|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - harmadik munkanap (39. rész)
|
Raffay Ernő (Csongrád m., 1. vk.) utalva egy korábbi
-----------
felszólalásra ismét hangoztatta, hogy minden országban az egyik
legjobb beruházás az oktatás, főként a felsőoktatás. Az ide
befektetett összegek mindenképpen megtérülnek. Ugyanakkor azonban
szinte kritikus a magyar egyetemek helyzete, katasztrofálisak a
működési feltételek. Ráadásul a pedagógusbérek is jócskán elmaradnak
az átlagostól.
Fontos témának tartotta a képviselő a katonai költségvetést, egy
korábban elhangzott véleménnyel szemben kifejtette: nemhogy soknak,
inkább kevésnek ítélhető az erre a célra szolgáló 34,6 milliárd
forint. Ez 16-17 százalékos reálértékcsökkenést jelent. A technikai
állomány harcképessége már megközelíti a kritikus szintet, s kérdés,
hogy a csökkenő anyagi feltételek mellett képes-e a hadsereg
alapvető feladatait ellátni. Álláspontja szerint nem olyan
hadseregre van szükség, amely méregdrága támadófegyverzettel van
felszerelve, s amely idegen főparancsnoklás alatt, nyugat-európai
területekre kell hogy eljusson. Ezzel szemben - mondotta, s szavait
taps kísérte - olyan hadseregre van szükség, amely képes az egész
Kárpát-medencében élő magyarság alapvető létérdekeit szavatolni s
megvédeni. Ugyanakkor - hangsúlyozta - elvárható, hogy megszűnjön a
hadsereg céljaira szolgáló pénzeszközök elherdálása.
Az MDF nevében Raffay Ernő kifejtette, hogy pártja elfogadja a
költségvetést, engedve az igen nyomasztó külső és belső kényszerítő
körülményeknek. Indokolt azonban, hogy felelősségre vonják azokat,
akik hibás döntéseikkel válságos helyzetbe sodorták az országot. Az
ország lakossága azt látja, hogy ezek az emberek változatlanul
élvezik javaikat, kiváltságaikat. A kéviselő indítványozta, hogy
hozzanak létre egy országgyűlési bizottságot, amely összeállítaná
azoknak a politikusoknak a névsorát, akik Magyarország
tönkretételével vádolhatók, illetve gyanúsíthatók. Ez a bizottság
gyorsított munkatempóban, január 23-ig készítené el ezt a listát,
majd a névsorban szereplőktől vagyon-nyilatkozatot kérne, az
adóhatóságtól pedig vizsgálatot. Ezek után az Országgyűlés döntene
az elmarasztalható politikusok sorsáról, illetve - szükség esetén -
átadná az ügyeket a legfőbb ügyésznek. (folyt.köv.)
1989. december 20., szerda 19:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|