenni, hanem növekedni fog az adóteher a személyi jövedelemadó körében. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 18:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (40. rész)
|
- Az adórendszer kérdésében nem lehet teljesen azonos a szakszervezet és a kormányzat álláspontja - tért át új témára a pénzügyminiszter. - Nincs ebben semmi rendkívüli, a jövőben is előfordulhat, hogy a szakszervezetek álláspontját a kormány teljeskörűen, tételesen nem tudja elfogadni. Az lenne a baj, hogy ha az adó ügyében a kormány ugyanazon az állásponton lenne, mint a szakszervezetek, vagy fordítva. Akkor vagy a szakszervezetek nem teljesítenék érdekképviseleti funkcióikat, vagy pedig a kormány nem lenne elég határozott és következetes - fejtette ki a pénzügyminiszter. A vitában többen is beszéltek a különböző pótlékokról és a főmunkaviszony melletti többletjövedelmekről. Ezzel kapcsolatban Békesi László kifejtette: ha a bért akár pótlékok, akár forrás alapján megkülönböztetjük - azaz gyakorlatilag az egységes jövedelemadóztatás rendszerét megszüntetjük -, akkor kár személyi jövedelemadó-rendszert bevezetni. Minden ilyen megoldás csak erősíti a belső bérarányok további torzulását. Békesi László a láthatatlan jövedelmekről szólva - minden kommentár nélkül - néhány tavalyi adatot tárt a képviselők elé. Legnagyobb havi borravalót a benzinkutasok vallottak be tavaly, havonta 2700 forintot. Őket az orvosok követték, havi 1200 forinttal. A kéményseprők havi 800, a liftes fiúk 750, a taxisok 700, a tévészerelők 600, a szemetesek 500, a kozmetikusok 450, a fodrászok 400, az újságárusok pedig 300 forintot vallottak be. A pénzügyminiszter végül arról szólt, hogy a reformbizottság jelentésében kifejtett javaslatok többségével egyetért, és azzal is, hogy októberben tekintse át az Országgyűlés a szociálpolitikai koncepciót, amelynek egyébként az alapanyagai már készen vannak. A miniszteri válasz után határozathozatal következett. Az elnöklő Jakab Róbertné felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a mostani ülésen csak a törvényjavaslat megvitatásának első fordulójára került sor, a végleges koncepciót az őszi ülésszakon tárgyalják. Az előterjesztést az ajánlásokkal, a kiegészítésekkel és a korrekciókkal együtt 7 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az Országgyűlés. Ezután Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter a kormány felhatalmazása alapján az Országgyűlés elé terjesztette a honvédelmi törvény módosításának tervezetét. A miniszter expozéját megelőzően az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a törvénytervezethez több képviselő is újabb módosító javaslatot nyujtott be, ezért a honvédelmi törvény módosításának tervezetét az Országgyűlés két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 18:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (41. rész)
|
A honvédelmi miniszter hangoztatta, hogy a törvényjavaslattal olyan fontos jogszabály-tervezet kerül a törvényhozás elé, amely közvetlenül érinti az ifjúságot, s rajta keresztül a családok nagy részét, s amely ezáltal jelentősen befolyásolhatja a társadalom közérzetét, az ország politikai közhangulatát. A honvédelmi törvény módosítását a társadalmi és a katonai szolgálati viszonyok változása, a jogállamiság fejlesztése iránti mind erőteljesebb állampolgári igény és a nemzetközi tapasztalatok hasznosítása iránti törekvés tette szükségessé és időszerűvé. A változások lényege, hogy az alternatív szolgálat bevezetésével összefüggően módosulnak a honvédelmi törvény egyes rendelkezései. Ez azonban nem jelenti a honvédelem jogi szabályozási rendszerének gyökeres megváltoztatását. A javaslat célja, hogy az általános hadkötelezettségen belül a katonai szolgálat teljesítése mellett lehetővé tegye olyan szolgálat bevezetését is, amely elfogadható a katonai szolgálattal lelkiismereti alapon szembenállók számára is. A törvényjavaslat ennek érdekében tartalmazza: az alternatív szolgálat formáit, azaz a fegyver nélküli katonai és a polgári szolgálatot; a kérelmek engedélyezésének eljárási szabályait; az alternatív szolgálat időtartamát. E változások kifejezésre jutnak a katonai szolgálatot teljesítők morális kötelezettségvállalásában is. Ennek megfelelően a törvényjavaslat tartalmazza a katonai eskü, a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők