|
|
 |
|
 |
Munkaerőpolitikánk zsákutcái
|
Van abban valami különös, egyszersmind figyelmeztető, hogy az
államigazgatás - egyébként nélkülözhetetlen - racionalizálását a
Munkaügyi Minisztérium felszámolásával kezdték el 1981-ben. A
kormányzat - Lázár György (mellesleg egykor volt munkaügyi
miniszter) vezetésével - e lépéssel félreérthetetlenül deklarálta: a
munkaügy, mint kormányzati funkció legjobb esetben is másodlagos,
valójában inkább huszadrangú feladat. Alighanem azért is, mert az
újabb kor munkaügyi miniszterei - tisztelet a kivételnek - nem
voltak különösebben szakmailag képzett, koncepciótól megszállott
emberek. Ez a beosztás is egyfajta "politikai parkolópályának"
minősült. S az egész szakma - néhány tucat lelkes és jól képzett
megszállott hitével ellentétben - igazából soha nem volt szakma.
Sokkal inkább a mindenkori - és a szakszerűség minimumát is
nélkülöző - politikai megrendelések végrehajtó apparátusaként
tevékenykedett a"munkaügyi kormányzat".
alc. Munkaerőmozgás nélkül nincs struktúra átalakítás
Például akkor, amikor a keményen elitélendő munkaerőfluktuáció
ellen kellett hadakozni, ezt a kemény és értelmetlen csatát - jobb
meggyőződésük ellenére - a munkaügyi kormányzat szakemberei
vezényelték. Holott jól tudták, hogy az ötlet önmagában is agyrém,
mert az adminisztratív módszerekkel megmerevített
munkaerőállománnyal aligha végrehajtható a már akkor is olyannyira
kívánatos szerkezetátalakítás. Amikor az átlagbérszabályozást
kellett elfogadtatni, magyarázni és védeni, akkor megint csak rajtuk
volt a sor. Amikor a bértömegszabályozásra kellett átváltani, ismét
csak ők jöhettek számításba vezénylőként, s amikor a
bértömegszabályozásról is kiderült, hogy hasznavehetetlen és vissza
kell váltani, akkor ismét ők magyarázkodtak és tartották a hátukat.
Amikor 1985-ben liberalizálniuk kellett a bérszabályozást, hát
liberalizálták. S amikor hónapok múltán elfogyott a liberalizációval
kapcsolatos politikai türelem, megint csak nekik kellett elvégezniük
az újabb - és minden korábbinál szerencsétlenebb - váltást.
Amikor kidolgozták a szociálpolitika egységes állami
irányításának koncepcióját, akkor ez ügyben - s még 1971-ben -
magasrangú politikai döntés született. (folyt.)
1989. február 20., hétfő 09:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó estét kívánok, vagy jó napot kívánok! üdvözlöm önöket, innen Tatáról. Már nagyon régóta hallgatom adásukat. Hát meg vagyok vele elégedve. Csak egy probléma van, hogy a Magyarországon betiltott, vagy jóformán betiltott 3+2 nevű jugoszláviai együttes műsorából semmit sem lehet hallani önöknél, elvétve egy-kettőt, például ,Halvány őszirózsa' Hát szeretném, hogyha a műsorukat kissé színesebbé tennék. Csinálnának egy olyan jó műsort, mondjuk jugoszláviai dalokat, 3+2, Sógorok, meg miegymás, amit minálunk nem játszanak a Kossuth vagy Petőfi Rádióban. Hát szeretném, ha egy ilyen jó műsort csinálnának, és most szombaton majd kíváncsi leszek, hogy mit szólnak hozzá. Nem tudom, melyik műsorban lehetne majd ezt meghallgatni. Hajdú Júliától várom a választ. Köszönöm. A legjobbakat, további jó egészséget, viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|