|
|
|
|
- Temetési nyilatkozatok - 1. folyt.
|
- Nagy Imre halálhírét mély gyásszal, megrendüléssel, haraggal és annak világos tudatával vettem tudomásul, hogy az a szocializmus, amely feltűzött szuronyokra és fegyverekre támaszkodik, tartósan nem maradhat fenn. De ez akkor sovány vigasz volt. Először őszintén szólva nem is hittem, hogy lehetséges, pedig ilyen becstelenség nekem akkor még elképzelhetetlen volt. Lassanként rájöttem, hogy tényleg szavukat szegő emberekkel van dolgunk. - Akkoriban mint diákok, Hamburgban, az Európa Kollégiumban voltunk. Nagy együttérzéssel és felháborodással vettük tudomásul a magyarországi eseményeket. Mi tüntettünk is a szovjet csapatok magyarországi bevonulása ellen. Jól emlékszem az utolsó Budapestről jött rádióadásra, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy diáktársaimmal együtt megrendülten kísértük figyelemmel az eseményeket. - Második kérdésünk így hangzik: hogyan ítéli meg ön azt a fejlődést, amely Nagy Imre temetését és teljes rehabilitálását lehetővé tette? - Nagy Imre és több száz kivégzett társának rehabilitálása a kommunista uralom alatt lévő országokban végbemenő változásokról tanuskodik. Remélem - annál is inkább, mivel most alkalmam volt Gorbacsovval beszélni -, hogy ezt a demokratikus fejlődést a keleti tömb államaiban már nem lehet feltartóztatni. Bárhogy is fejlődjenek az egyes társadalmak, a jövőben pluralisztikus, demokratikus társadalmak lesznek. Erről most szinte meg vagyok győződve, mert mint hallottam, olyan visszaesés, mint Kínában, nem képzelhető el. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|