|
|
|
|
1989 márciusa Magyarországon - 1. folyt.
|
Krassó György: Hát az egész bizonyos, amit Urbán György mondott, hogy Gorbacsov politikája nagy kihívást jelent a nyugat-európai országok számára, és ha valóban sor kerülne ilyen dramatikus változásokra, hogy egy szovjet birodalomhoz tartozó országot Gorbacsov kiengedne a szovjet tömbből ez még nagyobb kihívást jelentene. Dehát én azt hiszem, hogy ettől még viszonylag távolabb vagyunk. Én a problémát ott látom, hogy Gorbacsov azt szeretné elérni, hogy Magyarország olyan módon kerüljön be az európai népek nemzetek közösségébe magában az Európai Gazdasági Közösségben is, hogy közbe valahogy mégis megőrizze a Szovjetunióhoz való hűségét és a pártállamnak a hatalmát. Néhány nappal ezelőtt, talán tegnapelőtt az Interpalamentáris Unió budapesti ülésén Grósz Károly ismételtén hangsúlyozta, Magyarországnak a Varsói Szerződésen belül kell maradnia abban az esetben is, ha gazdaságilag szoros kapcsolatokat létesít a Nyugattal. De ami a veszélyeket illeti nemcsak a nyugati országokat fenyegeti, hanem a Szovjetuniót. Mindenekelőtt a láncreakció hatás miatt, amely valószínűleg 1956-ban is egyike volt azoknak a tényezőknek, amelyeknek megpecsételték a magyar forradalom sorsát. Hogyan lehet Lengyelországban, Csehszlovákiában, Kelet-Németországban továbbra is fenntartani a rendőrállamot, a közvetlen letartóztatásokkal. Színesített diktatúrát abban az esetben ha Magyarország egy Ausztriához vagy Finnországhoz hasonló státust kap. A másik kérdés, hogy Magyarországon hogyan lehet elérni azt, hogy a pártállam megtartsa hatalmát, de ugyanakkor mégis azt a látszatot kelteni Nyugat felé, hogy demokratikus országról van szó. Ezt én azt hiszem nem sikerült eddig megoldaniuk és ezért láthatunk különböző szinte hétről-hétre változó megnyilvánulásokat és véleményeket a párton belül is. - Én azt hiszem, hogy a körnek ez a fajta négyszögesítése olyan formán lehetséges, és ez nagyon komolyan lehetséges, hogy az a párt, amelyik pártállamot alkot ketté vagy többfelé szakad, és az a része, amelyik legerősebb marad és az én feltételezésem szerint ez valószínűleg reformista szárny maradna, ez egyrészt nem igényelné a pártállam alkotását másrészt ha úgy alakulna a helyzet, hogy ez a pártmaradvány koalícióban más pártokkal szolgáltatja a legfelső vezetést, akár elnök, akár miniszterelnök személyében ezt a lakosság többsége nem bánná. De szeretnék visszatérni ahhoz is, hogy mit kell tennie a Nyugatnak, hogy hogy tudja a Nyugat elősegíteni azt, hogy Magyarországot kimentsék a Szovjetunió karmai közül. Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, a kettő összefügg. Az egyik az, hogy amint Urbán György és nagyon helyesen mondta, egy óriási arányú gazdasági segítségnek nem megelőzni hanem követni kellene ezt a szabadulást. De ez azt is jelenti, hogy ebben az esetben a nemzet Önmagát szabadította ki, nem a Nyugat szabadította ki a Szovjetunió karmaiból, és itt jön bele az a gondolat, az én gondolatom, ami mások gondolata is de nem tudom, hogy egyetértetek- e vele és pedig az, hogy jelenlegi világpolitikai konstellációban egyre nehezebb kisebb európai országok feje fölött sakkoznia a két szembenálló nagyhatalomnak, amelyek egyébként amúgy sem állnak e pillanatban annyira szemben mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. Vagyis meglepetésekkel szolgál mind a két oldal, Nyugat-Németországot is említettük. Meglepetésekkel szolgál Lengyelország, meglepetésekkel szolgál Magyarország, meglepetésekkel szolgálhat a NATO-nak vagy a Varsói Szerződésnek manapság úgyszólván bármelyik kisebb tagja is, és a nagyhatalmaknak ezt előbb-utóbb figyelembe kell venni. Vagyis azt, hogy Magyarország függetlensége ebben a pillanatban