|
|
 |
|
 |
Mit hozott 1990.
|
----------------
München, 1990. december 29. (SZER, Földközelben) - Rajki László:
Rohamosan közeleg Szilveszter, búcsúzóban az Ó-esztendő, hogy
átadja helyét az újnak. Ez a számadások, a tervezgetések, a
fogadkozások időszaka. Mit hozott 1990 ? Mit vártunk, reméltünk, mi
valósult meg ezekből ? Hogyan alakul a tartozik- és a követel oldal,
tesszük fel magunknak a kérdést a saját kis- vagy nagy családunk,
közösségünk sorsát, helyzetét mérlegelve. Bevallom tavaly ilyenkor
mégcsak álmodni mertem arról, hogy ilyen hatalmas politikai
változások történnek egy év alatt kontinensünk illetve
Magyarországon. Csupán reméltem, hogy 14 esztendő után idén először
hazalátogathatok, személyesen is megtapasztalhatom az élet
mindennapjait, ünnepeit, a múlt, jelen, jövő fény és árnyoldalait.
1990 a rendszerváltás esztendejeként vonul be történelmünkbe.
Örök időkre megbukott a kommunizmus minden formája, négy és fél
évtized után végre felszabadultunk az idegen elnyomás-, a diktatúra
alól, kivonulóban a megszállók, visszanyertük függgetlenségünket,
visszaindulhattunk az Európába vezető úton, és számos vonatkozásban
hozzájárultunk ahhoz, hogy a békés forradalom kontinensünk egész
keleti felét gyökeresen átalakíthassa.
Mindez nem kevés, de a nehézségek közepette hajlamosak vagyunk
erről elfeledkezni, természetesnek venni azokat a pozitív tényeket,
amelyekről tavaly még csak álmodoztunk, és igazolva sírva vígad a
magyar a közmondásunk érvényét túlságosan elbúsulni, letörni az
előttünk tornyosuló gondokon.
Tévedtünk amikor azt hittük, hogy a kommunizmus bukásával egy
csapásra megoldódik minden problemánk. Rá kellett döbbennünk, hogy
minden elképzelhetőnél súlyosabb gazdasági, szociális, erkölcsi
örökséggel kell megbírkózni a nemzetnek. Az is világossá vált, hogy
nincsenek csodák, a magyarságnak elsősorban önmagára építve szívós
munkával, közös akarattal, áldozatvállalással kell megteremtenie az
egyetlen lehetséges kiutat a szociális piacgazdaságot, gyermekeink,
unokáink jövőjét. +++
1990. december 29., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|