|
|
|
|
Országgyűlés - második nap (11. rész)
|
Alapelvnek tekintjük, hogy az adószintet ne a mindenkori kiadási szükségletek, hanem fordítva, az államháztartás és költségvetés által teljesíthető kiadások nagyságrendjét, a törvényekkel szabályozott egymással összehangolt, a gazdaság fejlődéséhez és teljesítményeihez igazodó adóbevételek határozzák meg. Elengedhetetlennek tartjuk a vállalkozásokat terhelő adók szintjének 10-15 százalékos csökkentését, egyszersmind, a külön adók fokozatos megszüntetését. A lakosság adóterhelésének átlagos szintjét növelni nem szabad, csökkenteni nem indokolt. Itt az adóterhelés igazságosabb elosztására, a kedvezmények szűkítésére és a mértékek egyidejű csökkentésére van szükség. Ez annyit jelent, hogy a lakossági jövedelmek 1989. évi nem egészen 11 százalékos átlagos adóterhelése ne növekedjék, de ez az adó ne az összes lakossági jövedelem egyharmadát terhelje csupán, hanem a jövedelmek szélesebb körét vonjuk be a csökkenő mértékű és progressziójú adóztatásba. Az általános forgalmi adó, valamint a fogyasztási adó és a vámok összehangolásával a végső fogyasztás adóterheit is kiegyensúlyozottabbá kell tennünk. Az általános alapelvek mellett néhány vitatott csomópontra is ki kell térni. Az első a vállalkozási nyereségadó és az osztalék viszonya. Egyetértés van abban, hogy 1990-től az állam, mint tulajdonos, az állami tulajdon hasznosítása után osztalákot szedjen. Adót az állam közhatalmi funkciójából szed a gazdálkodás valamennyi szereplőjétől. Vita abban van, hogy az osztalékfizetés az állami tulajdon milyen körére terjedjen ki. Nem lehet kétséges, hogy a társaságokban működtetett állami tulajdonrész után az osztalék bevezetése elkerülhetetlen. Ma még vita van a szakértők között, hogy a társaságon kívüli, valamennyi állami tulajdon után is célszerű-e bevezetni az osztalékfizetési kötelezettséget. (folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 12:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|