fogadalma, valamint a hivatásos és tartalékos tisztek és tiszthelyettesek fogadalmának módosított szövegét is. Jelentőségüknél fogva az Országgyűlést illeti meg az a jog, hogy a katonai eskü és fogadalom szövegét meghatározza, s egyben a honvédelmi törvény részeként jóváhagyja. A törvényjavaslatban a hadkötelesek állampolgári jogait érintő néhány olyan rendelkezés is szerepel, amelyeket eddig alacsonyabb szintű jogszabály tartalmazott. Kárpáti Ferenc a továbbiakban a hadkötelezettség tágabb összefüggéseit elemezte. A külföldi gyakorlatot ismertetve elmondta, hogy az állampolgárok honvédelmi kötelezettségeit az egyes országok hagyományaiknak, érdekeiknek és a hadügyi követelményeknek megfelelően különbözőképpen szabályozzák. Általános hadkötelezettség érvényesül Európa országainak túlnyomó többségében, a szocialista és a semleges országokban, illetve a NATO-tagállamokban egyaránt. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 18:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (42. rész)
|
Csupán néhány országban térnek el ettől: békében önkéntesekből álló haderőt tartanak fenn, háború esetére azonban ezen államok is általános hadkötelezettséget érvényesítenek. Emellett az országok egy részében kombinált megoldásokat alkalmaznak: az általános hadkötelezettségre épített reguláris haderők kiegészülnek önkéntesekből szervezett milíciákkal. Hazánkban az első világháború éveit leszámítva 1939 óta van általános hadkötelezettség. Ez felel meg a XX. században a modern kor és a hadseregépítés korszerű követelményeinek. Ugyanakkor korszakváltáshoz közeledünk ezen a téren is. A hadügy fejlődése békeidőben a hivatásos katonák növekvő arányát követeli meg, de még nem nélkülözheti a sorozott állomány igénybevételét, a jelentős számú, jól felkészített tartalékost, bár megfelelő feltételek esetén szolgálati idejük egyre csökkenő mértékű lehet. Korunkban a védelem, a biztonság elsődlegességének messzemenő figyelembevételével is tekintettel kell lenni olyan társadalmi igényekre, melyek az alapvető emberi jogok, a lelkiismereti és a vallásszabadság alapján jelentkeznek, s megfelelő törvényes szabályozás hiányában feloldhatatlan konfliktust idézhetnek elő az állam és az egyes állampolgárok viszonyában. A hadkötelezettség és a lelkiismereti szabadság, mint alkotmányos rendelkezések, bizonyos esetekben előforduló disszonanciájának feloldására és a harmónia létrehozására tett kísérleteknek számos formája, módja alakult ki Európa sok országában. Hazánkban 1977-ben tették meg az első lépést a hadkötelezettség és a lelkiismereti szabadság felismert ellentmondásának feloldására, amikor bevezették, törvényesen lehetővé tették a fegyver nélküli katonai szolgálatot. Ez esetben a Jehova tanúi és a nazarénus felekezethez tartozókról volt szó, akiknél a hitelveik tiltják a fegyverhasználatot. Az intézkedés azonban csak részben érte el célját, mivel a Jehova tanúi ezt a formát sem vállalták, s 1977 óta a szolgálat megtagadóinak 95 százalékát épp e felekezet tagjai tették ki. Emellett egyre szélesebb körben jelentkezett az az igény is, hogy azoknak is lehetővé tegyék a fegyver nélküli, vagy számos országban már kialakult polgári szolgálatot, akik igazolható módon, lelki alkatuk alapján nem tudják vállalni a fegyveres szolgálatot. A törvényjavaslat az állampolgári egyenlőséget tartja szem előtt. Ezért minden hadkötelest egyenlőként kezel - akár katonai, akár polgári szolgálatban teljesíti a haza iránti kötelezettségét. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 19:22
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (43. rész)
|
Az egyenlőség elsősorban azt jelenti, hogy a katonai és a polgári szolgálatot teljesítő fiataloknak a szolgálati jogviszonyból fakadó jogai és kötelezettségei azonos mértékűek. Ezért a polgári szolgálat bevezetésének jogi szabályozása során nagy figyelmet fordítottak arra, hogy az e szolgálatra jelentkezőket a sorkatonákkal azonos mértékű jogok illessék meg, illetőleg azonos kötelezettségeik legyenek. Teljes azonosságot azonban mégsem lehet teremteni, hiszen a katonai szolgálat szigorú előírásai, a szellemi és a fizikai igénybevétel, a katonai fegyelem követelményei nem szükségesek és nem is alkalmazhatók a polgári szolgálat során. Az egyenlő jogok és kötelezettségek elvi követelményének megfelelően a törvényjavaslat a polgári szolgálat