|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Országgyűlés - harmadik munkanap (17. rész)
|
![](../img/spacer.gif)
Az egyik nagy port kavart probléma a színházak jövő évi támogatása. A tervezett támogatási rendszer a tanácsok, és nem a színházak állami támogatására vonatkozik. Változatlanul a tanácsokra bízza, hogy mennyi támogatást folyósítanak színházaik részére. Mindenesetre a központi számítások, amelyek alapján a tanácsok a normatív állami támogatást megkapják, 300 millió forinttal többet tartalmaznak, mint amennyit ebben az esztendőben a tanácsok a színházak támogatására fordítottak. Nincs szó tehát diszkriminációról. A másik téma az adóviták során kapott nagy hangsúlyt. A tanácsok költségvetésében a kormány gondoskodik a lakossági közműhozzájárulás és közműépítés megszüntetett adókedvezményének egységes pótlásáról. Erre a célra a tanácsok 500 millió forint központi támogatásban részesülnek. Már az adótörvények parlamenti vitájában is felmerült a bérszabályozás teljes liberalizálása, azaz a bérnövekmény-adó megszüntetése 1990-ben. S noha az Országgyűlés e javaslatot novemberben elutasította, a költségvetés előkészítő vitái során, mindenekelőtt a SZOT és a gazdasági kamara javaslataként, ismét felszínre került. Ezúttal javaslat is született a bérnövekmény-adó költségvetési ellentételezésére, hogy megszüntetése ne rontsa a költségvetés egyensúlyát. A SZOT és a gazdasági kamara az árbevétel 0,3 százalékának egyszeri befizetését javasolta a kieső adó pótlására. A bérnövekmény-adó 9-10 milliárd forintos összegét ez a megoldás, valamint a növekvő személyi jövedelemadó minden bizonnyal pótolná. A probléma azonban ennél szerteágazóbb. A bérliberalizálás szándéka nem idegen a kormánytól. Ellenkezőleg, végig akar menni a megkezdett úton. A 89-es esztendő azonban arra figyelmeztet, hogy a korábbi teljes körű liberalizálás kockázatai nem elhanyagolhatóak. A béregyeztetés mechanizmusa tulajdonosi ellenérdekeltség hiányában ma még nem képes megakadályozni semmilyen megállapodás keretében az inflációs béremelkedést. A piaci verseny még ugyancsak szűk körben képes a teljesítménnyel alá nem támasztott bérnövekedést féken tartani. Racionálisabbnak látszik tehát a 90-es esztendőben megvalósuló tulajdonosi reform, további piacépítő lépések, az importverseny erősítése után, valódi tulajdonosi érdekek és erőteljesebben működő piaci viszonyok közepette 91-től megszüntetni a bérnövekmény-adót, és teljes körűvé tenni lényegesen kisebb kockázat mellett a bérek liberalizálását. Költségvetési oldalról is problematikus a helyzet, hiszen a javasolt árbevételarányos befizetés közgazdaságilag irracionális, és minden előzetes nyilatkozat ellenére a gazdálkodó szervezetek többsége számára is elfogadhatatlan. (folyt.köv.)
1989. december 20., szerda 13:05
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|