nem kizárólag azon múlik, hogy a Nyugat segít-e vagy, hogy a Nyugat milyen szemmel nézi ezt, és a magyar nemzet legjobb úton van afelé, hogy ennek a függetlenségnek legalább egy hányadát kivívja külső segítség nélkül. Urbán György: Igen. Ezzel nagyon erősen egyetértek. Hozzátenném talán még lábjegyzetként a következőket: Valóban a kis nemzetek feje fölött nem lehet többé sakkozni, de figyelemreméltó az, hogy Magyarországon és Lengyelországban látjuk azokat a hatalmas demokratikus fejleményeket, amelyek ugyanúgy látom a szovjet birodalom sorsát előbb-utóbb elfogják dönteni. De jellemző ugye a magyar fejlődés mivolta, jellemező és érdekes és felbátorító az, hogy a magyarság a saját erejéből, szelleme frissességéből és sokoldalúságából jó ítélőképességéből és józanságából azt kell mondani, hogy ez nem volt mindig magyar tulajdonság, de ma megítélésem szerint józanságából, és józanságával vívta ki magának ezt a különleges helyet, amelyet ma az egész nyugati világ képzeletvilágában elfoglal. Mert ez valóban még nem volt azt hiszem a magyar történelem folyamán, hogy a magyar nemzetnek olyan jó sajtója lett. volna, és olyan sok barátja lett volna, és lett volna mint manapság. Akárhol nézzük a sajtót, rádiót, televíziót. A magyar nemzetről mint egy a Nyugathoz tartozó, Európához tartozó józan és merem azt mondani, szeretetre méltó, kedves nemzetről beszélnek és írnak az emberek. Ez meglepő ha csak visszagondolunk arra ugye, hogy 1918- 19-ben mikor az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, hogy milyenfajta ítéletek hangzottak el akkor, W. Stead és az idősebb Seth Watson tollából, és hogy milyen hát azt kell mondanom gyűlölettel nézték a Monarchia Magyarországát és milyen örömmel tekintették Nyugaton legalább egyesek de a fontos egyesek mint (...?) és Gen George (?) maga is Magyarország szétesését. Hát ez ma teljesen visszájára fordult és a magyarság, hogy így mondjam "the west darling" a Nyugat kedvese és a Nyugat szeretett kis népe, és ez teljesen annak tudható be, hogy a magyarság úgy viselkedett az elmúlt években, most az elmúlt három-négy évről beszélek főképpen mint ahogy viselkedett. Erre igen büszkék lehetnek odahaza és büszkék lehetünk mi is. - Igen feltűnő volt, ahogyan az, angol sajtó dícsérőleg beszélt a március 15-i tüntetés békés mivoltáról, fegyelmezettségéről, józanságáról és a jelszavaknak a mértéktartásáról. Úgy, hogy tökéletesen igaza van Urbán Györgynek, amikor ezt kiemeli. Krassó György hogyan látja? 1918 májusa, a későbbi békeszerződés kötések idején Magyarországnak valóban nagyon rossz sajtója és nagyon rossz híre volt Nyugaton, mint ahogy 1944-ben is. De 1956- ban Magyarország hát a Nyugat hőse lett, amely a nyugati civilizációért folyatta a vérét. Úgy, hogy ez a 89-es jó sajtó azért nem egy teljesen új jelenség, és kissé összefügg azzal is, ahogyan ez a kerekasztal-beszélgetésen meg is indultunk, hogy a mai magyarországi tömegmozgalom követelése nagyon hasonló az 1956-os követelésekhez. De mégegyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a hasonlóságok mellett nagyon nagy különbségek vannak. Siklós István előbb kijavított engem, a többpártrendszert nem is követelték 56 októberében az egyetemisták, de kiharcolta ezt a népmozgalom, itt látom a nagy különbséget. Hogy akkor a népmozgalom kiharcolta, most pedig ezt valamiféle kegyként kapta meg a magyar nép. Nem szívesen becsülném túl ezeknek a független nagyon rokonszenves és fontos mozgalmaknak az erejét, nem mondhatnám azt, hogy ők harcolták ki. Azt, hogy az 56-os követelések ma is fenn állnak erre csak azt mondhatnám - mindig fennálltak 56 óta mindig, és nem csak Magyarországon, hanem az egész kelet-európai térségben. Ha mégis most tudott ez áttörni