Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Benda Kálmánnal
München, 1989. június 17. (SZER, Világhíradó) - Munkatársunk Juhász László Benda Kálmán történésszel tegnap Budapesten készült interjúját közvetítjük. - Egy évvel ezelőtt, 1988. június 16-ikán még egész más formában ünnepelt és emlékezett az ország Nagy Imre és mártírtársai halálára. Csak Párizsban tudott szabadon emlékezni, gyászolni a magyarság. Itt azonban hivatalosan engedélyezett emlékünnepély, gyászünnepély nem lehetett. Ma negyedmillió ember gyült össze fegyelmezetten a Hősök terén, legalább ötezer, hanem több kint a temetőben, és a 301-es parcella kopjafái mellett, a szomszédos 300-as parcellában eltemették a forradalom öt vezetőjét, a hatodik sírba pedig az ismeretlen hősök jelképes koporsóját tették. Én azt kérdezem meg Benda Kálmán történésztől, hogy mi az oka ennek a felgyorsult változásnak? - Hogy egy év alatt mekkorát változhatott a világ 1988. június 16-ika és 1989 június 16-ika között, ez a változás azt mondhatom, hogy bennünket is meglepett. Eleve volt bennünk reménység, de voltak kétségek is. Napjainkban egyre inkább a reménység kerekedik felül. A magyar társadalom 31 néhány évi (...?) azt mondhatjuk, az utolsó másfél évben ébredt fel, és kezdte önmagát keresni, megtalálni és ki merte mondani azt, hogy 1956-ban itt már megpróbáltuk egyszer a magunk útját járni és a magunk hagyományai szerint alakítani az életünket. Ezt 30 éven át nem volt szabad mondani, ami bizony válságot is idézett elő a nemzeti öntudatban is. Már gyakran mondtuk, a fiatalságot nem is érdeklik a magyar problémák, csak az, hogy mennyit tud keresni, hol tud jól elhelyezkedni, és ezelőtt egy évvel megindult egy változás. A változást szerencsésen egészítették ki az európai külpolitikai változások, amelyek lehetővé tették, hogy azok a belül érlelődő változások szóhoz is juthassanak. Tulajdonképpen én azt hiszem, ezzel indult és a magyar társadalom kiharcolta azt, hogy végül is a hivatalos hatóságok engedni voltak kénytelenek. (folyt.) 1989. június 17., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Interjú Benda Kálmánnal - 1. folyt.
A teljesen csődbe jutott országot most megpróbáljuk előlről reformokkal, ahogy lehet átalakítani és visszakanyarodni oda, arra az útra, amelyiket régen elhagytunk. Hogy végül is miért sikerült mindez? Én azt hiszem, ebből a két okból, hogy belül van egy egyre érlelődő elszántság arra, hogy most már a magunk útjára térjünk és a másik pedig, hogy nem akadályozzák most pillanatnyilag olyan külső körülmények, mint amelyek 56-ban ugyanezt a reformpróbálkozást eltaposták. - Úgy gondolod, hogy ez a történelmi igazságtétel, ez erősíti nemzetünk történelmi öntudatát? - Meg vagyok róla győződve, feltétlenül. Tudniillik 56-ról egy teljes nemzedék úgy nőtt fel, hogy csak rosszatt hallott, hazugságot, csak az igazságnak az ellenkezőjét és most, hogy napfényre kerülhetnek hivatalosan is dolgok, az embereknek a magatartása, szándéka, az, hogy mit akartak elérni, az visszaadja egy egész nemzetnek, és főleg egy ifjúságnak az önérzetét, amelyiket mindent elkövettek, hogy tönkretegyenek az utolsó 25-30 évben. Mindent elkövettek egész odáig, ami példátlan, hogy a magyar történelemből még az érettségit is eltörölték. A magyar múltról alig beszéltek. A magyar múltat jóformán csak a munkásmozgalom tette ki, amelyiket idealizáltak, úgy, hogy szinte a levegőbe került, és már a valósághoz semmi köze nem volt. Múltunknak a nemzeti hősei mind reakciós figurákká váltak. Megutáltatták a fiatalokkal az apákat, és most végre ez az ifjúság is látja azt, hogy Zrínyi Miklósnak a hasonlatával és szavával élve "egy nemzetnél sem voltunk alábbvalóak a történelem folyamán", és ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ez az ifjúság a véleményét ki merje mondani, hogy emelt fővel állhasson Európa és a világ színe elé, és én azt hiszem, hogy ez a mai nap, amelyik tulajdonképpen megkoronáz egy hónapok óta tartó folyamatot, egy döntő fordulatot jelent ebből a szempontból. (folyt.) 1989. június 17., szombat
Vissza »

	- Interjú Benda Kálmánnal - 2. folyt.
- Úgy érzed tehát, hogy nemcsak a politika jelentősége nagy, de hosszú távon a történelmi jelentősége is? - A jelentőségét valóban elsősorban abban látom, hogy öntudatra ébresztett egy nemzetet, öntudatra ébresztette az ifjúságot, és ennek a jövőben fognak megérni a gyümölcsei, amennyiben - legalább is így remélem - nemcsak merni fognak cselekedni és tenni, hanem meg is tanulják, hogy mit kell helyesen cselekedni. Ez a mai nap, amelyik rehabilitálta 1956-ot, most már hivatalosan is ez azért a nemzeti öntudat, és ezen keresztül a magyar jövőnek is egy nagy fordulópontja. - Most tehát, hogy lezajlott a Hősök terén az ünnepség és befejeződött a temetési szertartás kint a 300-as parcellában, úgy érzed, hogy olyan nap volt ez az 1989. június 16-ika, amelyre büszke lehet a magyar nemzet? - Feltétlenül. Magam is csodáltam annak a negyedmilliós tömegnek a fegyelmezettségét, amelyik nem hagyta magát elragadtatni semmilyen szótól és semmilyen jelenségtől, pedig nagyon könnyű lett volna. Fegyelmezett volt ez a tömeg, és ami azt mondhatom meghatott, hogy ezrével jöttek az emberek, hogy egy-egy szál virágot helyezzenek el a mártíroknak a koporsójára, olyanok is, akik akkor még talán nem is éltek, vagy akik egész kis gyerekek lehettek. Ez azt jelenti, hogy lezárult egy korszak azzal, hogy önmagunkat megtaláltuk és hiszem, hogy egy új korszakot nyit ez a nap. - Köszönöm szépen, Benda Kálmánt hallották. +++ 1989. június 17., szombat
Vissza »