időtartamát a katonai szolgálat törvényben megállapított idejével azonosan határozza meg. A honvédelmi törvény hatályos szabályai szerint a hadkötelesek 18 hónap sorkatonai szolgálatot teljesítenek. Ezen kívül a tisztek és tiszthelyettesek 24, a honvédek és tisztesek 18 hónap tartalékos katonai szolgálat teljesítésére kötelezhetők. A javaslat a tartalékos katonai szolgálat idejét tisztek és tiszthelyettesek esetében 18, honvédek és tisztesek esetében 12 hónapra javasolja csökkenteni. Ennek megfelelően az alternatív szolgálat idejét - a 18 hónapos sorkatonai, valamint az ismertetett tartalékos katonai szolgálati idő figyelembe vételével - 30 hónapban javasolja megállapítani. Ezzel kapcsolatban a honvédelmi miniszter utalt arra, hogy a törvényjavaslat előkészítése során a legnagyobb vitát a katonai és a polgári szolgálat időtartama váltotta ki. A minisztérium vezetése - a demográfiai helyzet és a hadsereg létszámszükségletének figyelembe vételével - széleskörűen megvizsgálta a katonai szolgálati idő további csökkentésének lehetőségét. Ennek alapján Kárpáti Ferenc a kormány egyetértésével arról tájékoztatta az Országgyűlést: két, de legkésőbb három éven belül meg tudják teremteni a feltételét annak, hogy a sorkatonai szolgálat ideje 14, esetleg 12 hónapra csökkenjen. Ezzel egy időben csökkenne a fegyver nélküli és a polgári szolgálat ideje is. A bizottsági viták során, de már a módosított törvényjavaslat benyújtását követően elhangzott az a javaslat is, hogy a törvényben rögzítsék a katonai szolgálat mindenkori maximális időtartamát. Ezt az indokolja, hogy az 1981 előtt 24 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesítettekkel szemben méltánytalan lenne, ha számukra is 12 hónap tartalékos szolgálati kötelezettséget írna elő a törvény. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 19:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (44. rész)
|
Ezért a törvényjavaslat 6. paragrafusában a honvédelmi törvény 26. paragrafusának 1. bekezdését a honvédelmi miniszter úgy javasolta kiegészíteni: ,,A katonai szolgálati kötelezettség alapján a hadköteles: sorkatonai és tartalékos katonai szolgálatot teljesít, amelyek együttes időtartama a 30 hónapot nem haladhatja meg.,, A törvényjavaslat az alternatív szolgálat teljesítésére lelkiismereti okból ad lehetőséget, anélkül azonban, hogy a lelkiismeret fogalmát közelebbről meghatározná. A lelkiismeret pszichikai és etikai kategória, ami a hatósági eljárások számára igen nehezen kezelhető. Ezért a kérelem elbírálására irányuló eljárásban nem a lelkiismereti ok meglétét vizsgálják a hatóságok, hanem azt, hogy aki arra hivatkozik, annak állításai megalapozottak-e; egész életvezetésében tényleg betartja-e az etikai, vallási és erkölcsi meggyőződését, s a jog által biztosított lehetőségeket nem a kötelezettségei alóli kibúvásra akarja-e felhasználni. Ennek kapcsán a honvédelmi miniszter határozottan leszögezte: a haza szolgálata mindenki számára egyformán kötelező. Ezzel azok sem szegülhetnek szembe, akik nem kívánnak fegyveres szolgálatot teljesíteni. Hazájukat még azoknak is szolgálniuk kell, akik az ország társadalmi berendezkedésével elégedetlenek, vagy e téren más elképzeléseik vannak, mint a nép többségének. Ezért lelkiismereti okként nem fogadható el a hadköteleseknek az alkotmányos renddel való politikai szembenállása. A törvényjavaslat az alternatív szolgálat iránti kérelmek benyújtását a sorkötelesek számára a katonai eskü letételéig teszi lehetővé. A katonai eskü után a sorkatona a tartalékállományba helyezéséig ilyen jellegű kérelmet már nem adhat be. A tartalékállományba helyezésétől kezdődően azonban a következő (tartalékos) katonai szolgálatra való behívásáig ismételten kérheti az alternatív szolgálat teljesítését. Az állampolgári jogok érvényre juttatása az államnak is érdeke. Ezért a kormányzat nem törekszik arra, hogy azokat a fiatalokat, akiknek meggyőződése tiltja a fegyveres szolgálatot, lelkiismereti válságba sodorja azáltal, hogy fegyveres szolgálatra kötelezné őket. Erre tekintettel a jog érvényesítésére a törvényjavaslat széles körű garanciákat biztosít. Az első fokú államigazgatási határozat ellen - az általános eljárási szabályoknak megfelelően - fellebbezhetnek. A jogerős határozatot pedig bíróság előtt is meg lehet támadni. A bíróság a törvényjavaslat alapján a hatóság döntését megváltoztathatja. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 19:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (45. rész)