akkor ezzel nagyon jelentős szerepe volt a Gorbacsov-féle változásoknak. Valahol ez mégis csak ott indult el, amivel nem akarom lebecsülni a tömegmozgalom spontán folyamatát sem. - Ha szabad közbeszólnom. A Szovjetunió emberei, Gorbacsov emberei számtalanszor mondták, és azt hiszem maga Gorbacsov is mondotta, hogy ők a magyar fejleményektől már évek óta, fejleményekből évek óta tanulnak. Tehát áll, azért teljesen az, hogy a magyar kibontakozás kizárólag a Gorbacsovi reformok függvénye. Az oroszok szerint fordítva áll bizonyos mértékben a dolog és mondom Gorbacsov ezt maga is mondotta. Én nem látom, hogy a hatalom ugye a saját bőkezűségéből adományozta a nemzetnek és az ország különböző szervezeteinek a ma meglévő szabadságot. A hatalom képviselői meginogtak abbeli hitükben,, hogy hivatottak arra, hogy a hatalmat képviseljék, hogy ez legitimitás kérdése, és miután megingott magukban a kommunistákban ez a hit, nem volt más kiút számukra mint az általuk helyesen észrevett népi érzelmeknek és megmozdulásoknak még idejében utat adni. Ezt okosan meg is tették, most azután a különböző népi szervezetek az új pártok és egyéb alakulatok dolga az, hogy ez békés úton, higgadtan, de radikális módon tovább vigyék, és nekünk itt Nyugaton az a dolgunk, hogy ezt a magunk részéről segítsük mert, hogy hogy visszatérek a magyarság speciális helyzetére, miért van az, hogy Magyarországon történt meg ez a hatalmas változás, és nem Romániában, nem Csehszlovákiában, és nem Bulgáriában ugye? Kizárólag Magyarországon és bizonyos méretekben, nagymértékben Lengyelországban is. De nem mondható az, hogy egységes képpel állunk szemben. A magyarságnak különleges vívmánya ez a mai helyzet, és ezt számba kell vennünk, hogy a hatalom emberei és Moszkva is számbaveszi. Jotisky László: Egyetlen hatalmas tényezőt kell hozzáadni ehhez a képlethez, hogy mi késztethette a hatalmat akár Magyarországon, akár a Szovjetunióban erre a látszólagos készséges megosztásban vagy átadásban, és ez a gazdaság. A nemzetgazdaság olyan állapotban van ma Magyarországon, hogy azt a Magyar Szocialista Munkáspárt minden politikusa, bármelyik szárnyat képviseli is világosan látja, így nem mehet tovább. Az egyetlen kivezető út megosztani másokkal, mások ötleteit elfogadni és, ami még fontosabb megosztozni nemcsak a hatalomban a felelősségben is másokkal. Krassó György: Ha nagy a hatalom célja az a régi lenini elv szerint, hogy "egy lépést hátra tenni, majd kettőt előre". A magyar nemzetnek az lenne a feladata, hogy a kommunista értelembe vett két lépést előre megakadályozza. Kedves hallgatóink! Ezzel búcsúzunk a kerekasztal résztvevői, a telefonon bekapcsolódó Urbán György, Krassó György és Jotisky László nevében és érdeklődéssel várjuk hallgatóink véleményét erről a kérdésről. +++
1989. március 19., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó estét kívánok, vagy jó napot kívánok! üdvözlöm önöket, innen Tatáról. Már nagyon régóta hallgatom adásukat. Hát meg vagyok vele elégedve. Csak egy probléma van, hogy a Magyarországon betiltott, vagy jóformán betiltott 3+2 nevű jugoszláviai együttes műsorából semmit sem lehet hallani önöknél, elvétve egy-kettőt, például ,Halvány őszirózsa' Hát szeretném, hogyha a műsorukat kissé színesebbé tennék. Csinálnának egy olyan jó műsort, mondjuk jugoszláviai dalokat, 3+2, Sógorok, meg miegymás, amit minálunk nem játszanak a Kossuth vagy Petőfi Rádióban. Hát szeretném, ha egy ilyen jó műsort csinálnának, és most szombaton majd kíváncsi leszek, hogy mit szólnak hozzá. Nem tudom, melyik műsorban lehetne majd ezt meghallgatni. Hajdú Júliától várom a választ. Köszönöm. A legjobbakat, további jó egészséget, viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|