Rendszerváltás és az MTI

	A gazdaság megítélése Nyugaton
München, 1989. február 7. (SZER, Világhíradó) - A Központi Bizottság tagjait pénteki döntésükben nemcsak az az erkölcsi és politikai felelősség terheli, amelyre a 16 független szervezet közös nyilatkozata felhívja a figyelmet, hanem áttételesen gazdasági felelősség is. Hogy milyen jellegű az a politikai stabilitás, amelyben a nyugati pénzintézetek megvívnak, arról Vadász János és Völgyes Iván politológus beszélget: - Grósz Károly a közelmúltban mint tudjuk, Svájcban járt, Davosban részt vett a Világgazdasági Fórum idei ülésén. És az ott tartott beszédében - amelynek azt hiszem Sorsunk Európa volt a címe - célzásokat tett arra, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények, a bankok, az ország hitelezői, tehát mindazok a tényezők, amelyektől oly sok függ, ezek politikai stabilitást, politikai konszolidációt remélnek Magyarországon. Illetve az ország megítélését, ami annyira fontos, ettől teszik függővé. Még világosabb formában beszélt erről, vagy sugallta ezt a kormányfő Németh Miklós egyik legutóbbi beszédében mondván, hogy egy politikai destabilizálódás, amit ő nagyon ügyesen az MSZMP vezető szerepének elvesztésével kötött össze, egy ilyen destabilizálódás, gazdasági összeomlást, nemzeti katasztrófát idézne elő, illetve így reagálna rá a nemzetközi pénzvilág is. Tehát ezek a kijelentések valahogy az sugallják, hogy a vezető szerepet, a párt vezető szerepét meg kell őrizni, vagy legalábbis kímélni kell a jelenlegi helyzetben, mert különben nagy baj lesz, mert különben a nemzetközi megítélés szerint is az alternatíva a katasztrófa, az özönvíz. Mi a véleményed erről? - Talán ott kezdeném, hogy aki ezeket a véleményeket így próbálta sugallani, az nagyon félreérti a nyugati tőke és a tőkés vállalatok vezetőinek és a kormányoknak a véleményét. Az igazság az, hogy a stabilitást a nyugati tőkés világ vezető gazdasági személyei csupán úgy értik, hogy ez a stabilitás csak akkor jöhet, ha egy társadalmi konszenzuson álló, alapvető konszenzus alapján álló legitim kormány van hatalmon. Tehát a stabilitás csak akkor képzelhető el, hogyha ez a pluralitás, pluralizmus egy demokratizmus jegyében van, ennek az alapján lehet csupán stabilitás és akkor lehet igazából szó arról, hogy gazdasági segély, együttműködés és ehhez hasonló dolgok. Ezt szeretném kihangsúlyozni mégegyszer. Tehát hogy mindenfajta visszafelé lépést, az amerikai, nyugati vezető tőkés körök úgy vennének, mint visszalépést a reformtól. Nemcsak a gazdasági, hanem a politikai reformtól, s bármely nagy tettek tennének le a gazdasági reform terén, egy politikai visszalépés mindent hátráltatna. - Tehát éppen az úgynevezett visszarendezést tekintenék destabilizáló lépésnek. - Teljesen. +++ 1989. február 7., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »