Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Völgyes Ivánnal
München, 1989. február 6. (SZER, Magyar Híradó) - Az MSZMP KB pénteki - sorsdöntőnek ígérkező - ülése előtt zajlik a harc, a szópárbaj a kulisszák előtt és mögött. Ma például a Budapesti Pártbizottság zárt ajtók mögött foglalt állást a népfelkelés kontra ellenforradalom vitában. Viszont hozzánk hasonlóan, velünk egy időben az Élet és Irodalom is felvetette a kérdést, hogy miért hallgat a koronatanú: Kádár. A Népszabadság pedig a díszelnökség segítségére sietett, és megdorgálta az És-cikk szerzőjét. Ez is jelzi, élesedik a küzdelem a hatalomért. Völgyes Iván nebraskai egyetem politológia-professzora most járt Magyarországon. Tapasztalatairól Vadász János kérdezte: - Maga Grósz Károly jelezte, hogy a hatalmi harc jegyében tart pénteken ülést a párt Központi Bizottsága. A pártfőtitkár Svájcból hazatérőben nemcsak helytelenítette Pozsgaynak a rádióban tett kijelentését, miszerint: népfelkelés volt, ami 1956-ban történt, hanem - mondhatni: egy lélegzetre - a pártvezetés belső politikai ellentéteire is hivatkozott, sürgetvén, hogy a Központi Bizottság, ha szükségesnek ítéli - próbálkozzék új vezetéssel, új Központi Bizottsággal, netán új pártfőtitkárral. És nyomban ezt követte a bejelentés, hogy összehívják a Központi Bizottság ülését, idő előtt. A Magyarországon szerzett benyomásaid, értesüléseid alapján mit vársz ettől az üléstől? Azt, hogy kenyértörésre viszik a dolgot, vagy pedig elkenik? - Tulajdonképpen Magyarország belpolitikájának legfontosabb tényezője az, hogy melyik irányba próbálja a legfelső vezetőség a politika jövőjét vinni. Jelenleg nincs megegyezés, a legfelső vezetőségben nagyon sok kérdésben - személyi kérdésekben is - de azt hiszem nem személyi kérdésekről, hanem irányzatról van szó. A legfelső vezetés az egyik oldalról - szélsőbalról - nagyon erős nyomást alatt van, a "szoc.hazások" egyre-másra teszik le tagkönyveket. Ugyanakkor a párt rohamosan veszít soraiból. Például január első hónapjában körülbelül 20 ezer tag adta vissza csupán Budapesten a tagkönyvét. Szóval itt tulajdonképpen a párt veszít rohamosan az alapbázisból. Ennek következtében a Központi Bizottságon belül - amely tulajdonképpen egy még korábbi konstelláció alapján, a pártértekezlet alapján jött létre - itt el kell dönteni, hogy ez a pártvezetőség képes-e a pártot vezetni, nemhogy az államot! Egy ilyen állandó harcban lehetségesnek tartom, hogy kenyértörésre való törekvés nélkül is a párt három szárnyra szakad. Az egyik része egy baloldali kommunista párt, egy reformkommunista párt - a középső része - és mondjuk egy erősen szociáldemokrata frakció. Ma Magyarországon Pozsgay Imre a legnépszerűbb politikus. Grósz Károly és Németh Miklós, akik centrikusak ugyan ebben a kérdésben, - az ő helyzetük annyiból nehezebb, hogy tulajdonképpen társadalmi bázisuk nincsen. Ugyanakkor viszont Pozsgay Imre helyzete az nem szándékosan az, amely. Hiszen végeredményben ami történt - ő nem így próbálta és képzelte el eredetileg. - Az MSZMP ma már - tudjuk, nem az egyetlen politikai erő Magyarországon. Nem az egyetlen bolygó, amely kering a politikai pályán az országban. A társadalom politikai önszerveződése, az úgynevezett alternatív szervezetek, mozgalmak megléte, működése, az ezt kísérő növekvő nyilvánosság - mindez további politikai erő. S most mindez, megítélése szerint hogyan befolyásolhatja ennek az ülésnek a kimenetelét? - Olyan jelenségek például, mint a Szabad Demokraták Szövetségének a távirata, amelyben kifejezik Pozsgay Imre álláspontjához való közeljutásukat - általában nagy néptömegben azt a rokonszenvet, amely tulajdonképpen Pozsgay Imre és végeredményben a bizottságnak a véleményéhez közel van - mindezek egy társadalmi nyomást és a társadalmi nyomásnak egy-egy formáit gyakorolják a vezetőségre is. - Köszönöm szépen +++ 1989. február 6., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »