|
|
 |
|
 |
A hét kérdése (1.) Lesz-e nyugalom a Mennyei Béke terén? - ------------------------------------
|
1989. május 26. (MTI-PRESS) - Kína nagyvárosaiban százezrek és milliók a szereplői annak a hat hete kezdődött drámának, amelynek utolsó felvonására ki tudja, mikor kerül sor. Sokatmondó, hogy bár az ország gazdaságilag igen nehéz időszakát éli, az eltelt másfél hónap alatt gazdasági követelések szinte el sem hangzottak - a demokrácia kiszélesítését, sajtószabadságot és vélemény szabad kifejtésének jogát annál inkább követelik. Bár a felszínen a diákok a főszereplők, ma már maguk mögött tudhatják az értelmiség jeles képviselőinek támogatását. A munkásokét még nem - ők együttérzéssel figyelik a fejleményeket, de jó okuk van az óvatosságra, ezért inkább a politikai széljárást figyelik.
A kínai konzervatív vezető réteg - élén Teng Hsziao-pinggel -
tulajdonképpen magát okolhatja: az óvatosan megkezdett gazdasági
reformok szükségszerűen vezettek el a politikai-szellemi reformok
követeléséig. S bár Teng, a 84 éves veterán patrónus ezt felismerte,
s harcot is kezdett ,,szellemi környezetszennyezés,, ellen, a
folyamatot már nem lehetett megállítani. Nem véletlen, hogy a
szellemi és politikai felszabadítás mozgalmának élére éppen a diákok
álltak.
Az idős Teng ezzel már nem tud lépést tartani, a nálánál
,,fiatalabb,, régi gárda pedig foggal-körömmel ragaszkodik a
hatalomhoz - kínai vélemények szerint akár a nemzet érdekeivel
szemben is.
Li Peng kormányfő, aki a statáriumot elrendelte, eddig úgy
jutott előre, hogy a Kínában ma is szeretve tisztelt Csou En-laj
fogadott fia; Jang Sang-kun államelnök nyugalmazott tábornok,
rokonságával teli a hadsereg, amit jobbára csak az államelnök
,,családi falujának,, becéznek. Pekingben azt állítják, hogy e két
befolyásos vezető - aki az elmúlt napok eseményeinek tanúsága
szerint a ,,királycsináló,, Teng Hsziao-ping - bizalmát élvezi,
korrupció legfőbb haszonélvezője. S ha kezükbe jut vissza a hatalom,
akkor a gazdasági reformokat befagyasztják, jön megint az
egyenlősdi, az ösztönzés rendszerét leépítik, az értelmiséget ,,a
polcra teszik,, - és ,,Kína megint lekési a fejlődés vonatát,,.
Mértékadó vélemények szerint a két vezetőt - és az általuk képviselt
vezetői gárdát - egyáltalán nem érdekli a külső világ, ők még a régi
modellnél tartanak. (folyt.)
1989. május 26., péntek 13:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|