|
Az előkészítés során kritika érte a törvényjavaslat 11. szakaszában szereplő rendelkezést. Eszerint az a hadköteles, aki a 18. és a 23. életéve között engedéllyel nem kezdte meg sorkatonai szolgálatát, a jelenlegi szabályok szerinti 28 éves kora helyett 30 éves koráig hívható be a szolgálat teljesítésére. A behívhatósági korhatár felemelésére az állampolgárok érdekében van szükség. A katonai hatóságok ugyanis csak e korhatáron belül engedélyezhetnek szolgálathalasztást. Az elmúlt években azonban, bár nem nagy számban, de előfordult, hogy sorköteles fiatalok nem tudták befejezni tanulmányaikat 28 éves korukig. Ezért félbe kellett szakítaniuk tanulmányaikat, hogy katonai szolgálatukat letöltsék. A törvényjavaslat ennek elkerülése érdekében javasolja a behívhatósági korhatár felemelését. Az országgyűlési vitában sokan felvetették azt a problémát, hogy a bevonuló fiatalok jelentős részét lakóhelyüktől távoli alakulathoz irányítják. Ez gondot okoz a katonáknak, de a hozzátartozóknak is, s ebből adódik az az igen nagy számú áthelyezési kérelem is, ami sok ember munkaidejét köti le. A képviselői felvetésekre reagálva Kárpáti Ferenc elmondta: a problémát főként az okozza, hogy a csapatok elhelyezése, feltöltöttségének aránya nem egyenlően oszlik meg hazánk területén. Az Európában immár érezhető katonai enyhülés, a szembenállás csökkenése, a kölcsönös biztonság megteremtésének kedvező kilátásai reményt keltőek. Ebből kiindulva hazánk jelentős haderő-reformon munkálkodik, amelynek alapvető tartalma, hogy a hadsereg egyértelműen védelmi jelleget öltsön, ami nagyon sok tekintetben jelentős változásokkal fog járni. Kárpáti Ferenc elmondta azt is, hogy e nagy horderejű katonai doktrinális kérdésekkel egy időben széles körű reformokat terveznek a katonai tevékenység szinte minden területén. Ez ma már természetes is, hiszen ami a társadalomban végbemegy, törvényszerűen érvényes a hadsereg életére is. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű az emberi viszonyok alakulása, a bánásmód, a katonákról történő gondoskodás, az emberek közötti kapcsolatok humanizálása. Hangoztatta, hogy a fegyveres erőknél joggal megkövetelt feltétlen engedelmesség a parancsok végrehajtásában nem zárja ki - sőt a mai viszonyok között egyenesen megköveteli - a gondolkodó, öntevékeny embert. Ez pedig azt is jelenti, hogy szükség van az önálló véleményre, a feladatokhoz való alkotó hozzáállásra. Ezért minden parancsnoknak - bármilyen szinten dolgozik is - tudnia kell: a rábízott fiatalok hazafias kötelességüket teljesítik, amiben támogatni, ösztönözni kell őket, segíteni képességeik kiteljesedését. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 19:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (46. rész)
|
Az elmondottak alapján Kárpáti Ferenc kérte a törvényhozást, hogy az időközben átvezetett módosításokkal együtt fogadják el az előterjesztést. x x x Békesi László sajtótájékoztója ------------------------------- Hazánk és a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) között jelenleg is folynak a tárgyalások, de várhatóan júliusban meg fogunk tudni állapodni egymással - mondotta az MTI munkatársának kérdésére válaszolva Békesi László pénzügyminiszter, a parlamenti ülésszak szünetében tartott sajtótájékoztatóján. Hozzátette: az IMF-szakértők elfogadták az Országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta tételesen kidolgozott újabb 5 milliárdos költségvetési hiány-csökkentési tervet, ugyanakkor még látnak problémákat a magyar hitelezési gyakorlatban, illetőleg monetáris politikánkban. A sajtótájékoztatón elhangzott egyéb kérdésekre válaszolva kifejtette: jelenleg a lakossági jövedelmek egyharmada viseli az SZJA terheit, a pénzügyi kormányzat azt szeretné, ha a várható módosítások után az arány megfordulna, kétharmadrész viselné e terheket, és egyharmadrész maradna adómentes. Kérdés persze, hogy mennyire sikerül elfogadtatni a társadalommal és az Országgyűléssel, hogy az adómentes jövedelem-küszöb ne valamennyi jövedelemre terjedjen ki, csak a legalacsonyabbakra, és egy bizonyos határnál degresszíven szűnjön meg. Egyébként ez jelenti a legnagyobb tartalékot, 320-330 milliárd forintnyi jövedelemről van szó. A miniszter arról is szólt, hogy a legtöbb hozzászóló mindenfajta, kedvezményt jelentő - szinte vívmánynak számító - tétel megváltoztatása ellen fellépett, ez érthető, hiszen az ilyen módosítások mindig valamilyen érdeket sértenek. Ezért ésszerű kompromisszumot kell kötni. A mezőgazdasági kistermeléssel kapcsolatban is igazságosabb közteherviselésre van szükség. A láthatatlan jövedelmeknél pedig a valós jövedelmeket csak minimálisan tükröző adatszolgáltatás is több milliárd forint adóbevételt jelenthet. Tulajdonképpen a már említett arányváltozás mindezek figyelembevételével érhető el - mondotta. Ehhez még Lékai Gusztáv képviselő hozzáfűzte: a mezőgazdaságban nem reálisak az árak, az adómentesség megszüntetésével együtt árrendezést kell végrehajtani, de mivel ez inflációt gerjesztő lépés lenne, kapcsolni kell e lépéshez a bérreformot is. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 19:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (47. rész)
|
A miniszter egy másik kérdés kapcsán elmondta, hogy például a költségvetési reformkoncepció kialakításánál minden ellenzéki szervezet képviselőjével személyesen találkozott, több javaslatuk beépült a programba. Megemlítette, hogy némely szervezetnek - például a Kisgazdapártnak - saját adókoncepciója van, miként a Néppártnak is, amely elsődlegesen a mezőgazdasági termelés preferálását szorgalmazza. Kialakult elképzelésekkel rendelkezik az SZDSZ is, s a koncepció egy-egy eleméhez a szociáldemokraták is hozzászóltak. A párbeszéd a továbbiakban is folytatódik majd a szakértőkkel, az érdekképviseleti szervekkel és a különböző pártokkal egyaránt. Békesi László szerint ha az Országgyűlés most nem fogadta volna el a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló előterjesztést, akkor a kormánynak fel kellett volna vetnie a bizalmi kérdést. A miniszter a sajtótájékoztatón is vitába keveredett Lékai Gusztávval, aki szerint a kormány egyfajta adósságátütemezést hajtott végre a költségvetésben, megterhelve az idei év indítását. Arról, hogy ehhez kellett volna-e parlamenti jóváhagyás, lehet vitatkozni - mondta. A miniszter ismét hangsúlyozta, hogy nem átütemezésről, hanem egyszerűen áthúzódó kamatterhekről van szó, a gond ezek állandó növekedése. A megoldás csakis az államadósság csökkentése lehet. x x x (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 19:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (48. rész)
|
Gyuricza László (Veszprém m., 5. vk.), az MSZMP Veszprém Megyei --------------- Bizottságának első titkára a honvédelmi bizottság előadójaként a jelenlegi törvénymódosítás lehetőségét két körülmény szerencsés egybeesésének tudta be. Mint mondotta: a törvénymódosítást egyfelől a környező világ katonai erőpolitikájának változása, másfelől a társadalmi demokratizálás igényei tették lehetővé. Hangsúlyozta: a nemzetközi katonapolitika kedvező irányba mozdult el, s ez a belföldi katonapolitikában is régen várt mozgásokat indított el. Többek közt ebbe az irányba mutat, hogy a katonai vezetés jelenleg egy haderőreformon munkálkodik, lehetővé téve a Magyar Néphadsereg teljesen védelmi jellegűvé tételét. Pozitívum az is, hogy belátható időn belül jelentős fegyverzetcsökkentésre van esély. Mindez szerencsés esetben elvezethet a honvédelmi törvény teljes átdolgozásáig. A polgári szolgálatot lehetővé tevő törvénymódosításra térve a bizottsági előadó elmondotta: e szolgálati formára bizonyított lelkiismereti ok esetén van lehetőség. A lelkiismereti okot - jobb híján - egy bizottság vizsgálja és állapítja meg. A továbbiakban tájékoztatásul azt is elmondta: a polgári szolgálatot egészségügyi vagy szociális munkavégzéssel kell teljesíteni, mégpedig olyan intézménynél vagy szervezetnél, amely nem nyereségérdekelt és közhasznú feladatokat lát el. Ezt követően a bizottsági viták során elhangzott véleményeket, javaslatokat ismertette. Mint elmondta: sokat vitatott pont volt - amelyben végül is egyetértésre jutottak a képviselők -, hogy a polgári szolgálat ne csupán helyettesítője legyen a katonai szolgálatnak, hanem a haza védelmének egyik módozata. Ugyancsak kérdéses volt a lelkiismereti ok fennállását vizsgáló bizottság összetétele és működése. Végül az a nézet kapott többséget, amely szerint a vizsgáló bizottságban a honvédelmi, illetve állami, igazgatási szervek illetékessége elfogadható. Ennek jegyében a bizottságban a Magyar Néphadsereget egy megbízott képviseli. Vita tárgya volt továbbá az is, hogy a már esküt tett tartalékosok számára lehetővé tegyék-e a polgári szolgálatot. Végül ez a javaslat is beépűlt az előterjesztésbe. Gyuricza László elmondotta: a legtöbb észrevétel és javaslat - nemcsak a bizottsági tagoktól, hanem különböző társadalmi szervezetektől, egyesületektől is - a szolgálati időtartamokra érkezett. A javaslatok jelentős része a szolgálati idő csökkentésének általános társadalmi igényét közvetítette. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 19:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (49. rész)
|
A viták eredményeként az előterjesztésben szereplő variációk közül a rövidebb szolgálati időtartamok kerültek a törvénytervezetbe. Végezetül a honvédelmi bizottság nevében a törvénytervezetet elfogadásra javasolta képviselőtársainak. Bak István (Bács-Kiskun m., 7. vk.), a Szabadszállási ---------- Nagyközségi Tanács elnöke reálisnak ítélte a polgári szolgálat tervezett 30 hónapos időtartamát. Hozzáfűzte azonban, ha a tényleges katonai szolgálati idő a jövőben csökken, úgy ezt a polgári szolgálatban is érvényesíteni kell. Aggályát fejezte ki amiatt, hogy ha a polgári szolgálatot az érintettek lakhelyükön vagy ahhoz közeli településen teljesíthetik, ez olyan kedvezményt jelent, amit a fegyveres szolgálatban képtelenség kompenzálni. Javasolta, hogy a Honvédelmi Minisztérium végezzen felmérést, hogy hol és milyen területeken lehet a fegyveres szolgálat kötöttségein könnyíteni. Bak István a törvénytervezet szövegéből törölni indítványozta azt a fejezetet, amely szerint a polgári szolgálatot teljesítők egyes csoportjai számára - szociális körülményeikre tekintettel - az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke rövidebb szolgálati időt is megállapíthat. A képviselő szerint a törvénytervezet enélkül is kellően differenciált és nem lenne helyes, ha a törvény módot adna a kivételezésre, kiskapukra. Választóinak véleményére hivatkozva Bak István hangoztatta, hogy fontos lenne meghatározni azon állami funkciók, szakmák és hivatások körét, amelyek betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges a fegyveres katonai szolgálat teljesítése. Indoklása szerint azok a vezetők, akik nem vettek részt katonai kiképzésben, nem képesek munkájuk során a honvédelmi szempontok figyelembevételére és érvényesítésére. Hozzáfűzte még, hogy napjainkban a pacifizmus terjedésének lehetünk tanúi, pedig sajnos a nemzetközi körülmények még nem olyanok, hogy a hadsereget le lehetne szerelni - de midenképpen a csökkentés útját kell járni. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 19:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (51. rész)
|
Török Mihály (Fejér m., 6. vk.), a Magyar Néphadsereg ------------ altábornagya, seregtestparancsnok elsősorban a fegyveres szolgálatot teljesítőkről beszélt. Mint mondotta, a hadseregben több változásra van szükség, így például az emberi viszonyok, az élet- és szolgálati körülmények javítására. Felvetette: el kell gondolkodni azon, hogyan lehetne takarékoskodni a katonák szellemi és fizikai erejével. Szükséges, hogy a katona a napi szabadidejével maga rendelkezzék, ő döntse el, hogy kint, vagy bent, a laktanyában töltse-e. Ez utóbbinak feltételei is vannak, klubokat, sportlétesítményeket kell kialakítani. Meg kell tisztítani a fegyveres szolgálatot a rárakódott, más szerveket kiszolgáló feladatoktól, a szabadidő rovására meghirdetett társadalmi munkáktól. Sérelmesnek tartotta a képviselő azt a megkülönböztetést, hogy a fegyveres sorkatona nem mehet külföldre szolgálati ideje alatt, a polgári szolgálatot vállalók azonban szabadon, engedély nélkül hagyhatják el az országot. Ezután az elnöklő Horváth Lajos két bejelentést tett. Mint mondotta, Südi Bertalan képviselő indítványozta, hogy az Országgyűlés foglaljon állást a kínai tragikus eseményekkel kapcsolatban. Ez megtörtént, ugyanis az Országgyűlés külügyi bizottsága szerdai ülésén állásfoglalást fogalmazott meg: ,,A Magyar Országgyűlés külügyi bizottsága csatlakozik a magyar kormány és számos társadalmi, politikai szervezetnek a kínai tragédia kapcsán nyilvánosságra hozott állásfoglalásaihoz. A bizottság mélységes aggodalmát fejezi ki a megtorlások miatt, s a magyar történelem tapasztalatai és tanulságai alapján azt reméli, hogy e súlyos társadalmi konfliktus nem jár további emberáldozattal, és békésen oldódik meg,,. Az elnök kérte a képviselőket, hogy ezt a bejelentést vegyék tudomásul. Második bejelentése arra vonatkozott, a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése 1989. június 22-én egyhangúan a magyar politikai fejleményeket támogató és a szövetségi kormánytól konkrét intézkedéseket igénylő határozatot fogadott el. A külügyi bizottságban történt egyeztetés alapján javasolta, hogy az Országgyűlés nyilatkozatban válaszoljon e határozatra. A nyilatkozattervezetet a képviselők írásban kapták meg, s szövegével ellenszavazat nélkül, két tartózkodással egyetértettek. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 20:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (52. rész)
|
x x x A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének nyilatkozata ----------------------------------------------------- ,,A Magyar Népköztársaság Országgyűlése jóleső érzéssel és örömmel fogadja a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlésének 1989. június 22-én elfogadott határozatát, amely a Magyarországon végbemenő politikai fejleményekkel foglalkozik. Abban annak az elismerését látja, hogy a Magyar Népköztársaságban megindult politikai és gazdasági folyamatok azokat az értékeket hordozzák magukban, amelyek megfelelnek az összeurópai együttműködés érdekeinek. Az emberi jogok általános biztosítása, fajra, vallásra, nemzetiségre és nemre való tekintet nélkül, a demokrácia kiteljesedése és a nemzetek egyenjogú kapcsolatai, szuverenitása lehetnek csak az alapok, amelyekre ez az együttműködés épülhet. Magyarország a Helsinkiben aláírt dokumentumnak megfelelően alakítja fejlődését úgy, hogy mind bel- és külpolitikájában, mind gazdaságpolitikájában és külgazdasági kapcsolataiban a nemzet felemelkedése e szellemben valósuljon meg. Mindezek alapján nagyra értékeljük a Szövetségi Gyűlésnek azokat az állásfoglalásait, amelyek Magyarországnak az Európához való közeledését segítik elő a nemzetközi politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok területén. A magyar Országgyűlés kifejezi azt a szándékát, hogy munkájával egy önálló, demokratikus Magyarországot kíván megteremteni. E korszakos jelentőségű feladatok megoldásához nélkülözhetetlen a nemzetközi környezet olyan jellegű támogatása is, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése 1989. június 22-én elfogadott határozatában Magyarországnak nyújtott,,. x x x Az ülésszak második napjának munkája ezzel végéhez érkezett. Szerdán felváltva elnökölt Szűrös Mátyás, Fodor István, Jakab Róbertné és Horváth Lajos. Az ülésszak csütörtökön a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatódik. (folyt.köv.) bi/ka/il/rj Km sr
1989. június 28., szerda 20:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (50. rész)
|
Ancsin Károly (Békés m., 4. vk.), a Csorvási Lenin TSZ ------------- erőgépvezetője elöljáróban arról szólt, hogy a törvényjavaslatban három szolgálati forma gyakorlatáról és időtartamáról van szó, s ez olyan törvény alkotását teszi szükségessé, amelyben érvényesül a társadalmi igazságosság, s amely a haza fegyveres védelmére való készség kialakítását szolgálja. A továbbiakban a képviselő hosszasan ecsetelte, hogy milyen erényekkel ruházza fel a fiatalokat a katonai szolgálat, ezen belül különös figyelmet szentelt az erkölcsi felkészítés fontosságának. A polgári szolgálattal kapcsolatban kifejtette: a törvényjavaslat B-variációja szerint a polgári szolgálat időtartama 36 hónap lenne, ő azonban a másik variációt, a 30 hónapot tartja elfogadhatónak. Úgy vélekedett: a polgári szolgálat helyének kijelölésekor a szociális és egészségügyi területeken kívül más ágazatokat is megjelölhettek volna, figyelve arra: a munka jellege fizikai legyen, s a bérezés ne lehessen több a rendfokozat nélküli katona illetményénél. A kedvezmények - a szabadság, jutalom - kérdésében a polgári szolgálatot tevők azonos elbírálás alá essenek a sorállományúakkal - javasolta. Ha ezeket a szempontokat figyelembe veszik, jobban lehet közelíteni a polgári szolgálatot a fegyvereshez, s valós hivatkozási alap lehet a lelkiismereti ok. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 20:04
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - második nap (53. rész) - Dióhéj (1.)
|
Az Országgyűlés második napjának eseményei dióhéjban Szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés az államháztartási reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló pénzügyminiszteri előterjesztés tárgyalásával. A vitában a következők kértek szót: Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.); Lásztity Radimor (Budapest, 31. vk.); Bánffy György (Budapest, 3. vk.); Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.); A vitában felvetődött kérdésekre, javaslatokra Békesi László pénzügyminiszter válaszolt. Ezután Szűrös Mátyás szavazásra bocsátotta a terv- és költségvetési bizottságnak azt az indítványát, miszerint a vagyonértékelésről szóló törvényjavaslatot a kormány még az idén terjessze az Országgyűlés elé. Ezt a javaslatot két ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett elfogadták a képviselők. Ugyancsak elfogadta a Tisztelt Ház két ellenszavazattal és húsz tartózkodás mellett az államháztartási reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló előterjesztést. Ezután az elfogadott napirendnek megfelelően Békesi László terjesztette elő az adóreform működésének tapasztalatairól és az adórendszer korszerűsítésének koncepciójáról szóló előterjesztést. A téma bizottsági előadója Fekete János (Békés m., 11.vk.), a reform bizottság elnöke volt. A vitában felszólalt: Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.); Tóth Ilona (Veszprém m., 13. vk.); Cselőtei László (Pest m., 2. vk.); Balogh László (Békés m., 14. vk.); Nagy Sándor (országos lista); Avar István (Budapest, 17. vk.); Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.); Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.); Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.); Fodor László (Borsod-Abaúj-Zemlén m., 19. vk.); Kovács Istvánné (Budapest, 64. vk.); Tóth István (Bács-Kiskun m., 10. vk.); Biacs Péter (Budapest, 30. vk.); Krémerné Michelisz Teréz (Baranya m., 10. vk.); Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.); Kelemen Zoltán (Szolnok m., 10. vk.); Dr. Karácsonyi Sándor (Csongrád m., 6. vk.); Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.); (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 20:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második nap (54. rész) - Dió (2.)
|
Filló Pál (Budapest, 18. vk.); Pregun István (Szabolcs-Szatmár m., 1. vk.). Ezt követően Békesi László foglalta össze az elhangzottakat, válaszolt a vitában elhangzott felvetésekre, majd határozathozatal következett. Az elnöklő Jakab Róbertné felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a mostani ülésen csak a törvényjavaslat megvitatásának első fordulójára került sor, a végleges koncepciót az őszi ülésszakon tárgyalják meg. Az előterjesztést az ajánlásokkal, a kiegészítésekkel és a korrekciókkal együtt 7 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az Országgyűlés. Következő napirendi pontként Kárpáti Ferenc előterjesztette a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat expozéját. A bizottság előadója Gyuricza László ( Veszprém m., 5.vk.), a honvédelmi bizottság elnöke volt. A vitában felszólaltak: dr. Bak István (Bács-Kiskun m., 7. vk.); Ancsin Károly (Békés m., 4. vk.); Török Mihály (Fejér m., 6. vk.). Ezután az elnöklő Horváth Lajos két bejelentést tett: az Országgyűlés külügyi bizottsága szerdai ülésén állásfoglalást fogalmazott meg a kínai tragikus eseményekkel kapcsolatban. A második bejelentés arra vonatkozott, hogy a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése 1989. június 22-én egyhangúan a magyar politikai fejleményeket támogató, s a szövetségi kormánytól konkrét intézkedéseket igénylő határozatot fogadott el. A külügyi bizottságban történt egyeztetés alapján javasolta, hogy az Országgyűlés nyilatkozatban válaszoljon a határozatra. A nyilatkozat-tervezetet Horváth Lajos szavazásra tette fel, s a képviselők ellenszavazat nélkül, két tartózkodással egyetértettek azzal. Ezt követően az Országgyűlés soros ülésszaka befejezte második munkanapját. Az ülésszak csütörtökön a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatódik. Az Országgyűlés második munkanapjáról tudósítottak: Baranyó György, Baumann László, Berkics János, Bisztricsány Julianna, Garajszki István, Farkas Attila, Kocsonya Zoltán, Nagy Attila, Szőke László. (MTI)
1989. június 28., szerda 20:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|